Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

Az ideológiai harc természetéről (Hová tűnnek a csantavák és a kálmok?)

2013.08.04. 05:21 bbjnick

 
(E bejegyzés 2008. december 19-én született.)
 
Már lassan két napja, hogy új szobát kaptam, itt, a Második Emeleten. Szobatársam – Matyi Az Elmeholt (Aki Kilépett) – állapota (sajnos) jelentősen romlott, a főorvos úr úgy döntött, nyugalomra (és magányra) van szüksége. Át lettem hát költöztetve egy másik, eleddig üres, kétágyasba. Ha egészen őszinte vagyok: nem is igen bántam. Egy kis egyedüllét sohasem árt.
 
Új szobám se nem rosszabb, se nem jobb, mint a régi (volt); ugyanaz az aknajelleg, ugyanazok a pattogzó falak és ugyanazok a vaságyak. Ámde, előző szobámmal ellentétben, itt az ágyammal szemközti falon kép függ, pontosabban egy rajz – talán valamelyik előző beteg munkája lehet (?) –, igénytelen, de üvegezett léckeretben.
 
rembrandt_kk_vazlat_szpvrz_bbjnckblgvrz_.jpg
 (talán valamelyik előző beteg munkája lehet (?))
 
(...) 
 
Ma délelőtt járt nálam Z. Hozott nekem dohányt, cigarettapapírt és három szem szaloncukrot. Egy kókuszosat, egy fahéjas-almásat és egy zseléset. (Onnét tudom, hogy mondta.) Mindezt kabátja jobb zsebéből ürítette az ablaknál álló asztalra, majd háttal a fénynek leült egy székre és a kép szemlélésébe merült.
 
(...)
 
Rövid hallgatás után Z. fényben úszó kontúrja egy könyvet húzott elő kabátja bal zsebéből (felémnyújtva), e kérdés kíséretében:
 
– Ismered?
 
Stanisław Lem Kiberiádájának egy erősen megviselt könyvtári példányát vettem át tőle (Stanisław Lem: Kiberiáda. Európa Kk., Bp., 1987., Második kiadás). A könyvet ismerem, többször is olvastam, még kamaszéveimben; generációm egyik kultkönyve volt (és talán nem is a leggyengébbek közül való).
 
– Lapozz a 139. oldalra!
 
Odalapoztam, de az oldal, több azt követő oldallal egyetemben, hiányzott – pontosabban: durván, ügyetlenül valaki kitépkedte –, a 136. oldalt a 145. követte.
 
– Ez a könyv egy törölt könyvtári példány – magyarázta Z. –, évekkel ezelőtt egy selejtezésen vettem. Mikor olvasni kezdtem és beleakadtam az oldalhiányba, gondolhatod… Elmentem a könyvtárba, hogy kölcsönözzek egy ép példányt. De a könyvtári példány is rongált volt, és, *****, ugyanezek az oldalak hiányoztak belőle. Néztem másik könyvtárban is, megintcsak ugyanaz… Végül az X. utcai gyerekkönyvtár könyvtárosnőjétől kaptam kölcsön az ő privát Kiberiádáját, így tudtam elolvasni a hibázó elbeszélést.
 
(No, Z. és a könyvtárosnők, külön történet…)
 
Néhány másodpercnyi mélázás után (talán a könyvtárosnő alakja merült föl benne) Z. így folytatta:
 
– A kötetekből hiányzó történet címe: Hogyan maradt meg a világ? Két mérnökről szól, Trurlról és Klapanciuszról, akik valamikor az idők kezdetén (vagy egy másik tér-időben), számos elmés találmánnyal járultak hozzá a világ karakterének kialakulásához. Többek között egy géppel, ami mindent meg tudott csinálni, ami s betűvel kezdődött. Nyilván, sejted, ez egy parabola. Ha jól meggondoljuk az egész, a Kiberiáda egésze, tulajdonképpen az: egy groteszkbe csomagolt cinikus rendszer- és modernitáskritika. Lem Trurl mérnök bőrébe bújva mondja ki, játssza el mindazt, amit a hatvanas évek Lengyelországában, legalábbis, nem volt ildomos…
 
Nagyon szerettem volna rágyújtani, arról nem is szólva, hogy rég kitaláltam már, mire is akar kilyukadni, úgyhogy, belevágtam szegény Z. fejtegetésébe:
 
– Nem haragszol, ha azt ajánlom, gyújtsunk rá?!
 
(...)
 
(Amíg mi Z.-vel dohányoztunk, addig talán olvasd el, Olvasó, a Lem-novellát. Itt (ha a „láthatatlan kéz” ki nem tépte):
 
 
(…)
 
Miután Z. elment ledőltem és elszunnyadtam. A nővérke hangjára ébredtem, aki az ajtóból tudatta velem, hogy: „a főorvos úr hívatja, Karácsonyra hazamehet”
 
Az ajtó csapódott és ott a félhomályban, az álomtól még kábán, percekig csak ez járt a fejemben: „Hová?”
 
 
 

Szólj hozzá!

Bőrük volt a bűnük/Jeltelen sírok...

2013.08.03. 00:11 bbjnick

Bőrük volt a bűnük (az X Kommunikációs Központ videomunkája):

borukvoltabunokfocimfoto_verzio_457261_.jpgLásd itt: www.youtube.com/watch?v=LrAJlcqxL60

Jeltelen sírok... (amatőr videoanyag):

jeltelensirokfocímkep_verzio_457261_.jpgLásd itt: www.youtube.com/watch?v=66pezFLYzRA

Szólj hozzá!

Kell(ene)-e (nekünk) szavazati jogot (választójogot) adnunk a Magyarországon nem életvitelszerűen élő (az életvitelszerűen nem Magyarországon élő) magyar állampolgároknak? [...egy.vezérvélemény.../.]

2013.07.31. 05:44 bbjnick

 
(E bejegyzés 2011. október 17-én született.)
 
Kell(ene)-e (nekünk) szavazati jogot (választójogot) adnunk a Magyarországon nem életvitelszerűen élő (az életvitelszerűen nem Magyarországon élő) magyar állampolgároknak? Magyarország kormányának kötelessége a határain kívül élő magyarokkal a kapcsolattartás és --- ha az szükséges --- a különféle segítségnyújtás. De miért kell(ene) ehhez szavazati jogot (választójogot) adnunk a Magyarországon nem életvitelszerűen élő (az életvitelszerűen nem Magyarországon élő) magyar állampolgároknak? Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy szép és nemes dolog-e (sőt, nemzeti létkérdés-e) a határontúli magyarokkal a közösségvállalás, akkor erre nem lehet mást mondani, mit azt, hogy: természetesen. De miért kell(ene) ehhez szavazati jogot (választójogot) adnunk a Magyarországon nem életvitelszerűen élő (az életvitelszerűen nem Magyarországon élő) magyar állampolgároknak? De nézzük a szuverenitás oldaláról a kérdést! A magyar állam --- pillanatnyilag --- még, ugye, létezik. Ez az állam olyan, amilyen, de egy (hellyelközel) kompakt történeti, gazdasági, kulturális, közjogi stb. egység (némi túlzással: közösség). Ha én olyan állampolgároknak adom meg a szavazati jogot (választójogot), akik ennek az egységnek (közösségnek) nem szerves részei, akkor lemondok e közösség szuverenitásának egy részéről. Olyanoknak adom át a felettünk való döntési jog egy részét, akiket ezen döntések következményei közvetlenül nem érintenek. (Hogy én megadom a magyar állampolgárságot több tíz- vagy százezer, esetleg millió Magyarországtól elszakított vagy Magyarországról elszármazott szlovák, román, szerb, ukrán, izraeli stb. állampolgárnak, az 1 dolog (fölfogás kérdése, ki hogyan ítéli meg), de hogy ezek a szlovák-magyar, román-magyar, szerb-magyar, ukrán-magyar, izraeli-magyar stb. (kettős) állampolgárok (Szlovákiából, Romániából, Szerbiából, Ukrajnából, Izraelből stb.) döntsenek a magyar belpolitikai viszonyokról, tkp. a magyar állam ügyeiről, holott sem hely- és helyzetismeretük nincs, sem döntéseik következményeit nem kötelesek viselni, az azért már egy kicsit problematikus.)
 
 
 

1 komment

süti beállítások módosítása