(E bejegyzés 2010. január 13-án született.)
„Shaw úrnak igaza van, amikor azt mondta, hogy tulajdonképpen igazán nem is vitatkoztunk. Tökéletesen igaz. De miért? Mert lényegében semmi sem vitatható meg a mi világunkban addig, amíg nem jutunk megegyezésre a lét legutolsó elveit illetőleg. Érvelni? Hogy képzelik Önök, hogy Lady Rhondda és én például valósággal megvitathassuk a szabadidő és a tétlenség kérdését, addig, amíg meg nem állapodtunk abban, hogy mi a meggyőződésünk az életről és hallhatatlanságról, az emberről, a nőről és istenről?...” (A dologtalan nő és a mai társadalom. Bernard Shaw, G. K. Chesterton és Lady Rhondda nyilvános vitája. Itt olvasható:
www.korunk.org/?q=node/8&ev=1927&honap=6&cikk=4330)
Aba-Novák Vilmos: Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának (A városmajori templom freskóterve, 1938), 127,5x72 cm, Tempera, falemez
2010-ben (előreláthatólag) országgyűlési választásokat tartanak Magyarországon.
Nemrégiben a következő történt velem: Míg kiült fotőjömben ültem és e választás különböző aspektusait mérlegeltem (forgattam fejemben, mindazt, mi ez ügyben forgatható), egyszercsak azon vettem magam észre, hogy (bizony) éppen egy „testenkívüli élményt” élek át. Valahonnét kívülről, fentről, távolról láttam magunkat, mindannyiunkat, akik ennek az oly nagy reményekkel és szorongásokkal várt eseménynek a részesei (választhatók és választók) leszünk; ugyanakkor láttam az odáig vezető utat, az addig bekövetkező eseményeket, s mi több, a szereplők cselekedetei mögött meghúzódó, azokat motiváló szándékokat és érzéseket is – s mindezt (a mostot, az addigot az akkort és a miérteket) egy időpillanatba(n) összesűrűsödve.
Nyomban nyilvánvaló volt számomra, hogy rosszul pozícionáltam magam (és, hogy többet dohányoztam és kevesebbet ettem és aludtam, mint ildomos lett volna), úgyhogy rögvest visszanavigáltam magam kiült fotőjömbe és megpróbáltam egy kicsit kevésbé megterhelő és némiképp biztonságosabb megközelítést keresni a problémához.
Olyan megközelítésre van szükség – szögeztem le alapvetésként –, ami kellőképpen statikus, ugyanakkor megfelelő mértékben dinamikus is, alkalmas minden vonatkozás megmérésére és megnyugtatóan megalapozott.
Ne kellett sokáig keresgélnem. A számomra legnyilvánvalóbb segítséghez folyamodtam, s nyomban meg is kaptam.
A Katolikus Egyház Katekizmusának összeállítói többek között (ha végiggondoljuk, beláthatjuk, igen nagy lényeglátásról tanúságot téve) a VII. parancsolat – a Ne lopj! – tárgyalása, értelmezése közben kerítenek sort olyan kérdések kibontására, megválaszolására, melyek számomra választásomban meghatározóak lehetnek. Mert mi a politizáló ember, ha nem a szociális, a közösségi ember?
Alapproblémámra, a politikával való állampolgári viszony kérdésére (többek között) ezt a választ adja a Katekizmus:
(…)
2419 „A krisztusi kinyilatkoztatás (...) elvezet minket a társadalmi élet törvényeinek mélyebb megértésére.” (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 23.) Az Egyház az evangéliumból megkapja az ember igazságára vonatkozó teljes kinyilatkoztatást. Amikor az evangélium hirdetésére szóló küldetését teljesíti, Krisztus nevében tanúsítja az embernek tulajdon méltóságát és meghívását a személyek közösségébe; az isteni bölcsesség szerint tanítja neki az igazságosság és a béke követelményeit.
2420 Az Egyház akkor mond erkölcsi ítéletet gazdasági és társadalmi kérdésekről, „amikor azt az emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdvössége megkívánja”. (Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 76.) Az erkölcsiség rendjében a politikai hatalom küldetésétől eltérő küldetéssel cselekszik: az Egyház azért foglalkozik a közjó evilági összetevőivel, mert a legfőbb Jóra, végső célunkra vannak rendelve. Arra törekszik, hogy segítse helyes magatartások kialakulását a földi javak kezelésében és a társadalmi--gazdasági kapcsolatokban.
(…)
2442 Nem az Egyház pásztorainak a dolga, hogy közvetlenül beavatkozzanak a politikai akciókba és a társadalmi élet megszervezesébe. Ez a feladat a világi hívők hivatásának része, akik saját kezdeményezésből honfitársaikkal együtt cselekednek. A szociális tevékenység konkrét utak sokféleségét foglalhatja magában. Mindig a közjóra kell irányulnia, és igazodnia kell az evangéliumi üzenethez és az Egyház tanításához. A világi hívők feladata, hogy „keresztény elkötelezettséggel mintegy lélekkel hassák át a földi dolgokat, és ezekben mutassák meg, hogy a béke és az igazság tanúi és munkásai.” (Vö. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 47; vö. 42.)
(…)
A Katekizmus az Egyház „szociális tanításáról” (többek között) a következőket mondja/írja:
(…)
2423 Az Egyház szociális tanítása alapelveket javasol a reflektáláshoz; kidolgozza az ítéletalkotás kritériumait, és útmutatásokat ajánl a cselekvéshez:
Minden olyan rendszer, amely szerint a társadalmi kapcsolatokat teljes mértékben a gazdasági tényezők határozzák meg, ellentétes az emberi személy és cselekedetének természetével. (Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 24.)
2424 Erkölcsileg elfogadhatatlan az az elmélet, amely a nyereséget teszi a gazdasági tevékenység kizárólagos szabályává és végső céljává. A pénz rendetlen vágya szüntelenül megtermi káros gyümölcseit. Ez a társadalmat fölforgató számos konfliktus egyik oka. (Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 63; II. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 7; uő: Centesimus annus enciklika, 35.)
Egy olyan rendszer, „mely egyes személyek és csoportok alapvető jogait föláldozza a termelés kollektív szervezetéért”, (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 65.) ellentétes az ember méltóságával. Minden olyan gyakorlat, mely a személyt puszta haszonszerző eszközzé teszi, szolgává aljasítja az embert, a pénz bálványozásához vezet és hozzájárul az ateizmus terjedéséhez. „Nem szolgálhattok az Istennek és a Mammonnak” (Mt 6,24; Lk 16,13).
2425 Az Egyház elutasította a modern időkben a „kommunizmushoz” vagy „szocializmushoz” társult totalitárius és ateista ideológiákat. Másfelől viszont elutasította a „kapitalizmus” gyakorlatában az individualizmust és a piac törvényének abszolút elsődlegességét az emberi munkával szemben. (Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 10, 13, 44.) A gazdaság kizárólagosan központi tervezéssel történő szabályozása fölforgatja az alapvető társadalmi kapcsolatokat; a kizárólagosan piaci törvényekkel történő szabályozás sérti a társadalmi igazságosságot, mert „számtalan olyan emberi szükséglet van, melyek a piacról nem kielégíthetők”. (Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 34.) Az értékek igaz hierarchiáját és a közjót tekintetbe véve harcolni kell a piac értelmes irányításáért és a gazdasági kezdeményezésekért.
(…)
Majd eligazít minket (a Katekizmus) a gazdasági tevékenység és a társadalmi igazságosság alapkérdéseiben is, külön al-alfejezetet szentelve a nemzetközi igazságosság és a szolidaritás problematikájának és a szegények iránti szeretetnek is.
Minden fejezet végén összefoglalót találunk az adott témakör legfontosabb kérdéseiről. A VII. parancsolattal kapcsolatos alapvető elveket így foglalja össze:
2450 „Ne lopj!” (MTörv 5,19) Sem tolvajok, sem fösvények (...), sem rablók nem fogják birtokolni Isten országát (1Kor 6,10).
2451 A hetedik parancsolat az igazságosság és a szeretet gyakorlását parancsolja a földi javak és az emberi munka gyümölcseinek használatában.
2452 A teremtés javai az egész emberi nemnek szólnak. A magántulajdonhoz való jog nem szünteti meg a javak egyetemes rendeltetését.
2453 A hetedik parancsolat tiltja a lopást. A lopás mások javainak a tulajdonos ésszerű akarata ellenére történő eltulajdonítása.
2454 Mások javainak bármilyen jogtalan elvétele vagy megtartása, még ha nem is mond ellent a polgári törvények rendelkezéseinek, ellenkezik a hetedik parancsolattal. A jogtalanság elkövetése jóvátételt követel. A kölcsönös igazságosság követeli az ellopott dolog visszaszolgáltatását.
2455 A hetedik parancsolat tiltja az olyan cselekedeteket vagy kezdeményezéseket, amelyekkel bármilyen önző vagy ideológiai, kereskedelmi vagy totalitárius meggondolásból más embereket rabszolgaságba süllyesztenek, megfosztanak személyi méltóságuktól, áruként adják, veszik vagy cserélik őket.
2456 A világ ásványi, növényi és állati erőforrásainak használata nem választható el az erkölcsi követelmények tiszteletben tartásától, beleértve a jövendő nemzedékek iránti kötelezettségeket is.
2457 Az állatok az ember gondjára vannak bízva, akinek jó akaratot kell tanúsítania irántuk. Az állatok az ember jogos szükségletei kielégítésére szolgálhatnak.
2458 Az Egyház akkor mond erkölcsi ítéletet gazdasági és társadalmi kérdésekről, amikor azt az emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdvössége megkívánja. Azért foglalkozik a közjó evilági összetevőivel, mert a legfőbb Jóra, végső célunkra vannak rendelve.
2459 Maga az ember a szerzője, központja és célja az egész gazdasági és társadalmi életnek. A szociális kérdésben nagyon fontos fejezet, hogy az Istentől mindenki számára teremtett javak valóban mindenkihez eljussanak az igazságosságnak megfelelően, a szeretet segítségével.
2460 A munka elsődleges értéke az embertől függ, aki szerzője és a munkának. Az ember a munkája által részese a teremtés művének. A Krisztushoz kapcsolódó munka megváltó természetű lehet.
2461 Az igazi fejlődés a teljes ember fejlődése. Az igazi fejlődés azt jelenti, hogy minden egyes személy egyre jobban meg tud felelni hivatásának, tudniillik a meghívó Istennek. ( Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 29.)
2462 A szegényekkel cselekedett irgalmasság a keresztény szeretet tanúságtétele: az igazságosság Istennek tetsző gyakorlása is.
2463 Miként lehetséges az, hogy a kenyeret és az otthont nélkülöző emberek sokaságában nem ismerjük föl a Lázárról szóló példabeszéd éhező koldusát? (Vö. Lk 16,19--31.) Miként lehetséges az, hogy nem halljuk meg Jézust: „nekem sem tettétek” (Mt 25,45)?
Megfontolásra ajánlom mindenkinek! Rajtam segített.
A Katolikus Egyház Katekizmusának 2419.-től 2463.-ig terjedő pontjai, melyek a hetedik parancsolat („Ne lopj!”) fényében az Egyház szociális tanításával, a gazdasági tevékenységgel és a társadalmi igazságossággal, a nemzetközi igazságossággal és szolidaritással és a szegények iránti szeretettel foglalkoznak itt (is) olvashatóak:
A Katolikus Egyház Katekizmusa itt is megtalálható és letölthető:
***
Csutakaszürkeló blogger adaléka jelen krízisünkhöz:
Örkény István író adaléka jelen krízisünkhöz:
Széljegyzet Gy. F. Megegyezés c. programjához:
Két választás Magyarországon 2009-ben:
***
Apdét vagy kiegészítés, 2010. január 15.:
Schmidt hadnagy „provokatív” linkjei (melyeknek boldogan adunk hely(e)t):
