bbjnick (meg)írja...

1 jegyzet

...Ma azt látom, hogy az irodalom elveszítette (vagy egyre inkább elveszíti) „beavató” funkcióját, leginkább afféle presztízstermék: bizonyos társadalmi csoportokban menő bizonyos szerzőkre hivatkozni; az irodalmi hivatkozások, mint a cipő-, ruha- vagy parfümmárkák, jelzik a hivatkozó társadalmi státuszát (vagy hogy hová törekszik). S én ezt nemcsak taszítónak, de riasztónak is találom... (Innét: konyves.blog.hu/2014/06/15/esterhazy_peter_engem_is_meglepett_milyen_rendes_rovid_mondatokat_tudok_irni#comments)

Günter Grass:

AMIT EL KELL MONDANI

Miért hallgatok? Miért hallgatom el azt,
ami szemmel látható és előre eltervezett,
s aminek a végén mi, túlélők
csak lábjegyzetként szerepelhetünk majd?
Az első csapás, amelyre jogot formálnak,
megsemmisítheti az ujjongó, feltüzelt
és egy szájhős által megalázott perzsa népet,
csupán azért, mert meggyanúsítható azzal,
hogy ebben a hatalmi harcban
egy atombombával rendelkezik.
De miért tiltom meg magamnak,
hogy megnevezzem azt az országot,
amely évek óta – bár titokban –
minden kontroll és ellenőrzés nélkül
növeli nukleáris potenciálját?
E tényt övező általános hallgatást,
amelyet mostanáig én is követtem,
nyomasztó hazugságnak
és kényszernek érzem,
amelynek megszegése esetén
azonnal jön a büntetés:
az antiszemitizmus vádja.
Most azonban, mivel országom,
melynek eredendő bűnei
példátlanul nagyok,
és amelyet újra és újra
meggyanúsítanak és vádolnak,
ismét – persze üzleti megfontolásból –
fanyalogva, jóvátételként,
Izraelnek egy újabb tengeralattjárót szállít,
képeset arra, hogy mindent megsemmisítő
robbanófejeket irányítson oda,
ahol egyetlen atombomba
létezése sem bizonyított, és amit
csupán az attól való félelem indokol,
mondom, amit ki kell mondani.
De miért hallgattam oly sokáig?
Mert úgy véltem, hogy származásom,
amelyre kitörölhetetlen folt tapad,
megtiltja, hogy a tényt
mint kimondandó igazságot
feltételezzem Izraelről,
amelyhez kötődöm és kötődni fogok.
Miért mondom most először,
megöregedvén, fogyó tintámmal írván,
hogy az izraeli atomhatalom veszélyezteti
az egyébként is törékeny világbékét?
Mert ki kell mondanom,
ami holnap talán már késő lesz,
és mert mi, németek – már így is eléggé vádoltatva –
olyan bűnben leszünk cinkosok,
amely előre látható, és ezért semmilyen
ürüggyel nem menthetnek fel soha.
És még valami: nem hallgathatok többé,
mert megundorodtam a Nyugat képmutatásától,
és remélem, megtörik mások is a hallgatást,
és a felismert veszély okozóját
az erőszak befejezésére szólítják fel,
és azt is kérik, hogy mindkét fél engedélyezze
az izraeli atomerőnek
meg az iráni nukleáris létesítményeknek
egy nemzetközi hatóság általi
akadálytalan és állandó jellegű ellenőrzését.
Csak így lehet segíteni Izraelen
és a palesztinokon, mi több,
az összes emberen, akik
ebben az őrülettől eltelt tartományban
ellenségként összezárva élnek.
S így segíthetünk végtére magunkon is.

Fordította: Váncsa Árpád

Forrás: www.3szek.ro/load/cikk/48564/gunter_grass:_amit_el_kell_mondani

A tizenhét éves Günter Grass egy bajtársával 1945-ben

1 jegyzet

...Nem tudom, létezik-e kontraproduktívabb tempó, mint amit a magyar (posztkomm-liberálbolseviki) ballibbanda mostanában bemutat?!

Minden egyes karaktergyilkos- és lejárató-médiakampánnyal, amit indítanak, újabb és újabb társadalmi csoportokat győznek meg arról, hogy ocsmányságuknál és aljasságuknál még az orb*nrezsim is vállalhatóbb és viselhetőbb alternatíva. Tulajdonképpen ellenfélre sincs szükségük, hogy elhiteltelenedjenek és felőrlődjenek; mivel teljességgel híján vannak az önreflexió képességének, így maguk hiteltelenítik el, őrlik-számolják föl saját magukat.

Szentmihályi Szabó Péter megtámadásával is tettek egy nagy szívességet Orb*nnak és rendszerének. Szentmihályi Szabó egy, az irodalom másodvonalában mozgó-alkotó író, költő, műfordító, publicista, egyetemi tanár. Különösebben nem fajsúlyos, kiemelkedő figura, ugyanakkor elvitathatatlan teljesítményei, érdemei is vannak szépszámmal (a hetvenes-nyolcvanas években igen népszerű író volt, főként történelmi és sci-fi parabolái voltak kedveltek, nemzedékek olvasták munkáit, számos klasszikust az ő műfordításában ismerhetünk stb.). Ilyen disztingválatlan és méltánytalan minősít(get)ése és mocskolása (amit a médiag*czi-ballibbanditák a sajtóban és a különböző internetes felületeken produkáltak/produkálnak), még az átlagpolgár számára is nyilvánvalóvá teszi, hogy, akárki is ő, akik támadják, még arra is méltatlanok, hogy a nevét a szájukra vegyék, nemhogy megítéljék. A különben nem túlontúl jelentős személyiség Szentmihályi Szabóból (méltatlan) bírálói csináltak/csinálnak (különösen) fontos, jelképes, igen komoly figyelemre és együttérzésre méltó alakot... (Innét: mandiner.hu/cikk/20140728_stefka_istvan_egy_europai#comment3135664)