Olvasom: „...az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország, Lengyelország és Csehország ellen, amiért nem hajtják végre a menekültkvóták felállításáról szóló korábbi döntést. A migrációügyi biztos hangsúlyozta: az áthelyezésekből minden országnak ki kell vennie a részét, nincsenek kivételek, ez nem választás kérdése, hanem jogi kötelesség, amelyről közös döntés született.” (http://mandiner.hu/cikk/20170613_menekultkvota_kotelezettsegszegesi_eljaras_indul_magyarorszag_ellen)
Egy, a témával kapcsolatban írt, ma már elérhetetlen (kimoderált) kommentem:
...Nos, bármekkora is a nyomás, semmiképp sem szabad engednünk!
Minden nap többször olvashatunk a különböző sajtóorgánumokban a befogadás fontosságáról, nélkülözhetetlenségéről és arról, hogy Magyarország a befogadásnak köszönheti létét; klasszikus példaként szokták felhozni a kunok és a jászok sikeres integrációját.
Tegnap este „olyanom volt” és levettem a könyvespolcról Györffy György A magyarság keleti elemei című tanulmánykötetét és újraolvastam belőle A magyarországi kun társadalom a XIII.-XIV. században (A kunok feudalizálódása) című tanulmányt. Mivel már ismertem, olvastam vagy harminc éve, így meglepően új elemmel nem találkoztam benne, csak megerősített abban, amit már korábban is tudtam: a kunok esetében szó sem volt sikeres integrációról, pusztán annyi történt, hogy a két kultúra konfliktusaiban a kunok, lévén sokkal kevesebben, mint a magyarok, hamarabb felőrlődtek, mint az őket befogadó Magyar királyság. Ám ennek a közel háromszáz évig tartó „beolvadási folyamatnak” összehasonlíthatatlanul nagyobb volt az ára, mint a hozadéka. Ha a már a középkor idején is 3-4 milliós, univerzális keresztény kultúrájú, regionális nagyhatalmi státuszú Magyarországnak évszázadokba telt a néhány tízezer fős törzsi-nemzetségi rendben élő, nomadizáló pogány kunságot „integrálni”, akkor a széteső, identitását vesztett Európa milyen eséllyel áll neki a sokmilliós, legnagyobbrészt erős muszlim identitású és kultúrájú migránstömeg beolvasztásának?...
