Jancsó Miklós fontos alakja a magyar kultúrtörténetnek (a kádárizmusnak és a posztkommunizmusnak). Meggyőződésem, hogy filmjei közül több maradandó (s még csak az sem biztos, hogy (csak) azok lesznek az igazán időtállóak, amelyeket mostanában hájpolnak). Ha jellemét és szerepét egy szóba szeretnénk sűríteni, akkor azt mondhatnánk, hogy (egy) (klasszikus) kegyenc volt. Nem kis tehetsége volt a mozgóképes elbeszéléshez (bár alapvetően imitátor volt), elég okos ember is volt, de ami a hatalom számára igazán kedvessé és nélkülözhetetlenné tette az életéhsége és határtalan cinizmusa (volt). Ezért is lehetett annak a kornak művész- és értelmiségi „ikon”-ja.
Jancsó szakmányban, menetrendszerűen tolta a maga „tükreit”, amelyekben (hellyel közel) hű képe tükröződik a mindenkori kádárista, majd posztkommunista művész és értelmiségi elit (és a nyugati bal) tudati és mentális állapotának. Persze, itt-ott egy kicsit nagyított, ahol kellett kiemelt, plasztikusabbá tette a (kollektív) paranoiákat/pszichózisokat (s ezáltal valamelyest irányította, befolyásolta is ezen elit (köz)gondolkodását és önképét) s mindezt még egy jó adag artisztikus katyvasszal is nyakon öntötte. Ettől ők, baleliték, nyilván, beájultak, önmaguk égi mását, megdicsőülését, tkp. igazolását látták ezekben a filmekben (nem véletlen, hogy Jancsó „értelmiségi rendező”, a nem-értelmiségiekből rendre értetlenséget és ingerültséget váltottak ki (az) opuszai). Jancsó azért űzhette ezt a játékot, mert a baloldali értelmiségből (úgy a nyugatiból, mint a szocialistából és a posztkommunista-liberálbolsevikiből) teljesen hiányzott/hiányzik az önreflexió képessége, bármilyen képet is mutat a tükör, önképének csodálatában örömét leli és önigazolását látja.
Abból a nézőpontból, ahonnét mi nézhetjük ezeket a filmeket, már lehetőségünk van arra, hogy azt lássuk bennük, amik valójában...
*A francia Clavis kiadó tíz lemezes, díszdobozos DVD-gyűjteményt jelentetett meg Jancsó Miklós munkáiból. A kiadvány tíz Jancsó-filmet (Oldás és kötés, 1963; Így jöttem, 1964; Szegénylegények, 1966; Csillagosok, katonák, 1967; Csend és kiáltás, 1968; Sirokkó, 1969; Még kér a nép, 1972; Szerelmem, Elektra, 1974; A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon, 1981; Szörnyek évadja, 1987) és számos extrát tartalmaz. (www.clavisfilms.com/v3/coffret-jancso.html)
[film, 1987, 1966, 1967, 1969, 1981, 1974, 1968, magyar film, francia film, szovjet film, olasz film, 1963, 1964, 1972, koprodukció, 2015, jugoszláv film, Jancsó Miklós, Szegénylegények, Oldás és kötés, Így jöttem, Csillagosok katonák, Csend és kiáltás, Sirokkó, Még kér a nép, Szerelmem Elektra, A zsarnok szíve avagy Boccaccio Magyarországon, Szörnyek évadja]
