Olvasom: „...a Manchester Art Galériában leszedték John William Waterhouse (1849–1917) neves angol preraffaelita művész festményét a múzeum faláról. No nem azért, hogy restaurálják, hanem azért, mert a vezetőség szerint megbotránkoztathatja a látogatókat vagy kellemetlen érzéseket okozhat nekik. (...) ...a Hülasz és a nimfák című festmény Héraklész fegyverhordozóját ábrázolja, amint éppen a buja ingoványba csalogatják a Pégai-tó meztelen nimfái, oda, ahol aztán örökre nyoma veszett. A mitológiai jelenetet persze nem művészettörténeti módon, hanem a kortárs politika nyelvén értelmezik, így válik a viktoriánus korszellemben elképzelt mitikus jelenetből egy szexista, hímsoviniszta, a feminista látószöget elhanyagoló, politikailag nem korrekt alkotás. Ám ezen se lepődjünk meg, hiszen a múzeum kurátora döntésében hivatkozik az utóbbi idők szexuális zaklatási botrányaira, a metoo-mozgalomra, azt sugallván, hogy a képen ábrázolt kamaszlányos nimfák és a fiatal férfi rossz gondolatokra bátoríthatja a látogatókat. (...)” (https://magyaridok.hu/velemeny/keprombolas-az-izlesterror-jegyeben-2760724/)
És azt is olvasom, hogy: „...a francia irodalom egyik legnagyobb alakjának, Louis-Ferdinand Céline-nek 105 éves özvegye hosszú évtizedek után beleegyezett abba, hogy kritikai jegyzetek kíséretében újra kiadják az író három antiszemita pamfletjét. Az 1938 és 1941 között kiadott röpiratok, amelyek a világ »elzsidósodásáról«, a szabadkőművességről, a parlamenti demokrácia bűneiről szólnak, a céline-i életmű ellentmondásosságát tükrözik, egyszerre zseniális irodalmi alkotások és a féktelen gyűlölet dokumentumai. »Hát milyen antiszemita pamflet az, amelyik a balettről tartalmaz érzékeny traktátust, vagy amelyik záró passzusa az egyik legszebb prózai szöveg?« – fogalmazta meg a kérdést velük kapcsolatban Esterházy Péter. (...) Most azonban úgy tűnik, hogy tévedtek a Céline-hagyaték gondozói, ugyanis az újrakiadás híre jókora botrányt robbantott ki Franciaországban. A Le Monde jelenti, hogy december 19-én Frédéric Potier, a rasszizmus, az antiszemitizmus és az LMBT-emberekkel szembeni gyűlölet elleni harcért felelős kormányzati szervezet (DILCRAH) vezetője fogadta hivatalában a pamfletek megjelentetését tervező, rangos Gallimard kiadó igazgatóját és a kiadás előszavának megírására felkért Pierre Assouline írót. Potier előzőleg levelet írt Antoine Gallimard-nak, melyben felvilágosítást kért a kiadás körülményeivel kapcsolatban, kiemelve: az antiszemitizmus mostanában tapasztalható erősödése idején különösen érzékeny kérdés, milyen módon jelentetik meg a szövegeket. A találkozón Potier azt kérte a kiadóvezetőtől, hogy a kritikai apparátus kidolgozását egy több tudományterület képviselőit, köztük történészeket is magába foglaló kollektívára bízza, Gallimard és Assouline azonban elutasította a kérést, mondván, elsősorban irodalmi szövegekről van szó, és egy Céline-szakértő megfelelő módon fogja elkészíteni a jegyzeteket. (...)” (http://mandiner.hu/cikk/20180110_all_a_bal_az_antiszemita_celine_szovegek_ujrakiadasa_korul)
Churchill mondott valami olyasfélét 1940-ben, hogy ha vitát nyitunk a múlt és a jelen között, azzal elveszíthetjük a jövőt. Érdemes volna ezen minden Céline-műveket betiltató, klasszikus festményeket múzeumok faláról leszedető stb. hülyének elgondolkodnia.
(https://searchengineland.com/figz/wp-content/seloads/2014/08/rtbf2-right-forgotten-erase-ss-1920.jpg)
