bbjnick.blog.hu
...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.
...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.
1 jegyzet
...Az atomenergia olyan, mint a művi abortusz: logikus, de vállalhatatlan válasz egy létező „problémára”. Úgy erkölcsileg vállalhatatlan megoldanunk egy problémát, hogy annak terhét és kockázatát másra terheljük, az áldozatot mással fizettetjük meg... (Innét: mandiner.hu/cikk/20140202_lanyi_andras_paksrol_vallalhatatlan#comment2675065)
„Oly korban éltem én e földön, mikor...”
...az orulunkvincent.blog.hu (a Népszabadság által is hájpolt liberálbolseviki-judeonáczi patkány)blog „levadászta”, kiszerkesztette, szégyen- és gúnytáblára tűzte Hugo Klein (idős) mörlenbachi lakost (orulunkvincent.blog.hu/2014/01/28/kumin_vilaga), mert egy, a Weinheimer Nachricten c. weinheimi helyi lapnak írott olvasói levelében nem átallott (az öregúr) pozitívan nyilatkozni a mai magyar kormányzat egyes intézkedéseiről.
(E bejegyzések 2008. július 26-án és 2009. október 5-én születtek.)
A politikai osztály megtisztítása (Válságkezelés rapid módon 1.)
E rövid bejegyzést Örkény István emlékének ajánlom
Az „igazságtétel” elmaradt, mivel a „rendszerváltozásnak” nem ezen alapult a „filozófiája”. Igen mély mondat ez. Megérne néhány misét.
Hogy milyen is volna politikai osztályunk, ha a „rendszerváltozásnak” az „igazságtételen” alapult volna a „filozófiája”, már sohasem tudjuk meg. Amit viszont sikerült megtudnunk az elmúlt közel húsz év alatt, az olyasféle követelő tudás, amely kikényszeríti a cselekvést. És: „minden megoldás érdekes lehet, ami elejét veszi a jóvátehetetlennek”.
Sok évvel ezelőtt, de a rendszerváltozáson már innen, tulajdonképpen „gegként” merült föl néhányunkban, hogy nem volna minden tanulság nélkül való, ha egy komplex műalkotás-befogadásvizsgálatot végeznénk a magyar politikai osztály egészén. Még alkalmas vizsgálatot is találtunk, amely „megfelelően” adaptálható volna a feladathoz: Kamarás István 1986-os Sztalker-befogadásvizsgálatát. „Alaptézisünk” az volt, hogy a magyar demokrácia új világában politikai szerepet vállaló polgártársaink „egy alkotórészeire szakadt és tudatformáiban elidegenedett” társadalomban vállaltak (fel) olyan feladatokat, amelyek ellátásához (az adott körülmények között) elkerülhetetlen azon fölismerés, hogy a polgárok csak abban az esetben alkothatnak közösséget, ha létezik az a rend (a közösség azon rendje), amelybe a polgárok számára, a lét valamennyi (!) síkján, járható utak illeszkednek. S mivel a Kamarás-féle vizsgálat nem csupán mérésből és az egyes eredmények lefektetéséből állt, hanem azt a törekvést is magában hordozta, hogy ezen eredmények egy többdimenziós szellemi modell alapelemeiként is funkcionálhassanak (így lehetségessé vált, hogy olyan fogalmak is a vizsgálat látókörébe kerülhettek, mint a katarzis, a metanoia vagy a transzcendencia), ezért alkalmasnak tűnt számunkra politikusaink – az alaptézisünkben lefektetettek szerinti – alkalmasságvizsgálatára.
Innét nézve már nem is tűnik olyan viccesnek az az egykori játékos „ötletelés”, hiszen van-e akár csak egyetlen magyar is közöttünk, aki – ma már – ne látná, hogy a közösség hiánya „mélykrízisbe” (végveszélybe) sodorta a társadalmat, és hogy a közösség létrejöttét éppen az gátolta/gátolja, hogy a fennálló „rendbe” a polgárok számára a lét szinte egyetlen síkján sem illeszkednek járható utak...
Hans Holbein danse macabre-ja
Nemrégiben, olvasgatás közben, újabb „épületes” ötletem támadt. Mai helyzetünkhöz illő, rapid válságkezelő ötlet: „háromperces” gyorsteszt, politikai osztályunk megtisztítására. „Alaptézisem” a lehető legegyszerűbb: a mai politikai osztály morális deficitje, mint a méltóság megőrzésének képtelensége, mint őszintétlenség, és mint intellektuális hanyatlás mutatkozik meg. A „teszt” menete a következő: a vizsgált személy egy jó izolált helyiségben kap egy néhány soros szöveget, amelyről, néhány perces tanulmányozás után, röviden, világosan ki kell fejtenie észrevételeit, véleményét.
A néhány soros szöveg a következő:
„Egy tökéletes körön, vagy még inkább
egy tökéletlen oválison át
nézi Isten a szörnyet. Millió
arc, kéz, köröm egyvelegét.
A háttérben hosszú és néma ágy;
közönséges párna és paplan.
A szörny patája átüti a padlót,
mire valaki elsírja magát.”
Amennyiben a vizsgált személy méltóságát és természetes viselkedését megőrizve, legalább öt percen keresztül értelmesen, koncepciózusan és összefüggően – a szöveget érdemben érintően – képes kifejteni észrevételeit, véleményét, akkor...
Vajon néhány év múlva hogyan fogunk visszaemlékezni jelenlegi állapotainkra? (Vajon „A kő kemény lesz és a vaj puha”?)
Amerikai plán (Válságkezelés rapid módon 2.)
„(...) Van ebben a szemléletben [t.i. a Spengler-Frobenius-Sorokin-Toynbee-féle úgynevezett kultúrmorfológiában] valami visszataszítóan egészségtelen, hogy az ember életét ezer évekkel mérik, mikor nem ezer éveket él, hanem, mondjuk, hetvenet, és ami számára fontos, nem egy század, hanem öt perc. Ha valaki ilyen méretekben gondolkodik, és az embert ezredévek távlatából rovarnak tekinti, nem lepődhet meg, hogy az ember tényleg rovarnak érzi magát, az élet bagatell, visszakorcsosult önérzettel és destruált halhatatlanságtudattal. (...)” (www.terebess.hu/keletkultinfo/patmosz2.html)
Kinyitottam a nagy kétajtós szekrényt, hogy elővegyem az őszi-tavaszi kabátomat és, abban a pillanatban, beütött a krach. A kabátot kiakasztottam, a vállfáról leakasztottam, a vállfát visszaakasztottam, a szekrényajtót bezártam, a kabátot a bejárat melletti ruhafogasra akasztottam, majd a kétségbeesés súlya alatt kiült fotőjömbe rogytam.
Mondtam is Z.-nek, mikor legközelebb találkoztunk:
– Ember, nekem ez már sok. Ami itt körülöttünk zajlik, ami itt rajtunk esik az számomra már kezelhetetlen. Egyszerűen sok. Blokkol, b*'z'ki, blokkol. És ötletem sincs, hogyan lehetne ehhez viszonyulni. Akárhogy, valahogy...
Meglepetten tapasztaltam, hogy Z., a nagy empatikus, egyáltalán nem empatikusan, hanem értetlenül néz rám.
Egy darabig nézett, majd ennyit mondott:
– Amerikai plán.
No, ettől nem lettem sokkal okosabb.
Vártam a folytatást, de a folytatás csak nem jött. Z. jobb vállam felett elnézve a hátam mögötti koszlott [kocsma]fal olvasásába merült. Kénytelen voltam megsürgetni:
– Az f*sza! De mi van vele?!
– Nem igaz, hogy nem mondtam még! Biztos, hogy mondtam – mondta, pedig még nem mondta. – Ez a nagy tudomány, ez a nagy felfedezés, az amerikai plán. Tudod mi az, nem?
– Ja. Kábé. Valahol a félközel és a kistávol között. Attól függ, honnan közelítjük meg a problémát.
– Nohát! Erre jöttem én rá: a mozgásokat, eseményeket, szereplőket, nevezd közéletnek vagy annak, aminek akarod, te nézed, a saját szemeddel, a saját tudásoddal, a saját tapasztalataiddal; olyan „látószöget”, olyan „képkivágást” kell hát választanod, ahonnan, amiben ez az egész sz*rság számodra értelmezhetővé, kezelhetővé válik. Nekem ez az „amerikai plán”. Ha túl közel mész, abból se’ jön ki semmi, ha túl nagyra nyitsz, abból se’. Nekem, az én „pozíciómból”, ez működik. És működik.
Logikusnak tűnt, amit mondott, bár az elégedettség, amivel (mondta), tőle kicsit komikusnak (tűnt (mivel egyáltalán nem jellemző rá)).
Majd arról beszélt, hogy ez a „szemlélet” a „magunkfajták” természetes szemlélete, és hogy a „hatalombitorlók” nagyon sok melót fektetnek abba, hogy ebben bennünket megzavarjanak, elbizonytalanítsanak. Ez is logikusnak tűnt.
Ültem otthon kiült fotőjömben és a Z.-től hallottakat próbálgattam. Gondolatban ide-oda rakosgattam, toszigáltam „objektívemet”, mígnem egyszercsak (hirtelen) igen élesen a következő emlékkép rajzolódott ki a fejemben:
„(...) Odahaza a Vicunán, meséli [a bíró], az elítélt értelmiségi bűnözőknek, akik visszaéltek a beléjük vetett bizalommal, betömik a fülét, hogy a lelkük ki ne szabadulhasson. Akkor aztán ürülékkel feltöltött mesterséges tavakba merítik őket - nyakig. Akkor aztán a helyettes rendőrbírók nagy teljesítményű motorcsónakkal nekihajtanak a fejüknek.
Ő maga, a bíró, meséli, százával ítélte ilyen büntetésre a bűnözőket, és azok kivétel nélkül mindig ellenkeztek, mondván: nem szegték meg a törvényt, legfeljebb a szellemét sértették meg, azt is csak éppen egy picikét. Mielőtt elítélte őket, mindig éjjeliedényt húzott a fejére, hogy messzehangzóbbak és félelmetesebbek legyenek a szavai, majd elmondta a formulát:
– Fiacskáim, nemcsak a törvény szellemét kapjátok. Megkapjátok ezúttal testestül-lelkestül. (...)”
(Ez az idézet mégegyszer kicsit bővebben itt (is) (el)olvasható: bbjnick.blog.hu/2007/11/30/kurt_vonnegut_irja)
Most itt tartok. Ha módom lesz rá, feltétlenül megkérdezem Z.-t, hogy, ugyan, ő is hasonló eredményre jutott-e?
(A bejegyzések) Innét magyarido.blog.hu/2008/07/26/a_politikai_osztaly_megtisztitasa_valsagkezeles_rapid_modon és innét magyarido.blog.hu/2009/10/05/amerikai_plan_valsagkezeles_rapid_modon_2
Olvasom: „(...) Az Európai Bizottság arra kéri az uniós tagállamokat, hogy tegyék büntethetővé az emberiesség elleni bűnök tagadását – derül ki a brüsszeli testületnek a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából hétfőn közzétett közleményéből. (...) »Az Európai Unió nemzetei között immár béke van, de van még egy kihívás, folytatnunk kell a toleranciáért vívott küzdelmet saját társadalmainkban« – idézi a közlemény Viviane Redinget, a bizottság alapjogokért felelős tagját. Soha senkinek sem szabadna megtapasztalnia a gyűlöletbeszédet vagy gyűlöletbűncselekmény áldozatává válnia – tette hozzá a luxemburgi politikus. A közlemény azt is tudatja: a bizottság idén kétoldalú megbeszéléseket kezdeményez azokkal a tagállamokkal, ahol úgy véli, nem megfelelőek a jogszabályok. A bizottság azt is közli, hogy egyelőre nincs lehetősége arra, hogy kötelezettségszegési eljárást indítson emiatt a tagállamok ellen. Ezt a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése előtti keretmegállapodások esetében egyelőre nem teheti meg az Európai Bizottság. A testület ugyanakkor emlékeztet rá, hogy 2014. december 1-jétől már ehhez is joga lesz. (...)” (mandiner.hu/cikk/20140127_eb_buntessek_a_tagallamok_az_emberiesseg_elleni_bunok_tagadasat)
...Egyszerűbb volna, ha betiltanák a gondolkodást (s azzal egy füst alatt letudnák az egész ügyet), mert aki nem gondolkodik, az tagadni sem tud!... (Innét: mandiner.hu/cikk/20140127_eb_buntessek_a_tagallamok_az_emberiesseg_elleni_bunok_tagadasat#comment2655317)
