A bejegyzés előzménye(i): magyarido.blog.hu/search?searchterm=r%C3%B3lunk+%C3%ADrt%C3%A1k&searchmode=sentence&submit=Keres%C3%A9s & magyarido.blog.hu/2009/11/19/01_46_250
„A reakcióját elég jó hatásfokkal értem. Az az ösztönök, sötét indulatok fogságában vergődő ember válaszol a maga neandervölgyi módján, aki saját személyiségét ezekkel az atavisztikus, pusztító indulatokkal azonosítja, s utóbbiak legkisebb feladását is önmaga megsemmisüléseként élné meg.
Ezért élethalálharcot vív, ahányszor ezek megkérdőjeleződnek. Semmi nem számít, sem a tisztesség, sem az egyenesség, semmi: csak a prehumán indulatait kár ne érje. Ilyenkor persze kiszámíthatatlan abban, hogy éppen hova kaszabol, mit tagad meg és gyaláz le; de kiszámítható abban, hogy a dackorszak és a mamutvadászat fogalmi kereteiben értelmezhető, amit művel.”
Innét: mandiner.blog.hu/2012/05/02/az_elmult_tiz_ev_es_ami_kovetkezik_mi_a_jobb_vi/fullcommentlist/1#c16573817