1 jegyzet
„Ha valaki még »képes dönteni« saját élete vagy halála felett, akkor neki valószínűleg még »nem jött el az ideje«...” (Valóság nagybátyánk szavai a kockás viasz(k)osvászon terítővel borított kocsmaasztal felett)
...Voltak már neked olyan fájdalmaid, amikor a fájdalom átvette az irányítást feletted és nem azt tetted, amit akartál, hanem azt, amit a fájdalom épp diktált? Egy ilyen állapotban bárki beleegyezik abba, hogy akár élete árán is szabadítsák meg a fájdalomtól: de ez nem az ő személyes döntése, ez a fájdalom diktátuma! Az aktív eutanázia totálisan védtelen embereken elkövetett gyilkosság!
S, ma, ugye, ott tartunk, hogy Belgiumban már a gyerekekre is szeretnék kiterjeszteni az eutanázia jogát!...* (Innét: liberalisokblogja.blog.hu/2013/07/19/az_eutanaziarol_liberalis_szemmel?fullcommentlist=1#comments)
* ...Egy gyereknek még annyi fogalma sincs az életről vagy a halálról, mint egy felnőttnek: a kisgyerek, akármilyen beteg is, (mivel nincs halálképe) nem tudja elképzelni, hogy meghalhat (így egy életre vagy halálra vonatkozó kérdést sem tud értelmezni), egy kamaszban pedig gyakran olyankor is dúl a halálvágy, amikor teljesen egészséges. Hogyan dönthetne egy gyerek a saját életéről vagy haláláról, amikor egy felnőtt sem képes?!... (mandiner.hu/cikk/20130721_bosz_anett_az_eutanaziarol_liberalis_szemmel#comment2191894)
Heinrich Böll (1917-1985) a második világháború utáni német irodalom egyik legfontosabb alakja. A háborút 1939-től 1945-ig német katonaként végigharcoló (mind a nyugati, mind a keleti frontot és a nyugati hadifogságot is megjáró) Böll 1947-ben jelentkezett első műveivel. Kezdetben háborús élményeit és tapasztalatait öntötte irodalmi formába, majd az elpusztított és talpraállni, önmagára találni igyekvő Németország sajátos (mindig a maga idejében, a mű születésének jelenében szét- és onnét visszatekintő, de nem ritkán több évtizednyi vagy több nemzedéknyi élmény- és tapasztalatanyagot is fel- és egybedolgozó, s ezzel saját korának is széles és mély, gyakran történelmi perspektívát adó) szellemi-erkölcsi tükreit írta meg. A hatvanas-hetvenes évekre a kortárs német kulturális közélet jelentős tekintélyévé vált (amiben, nyilván, nem kis szerepe volt annak is, hogy 1972-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki).
A Böll-család 1952-ben
Szolzsenyicin és Böll 1974-ben