bbjnick (meg)írja...

Olvasom Mátyás Ferenc emberijogi rabulisztikáját: „(...) A rendőrség részéről esetleg hivatkozási alapként jön szóba, hogy kiabálni, nem tetszést nyilvánítani szabad, pusztán a sípok használatát korlátozzák, így nem sérül a véleménynyilvánítás szabadsága, hiszen a korlátozás csak a véleménynyilvánítás egyik formájára, eszközére vonatkozik, nem az egész véleménynyilvánításra. Ez azonban nem állja meg a helyét, mert véleménynyilvánításunk és a személyiségünk akkor teljes, ha a meglévő korlátok (törvény és mások jogai) mellett szabadon megválasztható a véleménynyilvánítás formája, tartalma és terjedelme. A véleménynyilvánítás szabadságával szemben nem konkurálhat a nyugodt ünnepléshez való (nem létező) jog. A véleménynyilvánítás ok nélküli korlátozása mindenképpen sérti a véleménynyilvánítás teljességét, így mindegy, hogy kicsit vagy nagyon sérti, a jogsértés megállapítható, ha a korlátozásnak nincs törvényes alapja. (...)” (http://jog.mandiner.hu/cikk/20170316_matyas_ferenc_szemelyisegi_jog_e_a_sipolas)

A sípolás nem vélemény(nyilvánítás), hanem agresszió. Az éles, sípoló hang (kortól, nemtől, világnézettől, társadalmi helyzettől stb. függetlenül) mindenkit ingerültté tesz és nyilván ez is a sípolkodók célja: véres agresszióba fojtani az eseményeket.

1 jegyzet

...Legyünk méltányosak! Egy egyértelműen pozitív hozománya bizonyosan volt a forradalomnak a szavazófülkékben: az elmúlt öt-hat hónapban a köztévében több komolyzenei koncertet és filmklasszikust láthattunk, mint az azt megelőző húsz évben összesen. Én ezt valóban forradalmi eredménynek tartom...

1 jegyzet

„(...) 1848-ban nagyon sok hibát követtünk el, Ferenc József pedig rendkívül tapasztalatlan fiatalember volt, ráadásul olyan tanácsadókkal volt körülvéve, akik semmiképp sem voltak szerencsés választásnak tekinthetők. (...)” (Habsburg Ottó, 1991 — http://regnumportal.hu/regnum2/node/291)

...’48-’49-et a Habsburgok látványosan eltaktikázták. A ’48 áprilisi magyar kormány többségében udvarhű arcokból állt. Ez valószínűleg így is maradt volna, ha a Habsburgok nem mérik el a ***kat és nem vonják kétségbe a magyar alkotmányosságot. Olyan abszurd helyzetet hoztak létre, hogy a magyar honvédnek a magyar királyra tett esküjéhez híven szembe kellett szállnia a Habsburg császárral — aki egyazon személy volt!

Tulajdonképpen Mohács óta ez az alkotmányossági mizéria zajlik. Egy magyar nemes, úgy hogy sem nézetei, sem érdekei mit sem változtak, élete során valamennyi szekértábort végigjárhatta (át- és végigsodróthatott valamennyin), annak függvényében, hogy a nagyhatalmi érdekek épp hogyan alakultak és viszonyultak egymáshoz...

1 „talált szöveg”

„(...) ...a hiúság, a gőg és az irónia. A Én felülemelkedésének ez a három alapformája. Mind a három lezár és kirekeszt. Mind a három autista magatartás, és az az ember használja, aki minden áron különbözni akar. A hiúság a másik emberben csak tükröt keres és talál; a gőg csak szolgát és alárendeltet akar, akit megvethet; az irónia csak tökéletlenséget. (...)” (Hamvas Béla: A barátság (1941) in: A láthatatlan történet. Akadémiai K., Bp., 1988., 136 p.)

„Kommenista kabuki”: http://magyarido.blog.hu/2008/11/09/egy_fontos_kulcs_az_eletunkhoz_kovacs_andras_falak_cimu_filmje

[film, magyar film, 1968, Falak, Kovács András, Illés György, Theodorakisz Mikisz, Latinovits Zoltán, Gábor Miklós, Bánki Zsuzsa, Szemes Mari, Mensáros László, Drahota Andrea, Ráday Imre, March Philippe, Lafont Bernadette, Major Tamás, Iglódi István, Tóth Judit, Benedek Árpád, Avar István, Tomanek Nándor, Koltai János, Ruttkai Ottó, Lóránd Hanna, Tallós Endre, Fonyó József, Szilágyi Tibor, Pecsenke József, Fonyó Emmi, Győri Ilona, Erőss Tamás, Gurnik Ilona, Liska Tibor, Tordy Géza, Szabó László, Velenczey István]