1 „talált szöveg”
„(...)
...Cervantes nem volt és nem is akart hazája intézményeinek megújítója lenni. Nagy rokonszenvet keltenek bennem az olyan ezoterikus kritikusok, mint Díaz de Benjumea vagy Villegas ezredes, akik nem voltak hajlandók a Quijotét pusztán irodalmi alkotásnak tekinteni, és stratégiai, elmekórtani, teológiai vagy politikai értekezést akartak felfedezni benne. Ezekben a spekulációkban az eredmény téves, de a szándék helyénvaló, akárcsak a középkori asztrológiában. Az égitestek nem árulhatják el, milyen számot húznak ki a lottón, de a törekvés, hogy az emberek sorsát összekössék a bolygórendszerrel, nem kevesebbre épül, mint a világegyetem összetartozása. A Quijotéban nincs meg az, amit ezoterikusai látni akartak benne, de telibe találtak, amikor Cervantes könyvét legbensőbb gondjaival hozták összefüggésbe, mert a katona vagy paraszt, liberális vagy abszolutista bőre alatt mindnyájunkban van egy ember, akit élet és eszmény összefüggése izgat. Azt hiszem, igaza van Morel-Fatiónak, amikor oxfordi előadásában arra figyelmezteti a modern kritikusokat, akik vallási vagy politikai előfutárt vélnek felfedezni Cervantesben, hogy »egyetlen író sem volt inkább korának embere, mint Cervantes«. Az, hogy bírálja a papokban a jó élet szeretetét és a szüzességi fogadalom áthágását, nem mond ellent annak, hogy Cervantes hű katolikus volt, aki 1609-ben belépett az Olivar utcai kongregációba és elnyerte »a Legmagasztosabb Oltáriszentség szolgája« címet. Az a meggyőződése, hogy a hatalmon levők és a magisztrátusok a szegények természetes ellenségei, nem teszi őt a spanyol monarchia közigazgatási gépezetének ellenségévé. Az ő szemében ez a dolgok természetéből ered, s csalónak vagy bolondnak tekinti azt, aki a szokáson akarna változtatni, az emberek megváltoztatása helyett. De Cervantes nyitott szemmel néz körül, észreveszi Spanyolország szegénységét és lovagja fáradtságát: olyan béna és kimerült körülötte minden, akár a tulajdon teste. Ekkor az az ötlete támad, hogy ezt a fáradtságot egy vénemberben testesíti meg, aki nem vet számot saját korával. Fejébe ülteti a kóbor lovagság bolondériáját. S a felharsanó nevetés Spanyolország »állj« kiáltása előretörése közben, amit dicsősége idején kezdett el, de ami halálba vinné, ha folytatná.
A Quijote ezoterikus jelentése Cervantes életében van. Nagysága abban, hogy élete XVI. századunk nagyszerűségét jelképezte. Ez a kép háttere. Nem kevésbé nagy, mint ahogy az ezoterikusok képzelték.
(...)” (Ramiro de Maeztu: Don Quijote, Don Juan és Celestina. Kriterion Kk., Bukarest, 1988. 105-107. p.)
(https://i3.cpcache.com/product/1028554781/don_kichta_monument_in_madrid_espana_puzzle.jpg?color=White&height=460&width=460&qv=90)
÷ ÷ ÷
Néhány „talált szöveg”: http://bbjnick.blog.hu/search?searchterm=%E2%80%9Etal%C3%A1lt+sz%C3%B6veg%E2%80%9D&searchmode=sentence&submit=Keres%C3%A9s
Néhány kapcsolódó bejegyzés: https://bbjnick.blog.hu/search?searchterm=quijote&searchmode=or&submit=Keres%C3%A9s