Gágyor Péter Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijt idézi Az újliberálisokról című cikkében (http://mandiner.hu/cikk/20170612_gagyor_peter_az_ujliberalisokrol). Az idézet némileg kiegészítve: „De hát kiket hagytam ott? Az eleven élet ellenségeit; elaggott kis liberálisokat, akik félnek tulajdon függetlenségüktől; a gondolat lakájait, a személyiség és a szabadság ellenségeit, a döglődés és a rothadás roskatag képviselőit! Mi van őnáluk? A rég elavult arany középszer, a legkispolgáribb legalantasabb tehetségtelenség, irigykedő egyenlősdi saját értékek nélkül; olyan egyenlőség, amilyennek azt egy inas képzeli, vagy amilyennek ezerhétszázkilencvenhárom franciája képzelte... És ami a fő, mindenütt bitangok, bitangok és bitangok!”
...A Dosztojevszkij-idézet az Ördögök című, először 1872-ben megjelent regényből származik, amelynek volt valós történeti alapja (is): az 1869-es Nyecsajev-féle gyilkosság. Oroszországban a XIX. század utolsó harmadában hemzsegtek a mindenféle radikális csoportok és szervezetek, amelyek a legkülönbözőbb nyugati minták alapján szerettek volna forradalmat kirobbantani (Dosztojevszkij maga is részt vett érintőlegesen egy ilyen szervezkedésben, amiért, mivel katonatiszt volt, előbb halára, majd kegyelemből kényszermunkára ítélték, amit le is töltött és meg is írt: Feljegyzések a holtak házából). Nyecsajev egy forradalmi anarchista csoport vezetője volt, aki, hogy a közös titok egyben tartsa szervezetét, kollektív gyilkosságot szervezett egy kiugrani készülő társuk ellen. Dosztojevszkij követte a Nyecsajev-per fejleményeit és nagyjából-egészében az alapján formálta meg az Ördögök alakjait. A regény lényege (nagyon leegyszerűsítve és aktualizálva), hogy mindenkinek megvan a szabadságról és az igazságosságról a maga „tripje” és ezzel visszaélve lelkiismeretlen fantaszták és bűnözők bármilyen őrültségbe bele tudják rántani a jóindulatú (és kevésbé jóindulatú) embereket. Kulcsregény. Kötelező olvasmány minden józan gondolkodású ember számára!
A Gágyor Péter által idézett gondolatot a regény Satov nevű hőse fogalmazza meg, aki előbb lelkesen részt vesz (a regénybeli) összeesküvésben, majd miután összeáll a fejében, hogy miről is van szó, ki akar lépni abból, amiért is az összeesküvés vezetője (Verhovenszkij) társaival meggyilkoltatja.
(S ha már idézgetünk! Még egy idézet Dosztojevszkij Ördögökjéből; ugyancsak Satov mondja, ugyancsak egykori elvtársairól: „(...) Papíremberek! Ez mind a gondolkodás lakájoskodásától van... A gyűlölet is közrejátszik itt (...), legelőször ők lennének borzasztóan szerencsétlenek, ha Oroszország valahogy hirtelen átalakulna, akár épp az ő szájuk íze szerint, és egy csapásra határtalanul gazdag és boldog lenne! Akkor nem lehetne kit gyűlölni, leköpni, nem lehetne kit gúnyolni! Nincs itt egyéb, csak az Oroszországgal szemben érzett végtelen, állati gyűlölet, amely beleevődött a szervezetükbe...(...)”)... (Innét: http://mandiner.hu/cikk/20170612_gagyor_peter_az_ujliberalisokrol#commentanch5832775)
