Kondor Béla: Jónás
...Érdekes volna egy kicsit közelebb menni a „megfejtéshez” (...), de korántsem vagyok benne biztos, hogy ezzel (ettől) egy szemernyivel is könnyebb és jobb volna nekem (nekünk)...
„...kérdésre választ ő küldjön...”
„Monda az Ur Jónásnak: „Kelj fel és menj
Ninivébe, kiálts a Város ellen!
Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság:
szennyes habjai szent lábamat mossák.”
(Babits Mihály: Jónás könyve (részlet))
Van itt néhány „kérdés”, amely napok óta nem hagy nyugodni. Egy részüknek bejegyzésekben is próbáltam hangot adni, gondolván, ha kibeszélem, talán könnyebb lesz (pld. itt: neonepiprimitiv.blog.hu/2009/03/05/allitsatok_meg_m_v_t). De nem lett.
Sokfelé jártak gondolataim mostanában, többek között azon is töprengtem: mi az, ami a leginkább bánt és aggaszt (mi áll megbántottságom és aggodalmam valós hátterében)? Egyszerű (a szó köznapi értelmében vett) egzisztenciális félelem (önmagam és enyéim féltése) munkál bennem? Vagy esetleg a jogtalanul megvádolt és megalázott sértettsége, felháborodása? Valószínűleg mindkettő. De más is, olyasvalami, ami, föltehetően, mélyebben lakik bennem (bennünk), mint a félelem és a sértettség. Bizonyára tudálékosabban is leírható volna, de (ha egy mód van rá) maradnék a legegyszerűbb megfogalmazásnál: a lelkiismeretemet (lelkiismeretünket) éri most nap mint nap elemi erejű támadás. Embervoltom (embervoltunk) leglényegére törnek rá ezek a „történések”.
Érdekes volna egy kicsit közelebb menni a „megfejtéshez” - és most óhatatlanul is Orwell 1984-e jut eszeme: „Azt értem, HOGYAN csinálják, de nem értem, hogy MIÉRT” -, de korántsem vagyok benne biztos, hogy ezzel (ettől) egy szemernyivel is könnyebb és jobb volna nekem (nekünk). Valójában bizonyosságra és megerősítésre volna szükségem (szükségünk), leginkább ott, ahová a támadás célzottan irányul.
A Bibliát olvasgatva a következőre találtam:
Máté evangéliuma, 18. fejezet
1 Abban az időben történt, hogy odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték tőle: „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” 2 Odahívott egy gyereket, közéjük állította, 3 s azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. 4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. 5 Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be. 6 De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék. (...)”
És a következőre:
János evangéliuma, 8. fejezet
(...) 43 Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat. 44 A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja. (...)
Mi ez, ha nem bizonyosság és megerősítés?!
Nem kérdezem, mondom.
(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2009/03/06/kerdesre_valaszt_o_kuldjon
Sokfelé jártak gondolataim mostanában, többek között azon is töprengtem: mi az, ami a leginkább bánt és aggaszt (mi áll megbántottságom és aggodalmam valós hátterében)? Egyszerű (a szó köznapi értelmében vett) egzisztenciális félelem (önmagam és enyéim féltése) munkál bennem? Vagy esetleg a jogtalanul megvádolt és megalázott sértettsége, felháborodása? Valószínűleg mindkettő. De más is, olyasvalami, ami, föltehetően, mélyebben lakik bennem (bennünk), mint a félelem és a sértettség. Bizonyára tudálékosabban is leírható volna, de (ha egy mód van rá) maradnék a legegyszerűbb megfogalmazásnál: a lelkiismeretemet (lelkiismeretünket) éri most nap mint nap elemi erejű támadás. Embervoltom (embervoltunk) leglényegére törnek rá ezek a „történések”.
Érdekes volna egy kicsit közelebb menni a „megfejtéshez” - és most óhatatlanul is Orwell 1984-e jut eszeme: „Azt értem, HOGYAN csinálják, de nem értem, hogy MIÉRT” -, de korántsem vagyok benne biztos, hogy ezzel (ettől) egy szemernyivel is könnyebb és jobb volna nekem (nekünk). Valójában bizonyosságra és megerősítésre volna szükségem (szükségünk), leginkább ott, ahová a támadás célzottan irányul.
A Bibliát olvasgatva a következőre találtam:
Máté evangéliuma, 18. fejezet
1 Abban az időben történt, hogy odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték tőle: „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” 2 Odahívott egy gyereket, közéjük állította, 3 s azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. 4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. 5 Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be. 6 De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék. (...)”
És a következőre:
János evangéliuma, 8. fejezet
(...) 43 Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat. 44 A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja. (...)
Mi ez, ha nem bizonyosság és megerősítés?!
Nem kérdezem, mondom.
(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2009/03/06/kerdesre_valaszt_o_kuldjon
