...a maguk világa az én szememben...
...A maguk látásmódja, a maguk világa az én szememben egy beteg látásmód, egy beteg világ: a maguk világa egy olyan világ, ahol az állampolgárság érzékeny adat, de a vallási hovatartozás közérdekű (és egyben az alkalmatlanság bizonyítéka is), ahol a hajléktalanság alapjog, ahol a jog nem az igazság szolgája, hanem ki-ki igazságának érvényesítésére szolgáló eszköz, ahol Sch. vagy S. „tette” párhuzamba állítható egy rablógyilkossággal, ahol a „magamfajtát” bárkinek bármikor joga van mocskolni katolicizmusáért, (bárki, bármikor) tetszése szerint, fiktív (mert definiálatlan) vádakat (pld. antiszemitizmus stb.) vagdoshat a fejünkhöz (megbélyegezhet, kirekeszthet), s ha visszakérdezünk, az is bűnösségünk bizonyítéka.
A maguk látásmódja, a maguk világa az én szememben egy beteg látásmód, egy beteg világ, amellyel, még ha módomban állna, még ha lehetőséget adnának rá sem volnék hajlandó semmilyen formában közösséget vállalni... (Innét: mandiner.blog.hu/2012/04/02/schmitt_pal_bucsuja?fullcommentlist=1#comments)
...amit te kimondasz (megfogalmazol), az nem (egy) erkölcsi ítélet...
...Magad is látod, magad is kimondod és mégsem tudatosul benned, hogy mire is használnak. Amikor azt írod, hogy „az nagyon nem mindegy, hogy egy csaló azóta egy névtelen senki és kussol, vagy a legmagasabb szintről akar ERKÖLCS-ről prédikálni, és más emberek életét irányítani. Szóval S. szépen csendesen kullogjon el a fenébe és fogja be a száját. S[ch]. P.-vel együtt, persze”, akkor közszemlére teszed az uszítók (a karaktergyilkos kampányok generálói) által benned felgerjesztett meztelen irigységet (is). Amit te kimondasz (megfogalmazol), az nem (egy) erkölcsi ítélet (hiszen azt mindenkire egyöntetűen érvényesként kellene (lehetne csak) megfogalmazni), hanem a benned, a hatalommal szemben élő indulat (egyféle) kiélési módja: az uszítók egy érvet adtak a szádba, egy bunkót adtak a kezedbe, hogy úgy érezd, gyűlöleted tárgyai felett állsz, hogy kellően magabiztosnak érezd magad ahhoz, hogy „nekikronts”... (Innét: mandiner.blog.hu/2012/12/08/150_ezer_uj_magyar_allampolgarert_ilyen_orszag_pedig_nincs_cccxlix?fullcommentlist=1#comments)
...így lehet egy, a plebs számára ellenőrizhetetlen, vádból lemoshatatlan negatív bélyeget kreálni...
...Ezeknek a „plágiumügyeknek” körülbelül annyi relevanciája van a jelen közügyeit illetően, mint pld. hogy melyik politikus kivel, hányszor és hogyan él(t) szerelmi életet. A közember számára ezek az ügyek, mivel (szükségszerűen) ki van belőlük zárva (nem láthat beléjük), izgalmasnak tűnhetnek. A „plágiumvád” azért (is) nagyon „ötletes” lejáratási mód, mert: egyrészt az emberek többségének fogalma sincs arról, hogy eszik vagy isszák azt a plágiumot, soha nem fog nekiállni szövegeket összehasonlítgatni és elemezgetni, s nem fog tudományfilozófiai és szerzőijogi kérdéseken sem merengeni; másrészt már maga a szó (plágium) is elég rondán hangzik (ez is latinul van, mint pld. a betegségek nevei és, ráadásul, p betűvel kezdődik, mint pld. a pedofília) és akit ezzel vádolnak (gondolhatja a közember), az csak valamiféle ocsmány (köztörvényes) bűnöző lehet --- így lehet egy, a plebs számára ellenőrizhetetlen, vádból lemoshatatlan negatív bélyeget kreálni... (Innét: mandiner.blog.hu/2012/12/08/150_ezer_uj_magyar_allampolgarert_ilyen_orszag_pedig_nincs_cccxlix?fullcommentlist=1#comments)
