TÉGY A MOTIVÁLATLANSÁG ELLEN!
Felhívás az ország vezető, véleményformáló értelmiségéhez és a magyar vidéki értelmiséghez
Tisztelt Értelmiségiek!
Magyarországon a válság talán legszembetűnőbb módon a kistelepülések gazdasági és szociális ellehetetlenülésében, a vidék „élhetetlenné” válásában nyilvánul meg. A probléma amilyen szorongató, a rá adott válaszok éppúgy maradnak el: szinte hihetetlen, de tény, hogy az elmúlt tizennyolc évben egyetlen átfogó stratégia sem született – vagy ha született is, nem került/kerülhetett a nagynyilvánosság elé – a vidéket sújtó mélyülő krízis kezelésére.
A magyarido.blog.hu műhelye, fölismerve a bajok mértékét, vizsgálódásba kezdett és arra a megállapításra jutott, hogy a vezető és véleményformáló értelmiség, a kérdéskörben tanúsított passzivitása valójában nem más, mint bénultság, amely súlyos motiválatlanság következménye.
Ezért:
Felhívással fordulunk az ország vezető, véleményformáló értelmiségéhez és a magyar vidéki értelmiséghez, hogy erőinket közösen latba vetve, tegyünk a motiválatlanság ellen; mindenki ereje, felkészültsége és lehetőségei arányában vegye ki részét a motiválatlanság elleni küzdelemben!
Vidéki értelmiségiek!
Szervezzétek meg településeiteken, hogy minél több helyi család vállalja vezető, véleményformáló értelmiségiek vendégül látását! Hívjátok meg, s mintegy családtagként, fogadjátok magatok közé e véleményformálókat és biztosítsátok számukra, hogy veletek együtt mélységében átélhessék a kistelepülési lét minden örömét és bánatát; adjátok meg számukra a lehetőséget, hogy közvetlenül, személyesen megtapasztalhassák az egzisztenciális ellehetetlenüléstől a szociális kiszolgáltatottságig, a kilátástalanságtól a rettegésig, a tehetetlenségérzéstől a közvetlen konfliktusokig mindazt, ami a magyar vidéken ma megtapasztalható!
Vezető, véleményformáló értelmiségiek!
Éljetek a lehetőséggel, a legnagyobbal, amelyet értelmiségi számára az élet adhat: éljetek hivatásotok betöltésének lehetőségével! Ismerjétek meg a létezésnek egy olyan minőségét, amely a professziók, doktrínák, előítéletek takarásában a maga teljességében soha nem ismerhető meg; lépjetek ki szakmátok szűk, belterjes keretei közül, és egy új, átfogóbb, komplexebb és megéltebb tudás reményében a maga közvetlen valóságában tapasztaljátok meg a magyar vidék életét. Az így szerezhető élmények olyan motivációs és inspirációs alapot jelenthetnek további munkátok során, amely az egész nemzet számára meghatározó, s talán, létfontosságú is lehet.
Tegyünk a motiválatlanság ellen! A motiválatlanság, amint az elmúlt évtizedek tapasztalatai is bizonyítják, öl, butít és nyomorba dönt. Hogy a nemzetet gúzsba kötő tehetetlenségen, bénultságon oldjunk, hogy a társadalom különböző rétegei közötti bizalmatlanságot enyhítsük, hogy országunk sorsa minden polgára számára személyes üggyé válhasson a magyarido.blog.hu műhelye felhív minden – motivációra nyílt, fogékony és tenni kész – értelmiségit, hogy (a felhívásban leírtak szerint) szervezze meg a kapcsolattartás ezen új hálózatát, s ezzel segítse elő egy új viszonyrendszer és a vezető, véleményformáló értelmiségi lét egy új értelmének kialakulását!
Tégy a motiválatlanság ellen!
2008. augusztus 24.
A MAGYAR IDŐ-blog műhelye
„(...) Amikor az ember materialistává lesz, más szóval, amikor az ember azt kezdi hinni, hogy a világ anyagból lett és van, és ehhez az anyaghoz ragaszkodik és belekapaszkodik, és az anyag számára komolyság, környezet, vágy, vallás, akkor az ember homályosan megérzi, hogy ő is ilyen lehullott és kiokádott, leporlott és összetört, csatornába és szemétdombra került valami. A természet spirituális erőivel való kapcsolatról lemondott, a kozmoszról levált, irtózatos katasztrófa következtében megállott csökevény. Szellemi vonatkozását elvesztette, ezért visszaképződik és elsüllyed. Ebben a felfogásban világossá válik, hogy a modern primitív csőcselék miért materialista, és miért kell, hogy az legyen. (...)
Azt hiszi, hogy győzelmét fenyegetik. Nem veszi észre, hogy amennyiben valaki szavát felemeli, azt az ő érdekében teszi. S néma szövetség van a tömeg tagjai között, hogy a veszedelmes lényt szabad és kell irtania. Tapasztalni a társadalom minden területén és teljesen egyöntetűen, hogy a tömeg hogyan nyomja el szisztematikusan, bár ösztönszerűen azt, akiben az újat megszimatolja. Ezt a lényt szabad leütni, szabad és kell kifosztani, elnyomni, megcsalni. Nem szabad szóhoz juttatni. Ehhez a néma szövetséghez való tartozás a tömeg ismertetőjele.”