„Úgy mondják, hogy Konstantinápolyban van a szent mártírok, Zsófia (Sophia) és három leánya, Hit (Fides), Remény (Spes) és Szeretet (Caritas) hatalmas temploma. Szent Zsófia a leányait Isten félelmében bölcsen nevelte. Az első tizenegy, a második tíz-, a harmadik nyolcéves volt, amikor letelepedtek Rómában. Zsófia vasárnaponként sorra látogatta az egyházakat, sok asszonyt megnyerve Krisztusnak.
Bevádolják őket Hadrianus előtt, akit szépségük annyira megragadott, hogy leányaivá akarta őket fogadni, ők azonban, mint a ganéjtól irtóztak tőle. Hitet először harminchat katona megverte, másodszorra mindenki szeme láttára kitépték mellbimbóit, és sebeiből tej, melléből pedig vér folyt. Felkiáltanak sokan, akik ezt látják, hogy a császár ítélete igazságtalan, a szűz pedig örvendezve ujjong. Harmadszorra izzó vasrostélyra helyezik a leánykát, de sértetlen marad. Negyedszerre egy olajjal és viasszal teli serpenyőbe teszik. Ötödszörre lefejezik.
Húgát, Reményt is előállítják, de nem volt hajlandó a bálványok előtt áldozatot bemutatni. Emiatt először zsírral, viasszal és gyantával teli üstbe vetik, és a kifröccsenő forró cseppek a hitetleneket égetik meg. Végül kard végez vele.
A harmadik leányt, Szeretetet, lévén ő a legkisebb, anyja bátorította, és Hadrianusnak ő sem hízelgett, nem is engedelmeskedett semmiben. Ezért az a gazember először kifeszíttette végtagjait, ízületeit szétszaggattatta, másodszorra megbotoztatta, harmadszorra megvesszőztette, negyedszerre tüzes kemencébe vettette, amiből hatvankönyöknyi láng csapott ki és hatezer bálványimádót ölt meg. A szűz pedig sértetlenül sétált a tűz közepében, s mint az arany, sugárzott. Ötödszörre tüzes fúrókkal fúrták át, és így a vértanúk győzelmi táncával, kard által jutott el a koronához.
A kiváló leányok kiváló édesanyja a jelenlevőkkel együtt eltemette földi maradványaikat, és a sírra borulva így kiált: »Vágyódom veletek lenni, drága leányaim.« Ekkor Zsófia békességben elköltözött, s az ott lévők kedves leányai mellé temették. Mindőjük gyötrelmét elszenvedve sokkal több volt, mint egyszerű vértanú. Hadrianus teljesen elsorvadva elerőtlenedett, és megvallotta, hogy Isten szentjeivel szemben igazságtalanságot követett el.”
(Részlet Jacobus de Voragine Legenda aurea c. művéből — Az Arany legendából egy magyar nyelvű válogatás található a MEK-en is. Itt: www.mek.oszk.hu/04600/04626/index.phtml)
(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2010/04/22/bolcsesseg_hit_remeny_es_szeretet
Mikor ezt te meghallod, akkor, jó állampolgárként, a következőképp reagálsz: a rendelkezések törvényességét senki nem vonhatja kétségbe, hiszen a Birodalmi Bíróság is jóváhagyta azokat, s az sem érv ellenük, hogy máshol másként látják, mert a Reich nem máshol van és nem másként van, hanem itt és most és így. Egyébként is, milyen dolog már kétségbevonni a törvényeket?! Kinek juthat ilyen eszébe?! Csak valami kommunista vagy zsidó lehet, aki ilyeneken töri a fejét! Téged semmiben nem korlátoznak ezek a törvények, így eszedbe sem jutnak, gondolni pedig egyébként is azt gondolsz, amit csak akarsz, azt nem befolyásolja a törvény! Elgondolkodtató, hogy valaki ilyen gondolatokkal kel és fekszik; ez olyan sajnálatraméltó és szánalmas!... (Innét: 