bbjnick (meg)írja...

„Csakhogy a dolgot úgy kell venni, mint van, s nem mint lennie kellene. Tartassék meg a régi jó rend elszánt akarattal, ahol pedig látszik a társasági machina akadozása, ott állíttassék új rugó, friss tengely, ép fogú karika; a rozsda pedig sehol se szenvedtessék, de halkkal vakartassék le, hogy semmi se törjék; s így az előítéletek is csak csendes móddal reszeltessenek, mert azok hamar kiirtása némely öregben tán halált is okozhatna; de hogy azokat már anyatéjbe is keverni kelljen, az bizonyára hazugság.

Összehasonlítások által legjózanabb elmélkedni. S így az egészséges ítéletű hazafi nemzete elsőbbségin örül, s azokat mind jobban-jobban kifejti. Ott pedig kettőzteti fáradozásit s halad, hol hátramaradást sejdítne, s minekelőtte jobb s boldogabb hazát keresne, méginkább szereti s nagyobb szorgalommal ápolgatja édes anyaföldét, mint ügyefogyott agg szüleit vagy sebbe esett pajtásit se tudná segedelem nélkül hagyni, hanem még drágábbak lennének szívének! Tanul ő bölcsességet, de nem egyedül könyvekből, katedrákrúl; hallgatja inkább a természet szent szavát, mely minden ember erkölcséhez mágusi erővel szól, s felemelni iparkodik hazáját nagyobb méltóságra, nagyobb díszre.” (SZÉCHENYI ISTVÁN: HITEL --- mek.oszk.hu/06100/06132/html/)

Kapcsolódó bejegyzések: magyarido.blog.hu/tags/sz%C3%A9chenyi_%C3%A9v

***

Apdét vagy kiegészítés, 2016. január 30.:

...Kik alakították ki Széchenyiről a liberális politikus képet? A kommunisták. A Horthy-korszakban Széchenyi egyfajta politikai idol volt, elsősorban patriotizmusa, hazafias magatartása, másodsorban pedig modernizációs elképzelései miatt (nem szokás ma tudni, emlegetni, de a Horthy-korban a hatalomban nagyon erősen élt a modernizáció szükségességének fölismerése). 1945 után ezzel a Széchenyi idollal szemben alkották meg a kommunisták (és általában a balosok) az ő Kossuth idoljukat. Széchenyit kezdetben egyáltalán nem emlegették, de mivel kitörölni nem lehetett a történelemből, tett ezt-azt, elég sok nyomot hagyott és Kossuth is sokat szóba hozza, ezért kitalálták számára a felvilágosult főúr, a liberális arisztokrata szerepét, aki ugyan nem volt annyira progresszív és nagy haladár, mint Kossuth, de azért annyira az volt, hogy saját vagyonából egy keveset hajlandó volt költeni hazájára.

(Széchenyi nem volt liberális, még saját korának fogalmai szerint sem nevezhető annak. Egyaránt szemben állt kora konzervatívjaival, liberálisaival és republikánusaival is.)... (Innét: vezervelemeny.blog.hu/2011/08/18/kik_alakitottak_ki_szechenyirol_a_liberalis_politikus_kepet)

Felizzott a „közvélemény”; a politikai elit, a sajtó és az internetes platformok közönsége egyaránt igyekszik mihamarább mélységes erkölcsi felháborodásának hangot adni, mert a 888.hu újraközölte T. J. mszp-s politikus feleségének kb. két évtizedes erotikus fényképeit (azidőtájt T. J.-né, született R. T. hivatásos fotómodell volt és bájaival volt tele a korabeli „szaksajtó”). Sehr gut! Nekem csak egy (pontosabban: három) kérdésem volna:   

...Emlékeztek még László Petrára? Mit műveltek, mit műveltetek vele? Érdekes, hogy akkor elmaradt a felháborodás! Egy kétségbeesett, kiszolgáltatott nőt lincselt a patkánysajtó és lincselt a csőcselék és senkinek nem sajogtak az erkölcsei! Ez volna a közerkölcs?... (innét: media.mandiner.hu/cikk/20160124_g_fodor_gabor_a_konzervativ_ujsagirasrol#comment325497)

Kapcsolódó bejegyzés: bbjnick.blog.hu/2015/09/15/l_p_elveszett_tisztessege

***

Apdét vagy kiegészítés, 2016. január 28.:

„(...)

A farizeizmus nem szimpla képmutatás, hanem kidolgozott életrend, és nem azon alapszik, hogy valakinek a vásáron vemhes szamarat adok el, holott a szamár nem vemhes, hanem morálisan intakt, sőt magasrendű embernek tüntetem fel magam, aki a humánus értékek megvalósítását tartja fontosnak, holott kizárólag világi gyarapodásra törekszem és a morális magatartást fedezéknek használom fel

(...)

A farizeizmus egzisztenciális életszerkezet, amelynek értelme a következő:

— aki azt kívánja, hogy a társadalomban komolyan vegyék, annak erkölcsi értékeket kell megvalósítani (tisztesség, becsület, igazmondás, segítő készség);

— aki azt kívánja, hogy gyarapodjék, annak fel kell ismernie, hogy erkölcsi magatartással célhoz nem ér, s így tisztességet, becsületet, igazmondást, és így tovább, mellőznie kell.

A kettő együtt nem megy. A farizeizmus azt csinálja, ami nem megy, és azt szisztematikusan kiépíti, a gyarapodás életrendjét a morális maga tartás látszatával fedezi.

(...)

A farizeus morál a hírben, tekintélyben, vagyonban, hatalomban való gyarapodásnak önvédelmi stratégiája, hogy az ember szociális súlyát megőrizze. Az ember azt akarja, amit nem lehet, egyszerre az életben győztesnek és emberileg igaznak lenni. Nem vemhes szamarat vemhesnek eladni nem lehet, mert az vásári trükk, gazdasági sérelem, a szocialitás síkján lezajlott egyszerű csalás és jogi eset. A farizeizmus azzal, hogy kizárólag világi gyarapodásra épített életrendjét morális képmutatással fedezi és nemcsak meg akar gazdagodni, hanem intakt fensőbbség látszatában kíván élni, az nem trükk, és nem csalás és nem jogi eset, de még csaknem is immoralitás, hanem léthazugság, mert nem tárgyi tény, hanem lényének valódi arca felől téveszt meg. A farizeizmus nem társadalmi és nem morális romlottság, hanem organizált létkorrupció. A farizeizmus az antikrisztusi egzisztencia legelső és legáltalánosabb megnyilatkozása.

(...)” (Hamvas Béla, 1963 --- hamvasbela.uw.hu/Antikrisztus.htm)