„S a tömeg materializmusának jelentősége teljes reménytelenségében itt bontakozik ki.”
„H. B. széljegyzete az A kaptár c. filmhez”
Tegnap volt szerencsém látni az A kaptár című „filmet”. (Nem mintha érdekes volna a motivációm, de pedagógiai megfontolásokból ültem le a képernyő elé, a „film” a gyerekekre gyakorolt hatása foglalkoztatott, s ahhoz, hogy véleményt alkothassak, ahhoz, ugye, látni kellett.) Miután megnéztem (az A kaptárt), olvastam. S éppen ezt:
„A primitív ember tele van rémmel, szörnyetegekkel, megfoghatatlan aggodalmakkal, és úgy érzi, hogy gonosz szemek nézik, amelyeknek bénító varázsát csak mágikus praktikákkal űzheti el. Abban az állapotban él, ahol mintha szennyes és ragadós kezek nyúlkálnának nyirkos érintéssel, s mintha állandóan szégyentelen ördögi alakok üldöznék, amelyek elől csak pillanatokra tud elrejtőzni. A primitív ember a kollektív tudattalan sötétségében az evestrumok bűvöletében él. S a tömeg materializmusának jelentősége teljes reménytelenségében itt bontakozik ki. Anima est ubi amat – és ha az ember az anyagba néz, és lelkét az anyagba teszi, evestrumot nemz és nevel magában, obszcén és kapzsi jeleket, amelyek mint a gonosz szemek merednek rá, démonikus varázzsal bénítják és üldözik, fogdossák és fojtogatják. A tömeg materializmusának értelme az, hogy az embert az anyagban lakó sötét Hatalmak befogják és bezárják, és az anyagvilágban elsüllyesztik: az anyag világába, vagyis a szubsztanciátlan szemétgödörbe, ahol a természetről levált hulladék gyűlik és fortyog, és démonok dagasztják szüntelen ördögi vinnyogással. Ezért minden primitív tömegtulajdonság kétségtelen ismertetőjele az idiotizmus mellett a démonikus megszállottság. A primitív chaotisches Unwesen – emberi rangjáról leköszönt és elveszett káoszlény, az anyaggá lett ember. A mai tömegnél látható primitivizálódás nem egyéb, mint ahogy a természetről levált rész szubsztanciátlanná, anyaggá lesz, amit aztán a démoni hatalmak szállnak meg – az emberiségről letöredezett rész is szubsztanciátlan, kaotikus lénnyé válik, amely meghülyülten a sötét Hatalmak martaléka lesz.”
És így tovább.
Ezeket a sorokat Hamvas Béla valamikor 1940-42 környékén írta, és akkortájt is jelentette meg az A láthatatlan történet című esszékötetében.
No, tessék…
(A bejegyzés) Innét: csupaszfilmesteszta.blog.hu/2008/10/26/h_b_szeljegyzete_az_a_kaptar_c_filmhez
