Olvasom: „(…) Eddig arról volt szó, hogy a társadalom, a köz, a jog, a rendőr, az orvos azért minősíti deviánsnak és üldözendőnek a pedofíliát, mert kárt tesz a gyermek lelkében. Elsősorban lelkében, mert a pedofilok általában szó szerint szeretik a gyermekeket, legtöbbször nem kívánnak nekik fájdalmat okozni, nem kívánnak velük erőszakoskodni vagy közösülni (Czeizel, 2000). Tehát kárt tesz a lelkében, ezért üldözni kell a pedofilt. Ehhez képest kétségtelen tény, hogy a gyermeket egészen fiatal korában (iskoláskor előtt) nem zavarja a molesztálás, nem zavarja a szexuális »abúzus« (amennyiben nem jár erőszakkal), mivel azt hiszi, teljesen természetes például az, hogy az apja fajtalankodik vele, és a pubertást közvetlenül megelőző időben jön csak rá arra, hogy ez valahogy mégsem természetes (Balog–Virág, 2000). Ez a következő következtetésre adhat okot: amennyiben csak akkor kezd el szégyenkezni, akkor kezd szorongani, akkor válik magába fordulóvá, egyszerűbben: attól éri lelki sérülés a gyermeket, hogy rájön, hogy a társadalom elítéli, amit vele tesz a felnőtt, és nem a cselekvéstől magától, akkor azt kell mondanunk, hogy maga a társadalom teszi a gyermeket sérültté, azzal, hogy devianciának minősít egy olyan cselekedetet, ami egyébként a gyermekre e megbélyegzés nélkül nem gyakorolna »káros« hatást.
Azt hiszem, ez a dolog világít rá legjobban a deviáns jelenségek igazi természetére, igazi, társadalmi jellegére, és úgy általánosságban, a társadalom működésére, valamint az ember társadalmi lény voltára. Börtön vagy kórház? A pedofília jelenségének megszüntetése szempontjából mindkét módszer bizonyítottan alkalmatlan. Akár a börtön, akár – afféle erkölcsösnek gondolt indíttatásból a humánusabb megoldást választva – a kórház mellett tesszük le a voksunkat, a probléma fennmarad. A pedofilokat, az áldozatokat, és a pedofíliát, mint deviáns viselkedést maga a társadalom hozza létre, és gondoskodik is szankcionálásról, így vagy úgy. A pedofília által okozott károkat megszüntetni viszont nem fogja, mivel a jelenség deviáns voltát – erkölcsi megfontolásból – nem kérdőjelezi meg. (…)” (Horzsa Gergely: Pedofília Magyarországon --- nol.hu/kritika/20100622-pedofilia_magyarorszagon-710181)
...Szodoma egy falánk, vak disznó, amit a demokráciák szabadon engedtek és fölfal mindent, ami elé kerül...