Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

A pátkai kolbász (egy kis képes beszéd és...)

2013.04.07. 05:31 bbjnick

 
(A bejegyzés 2008. június 17-én született.)
 
(egy kis képes beszéd...)
 
Ha egy jószág a szoba közepére csinál, gondolom, a gazdik igen kis része tör ki üdvrivalgásban és kuporodik oda a csomó mellé, hogy egy filigrán kis sütisvillával átszellemülten föleszegesse azt. Vagy tévednék? Mert ahogy itt a Zolika vs. Hadnagy tanár úr-ügy, és a járulékos ügyek, a pátkai eset (neonepiprimitiv.blog.hu/2008/06/11/patka_elkezdodott_es), és se vége, se hossza a sornak, újabb és újabb ki- és lecsapódásait és azok kommentárjait hallom-olvasom, időnként majdhogynem kétségeim támadnak: bizony, rosszul gondolom; mert a gazdik felvilágosultabb része már rég sütisvillával takarít a jószágai után.
 
ernstmaxkkazalmokkivallohamisitoja_bbjnckblghzvrz_.jpgMax Ernst: Az álmok illusztris hamisítója
 
No, hát legyen úgy! De ha úgy lesz, akkor arra kérek minden állatürülékügyi szakértőt és állatürülékjogi jogvédőt, hogy személyes példájával járjon elől és nyilvánosan, élőben mutassa be nekünk a sz**nyelés különböző módozatait, hogy a magunkfajta tudatlan barom is, lehetőleg még mielőtt elpusztul bélférgességben, meggyőződhessen e módszer előnyeiről és mindenekfelettiségéről. Ha működni fog, ésszerűen, mindenki áttér az új szisztémára. Ez így (volna) korrekt!
 
(...és egy nyúlfarknyi kommentár)
 
Ha a társadalom kisebbségi szegmentjétől elfogadjuk, hogy (evidens módon) túl akar élni, miért csodálkozunk, ha a többségi társadalom is ugyanígy van ezzel? Ha pedig a cél a túlélés (és nem más), akkor nem volna éppen ideje abbahagyni a hazudozást? Milyen furcsa, ugyanakkor felszabadító érzés is volna, ha holnap felébrednénk és a fehér fehér volna, a fekete fekete, a bűn bűn és az erény erény. De valahogy’ csak megszoknánk! Hát nem? Hát de.
 
 

Szólj hozzá!

Chestertonról és rólunk (1.)

2013.04.07. 05:11 bbjnick

 
(E bejegyzés 2009. február 12-én született.)
 
„Az egészen világi ember nem érti még a világot sem; ráhagyatkozik néhány cinikus életszabályra, ami ráadásul nem is igaz. Emlékszem, egyszer egy sikeres kiadóval sétáltam. Olyasféle megjegyzést tett, minőt már azelőtt is sokszor hallottam, s csakugyan, e megjegyzés a modern világ mottója lehetne. Nyilván többször hallottam a kelleténél, s egyszeriben rájöttem, hogy nincsen veleje. A kiadó ezt mondta valakiről: <<Ez az ember még sokra viszi; hisz önmagában.>> (…) …így szóltam a kiadóhoz: <<Megmondjam-e önnek, hol vannak azok az emberek, akik leginkább hisznek önmagukban? Tudom, hol vannak. Ismerek embereket, akik százszorta jobban hisznek önmagukban, mint Napóleon vagy Caesar. Tudom, hogy merre világol a biztonság és siker állócsillaga. El tudom vezetni önt a Felsőbbrendű ember trónusához. Azok, akik igazán hisznek önmagukban, mind a bolondokházában vannak.>> (…)” (Részlet Chesterton Igazságot!-jából)
 
Chestertonra véletlenül akadtam rá. Valamikor a nyolcvanas évek közepén, egy leárazott könyvek boltjában, ahová rendszeresen bejártam olvasgatni, keresgélni. Egy napon itt emeletem le a polcról egy (inkább puritánnak vagy célratörően egyszerűnek, mint igénytelennek mondható borítójú) könyvet, amely, amint belelapoztam, azon nyomban magával ragadott. Egyszerű és világos stílusú, ugyanakkor ízlésesen szellemes értekező prózát olvastam, amelyből intellektuális tisztaság áradt. Igaz, akkor ezt még nem tudtam így megfogalmazni, de érezni már igen. A szöveg befogadása komoly koncentrációt igényelt, ugyanakkor nem fárasztotta, hanem frissítette a gondolkodást. Máig emlékszem az élményre, a hatásra, ahogyan kótyagos kamaszfejemre hatott. A kötet egy Chesterton két munkáját (Igazságot!; Az örökkévaló ember) tartalmazó kiadvány volt, Lukácsi Huba és Radnai Ferenc fordításában, a Szent István Társulat kiadásában. E könyv azóta is társam, nem tudnám megmondani, hányszor olvastam már végig, és hányszor vettem elő, csak hogy egy-egy jól ismert részletét újra- és újraolvassam.
 
Chesterton, Gilbert Keith (Kensington, 1874. 5. 29. – Beaconsfield, 1936. 6. 14.) (…) Ch. a St. Paul’s Schoolban, majd a Slade festészeki akad.-án tanult. Irod. működését is művészettörténeti könyvek ismertetésével kezdte, és karikatúrákat rajzolt, pl. BELLOC szatirikus reg.-eihez. Később számos angol és amerikai fi. munkatársa lett. 1900-tól csak irod.-mal foglakozott; írt reg.-t, nov.-t, vígj.-t, esszét, kritikai tan.-t stb. 1922-ben áttért a római katolikus vallásra, s ettől kezdve a vallási kérdések minden művét áthatják. Több esszét írt kifejezetten a katolicizmus védelmében, és szépirod. műveit is konzervatív-vallásos motívumok szövik át. Ch. mint költő elsősorban balladáival (…) és bordalaival szerzett megbecsülést. Az ún. „light verse” (könnyed vers) képviselője. Írói módszerei a megdöbbentés, a groteszk túlzás, amelyet azonban terjengőssége sokszor nem enged érvényesülni. Detektívregényeinek főhőse, a jámbor Brown atya, DOYLE Sherlock Holmesének és CHRISTIE Poirot-jának méltó párja. (…)
 
– tudhattam meg Chestertonról A huszadik század külföldi írói című, Köpeczi Béla és Pók Lajos szerkesztette, 1968-ban, a Gondolat Kiadónál megjelent könyvből. Sokkal több információra ennél egy kósza gimnazista, a nyolcvanas évek közepén, nemigen tehetett szert. Márpedig amit én az Igazságot!-ból és Az örökkévaló emberből kiolvastam és kikövetkeztettem, az egy (ettől: a hivatalostól) erősen elütő Chesterton-kép volt.
 
Chestertonnal való első találkozásomat nem sokkal követően a Helikon Kiadó (1987-ben) kiadta Az ember, aki Csütörtök volt című Chesterton regényt. Majd (1989-ben) a Magvetőnél is megjelent (egy Chestertonnal való ismerkedésemet nagymértékben segítő munka) Szerb Antal A világirodalom története.
 
Először a Csütörtök került a kezembe és elolvasva igazolódni láttam azt a gyanúmat, hogy Chesterton jóval több, mint egy „a katolicizmustól megkótyagosodott, bár nem tehetségtelen ánglius bordanász” vagy egy „terjengősségtől terhelt, de krimiszerzőként nem utolsó kismester”. A Csütörtök egy végletekig kiélezett és erősen groteszk példázat a XIX. századvég és a XX. századelő dekadens világáról; amint Chesterton maga írja regényéről: „...a vad kételkedés és a kétségbeesés világát akartam bemutatni benne, azt, amelyet abban az időben a pesszimisták oly gyakran festettek elénk. Csak egyetlen reménysugár csillan föl benne a végén, ahol kitetszik magának a kételkedésnek kétértelmű természete, amit, a maguk rapszodikus módján, még maguk a pesszimisták is éreznek.” (Részlet Chesterton, az Illustrated London News-ban, 1936. június 13-án, halála előtt egy nappal megjelent cikkéből)
 
Szerb Antal világirodalomtörténetében Chesterton az egyik legtöbbet hivatkozott szerző. Ennek számos oka is van, messzire vezetne ezeket mind sorra venni. De hogy, a legfontosabbak közül, egyet említsünk, például az, mint erre maga Szerb is utal, hogy: Dickens, a Brontë-k, Ruskin vagy akár G. B. Shaw, H. G. Wells – és általában a XIX. század és a XX. század első harmadának angol irodalma – tárgyalásánál megkerülhetetlenek Chesterton „szellemes és lényeglátó” meglátásai, megállapításai (azaz hogy a témában írott tanulmányai, esszéi és monográfiái). Ugyanakkor Szerb számára Chesterton nemcsak mint forrás, de mint téma is fontos jelentőséggel bír.
 
shawbellocchesterton_kk_foto_457325_szpvrzbbjnckblghz_.jpgShaw, Belloc és Chesterton
 
Mint minden valamirevaló irodalomtörténet, Szerb Antal könyve is rendszeres és ugyanakkor természetesen prekoncepciókra épülő – így a szerző, az irodalomról alkotott képét, felfogását is erősen magán viselő – munka. És, mi tagadás, Szerb különösképpen kedveli Chestertont. Olyannyira, hogy a XIX.-XX. századforduló angol burzsoá (értsd: polgári, középosztálybeli) világának egyik jelentős (Wilde-dal és Shaw-val egy lapon tárgyalható) „kulcsszerzőjeként” ír róla. Úgy véli, hogy „a három nagy paradoxonmondó” (Wilde, Shaw, Chesterton) ugyanannak az „ethosznak” három különböző arcát mutatja – míg Wilde a frivol, Shaw pedig a szocialista (értsd: modernista, utópiákra fogékony, azokban hinni képes), addig Chesterton e polgári „önkép” demokrata (értsd: a demokráciából, mint „a közép-ember szabadságeszményéből” még ki nem ábrándult) aspektusát jeleníti meg és képviseli. S közöttük messze a legmodernebb Chesterton; aki annyira modern, hogy már túllépett a modernitáson, annak dogmáin és hiedelmein, és fölfedezte a hagyományt.
 
„Sokszor elgondoltam, hogy regényt írok az angol hajósról, aki egy kissé eltévesztette az irányt, és fölfedezte Angliát. Abban a téves hitben tette lábát az <<új>> szigetre, hogy a Déli Tenger egy ismeretlen pontjára bukkant. (…)
  
… van nékem egy sajátságos okom (…), hogy az Angliát fölfedező hajós példájával előhozakodjam. Mert ama hajós én vagyok magam. Én fedeztem fel Angliát. (…)
 
… azt képzeltem elsőként léptem Brightonban partra, ám később úgy találtam, én voltam a legutolsó. (…) Őszintén bevallom a tizenkilencedik század végének valamennyi őrült ambícióját. Én is, miként a többi fennkölt kisfiú, meg akartam előzni koromat. Úgy, miként ők, tíz percnyi előnyt akartam szerezni az igazság felkutatásában. És úgy kellett találnom, hogy tizennyolcszáz évvel vagyok mögötte. Fájdalmas, ifjonti erőlködéssel feszítettem meg torkom, hogy igazságomat világgá kiáltsam. Aztán a legmegfelelőbb és a legkomikusabb módon bűnhődtem, mert megtartottam igazságaimat, de fölfedeztem, nem ám azt, hogy nem igazságok, hanem egyszerűen azt, hogy nem azt enyémek. Midőn úgy éreztem, hogy egyedül állok, egyszercsak abban a nevetséges helyzetben találtam magam, hogy az egész kereszténység van a hátam mögött. Isten bocsássa meg, én megpróbáltam eredeti lenni, de rájöttem, hogy csupán hitványabb kópiája vagyok a civilizált vallás eleven hagyományainak. A hajós azt gondolta, hogy elsőként találta meg Angliát, én meg azt gondoltam, hogy elsőként találtam meg Európát. Próbáltam megalapítani önnön eretnekségemet, s midőn feltettem rá az utolsó ecsetvonásokat, akkor fedeztem fel, hogy nem más az, mint az ősi hit.” (Részlet Chesterton Igazságot!-jából)
 
(Folyt. köv.)
 
 

Szólj hozzá!

...világnézeti semlegesség...

2013.04.07. 00:01 bbjnick

1 jegyzet

...Tudnál-e nekem egy világnézetileg semleges világnézeti semlegesség definíciót adni?... (Innét: mandiner.blog.hu/2012/12/11/listazott_keresztenyek_ilyen_orszag_pedig_nincs_cccxlx?fullcommentlist=1#comments)

Szólj hozzá!

...keresztényüldözés nem csak ott van, ahol...

2013.04.06. 23:33 bbjnick

1 jegyzet

...Keresztényüldözés nem csak ott van, ahol oroszlánkajaként hasznosítják a keresztényeket vagy élőfáklyaként (köz)világítanak velük (csakszólok: innét ered a holokauszt átvitt értelmű jelentése is: Néró császár (anno) megfeszített és meggyújtott keresztényekkel világíttatta ki Róma egy útját --- ezt a rómaiak gúnyosan holokausztként (teljesen elégő áldozatként) emlegették). Ahol egy hetilapban vallási hovatartozásuk alapján listázzák a köztisztviselőket, s e listák üzenete az, hogy vallási hovatartozásuk (katolikus vagy református voltuk) alkalmatlanságuk bizonyítéka, az, mégis, mi? Képzeljünk csak el egy ilyen listát, mondjuk, zsidó viszonylatban!... (Innét: mandiner.blog.hu/2012/12/08/150_ezer_uj_magyar_allampolgarert_ilyen_orszag_pedig_nincs_cccxlix?fullcommentlist=1#comments)

Szólj hozzá!

„Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett.”: Egy (majdnem) teljes kör (Summárium, 2009. november 25.)

2013.04.06. 23:01 bbjnick

 
(E bejegyzés 2009. november 25-én született.)
 
„Annyi magyart zárunk cigányozásért börtönbe, ahány cigányt tyúklopásért, és meg van oldva a cigánykérdés Magyarországon.”
 
 
…A sárkány az általánosb (csallóközi, honti, kecskeméti stb) néphit szerint, hal- vagy kígyóból lesz, éspedig úgymond olyan kígyókból, melyek hét évig látatlanul mocsárokban tenyésznek : ezen eredetére, s hogy különösen még kígyókkal is kell táplálkozniok, mutatnak a közmondások is: kígyó, ha kígyót nem eszik, sárkány sem lehet belőle. (...) ...a sárkány csak akkor jön elő, ha a garaboncos előbűvöli, kiolvassa, kiimádkozza, kiböjtöli...
 
 
…A magyarországi cigányság mindig is a mindenkori társadalom peremén élt, de sohasem a társadalmon kívül. A magyar-cigány közös történelem folyamán első ízben fordul elő, hogy a cigányság „kollektíven” a többségi nemzet ellen fordul, kivonja magát annak törvényei alól és – jól emlékezzetek majd arra, amit most mondok – ideológiai alapokat kohol a magyarsággal szembeni „szabadságharcához”(?!). Ennek okait keresve három fontos tényezőt kell megemlítenünk: a cigányság a „rendszerváltozást” követő szociális ellehetetlenülését, eladdigi „cigányethoszának” és „cigánytudatának” elvesztését és a ballib ideológiai terror által sulykolt „hamistudat” kialakulását.
 
A magyar bal (a szocik és a ballibek) pozícióőrző és hatalmi törekvéseire semmi sem jelentett/jelent nagyobb veszélyt, mint a társadalmi kohézió és a – letlégyen az bármiféle is – nemzeti egységtudat. A „rendszerváltozás” kezdetétől politikájukban a következetesség csupán egyetlen ponton nyilvánult meg, ám ott kíméletlenül: „bármi, az integer nemzet irányába mutató törekvést már csíráiban megfojtani, elpusztítani, válogatás nélkül minden eszközzel és módon ellehetetleníteni!” Kisebbségpolitikájuk is ennek a „harcnak” a fegyvere volt és maradt. Féktelen és parttalan uszításba kezdtek, melynek (többek között) a hazai cigányság is áldozatául esett.  
 
Ha visszatekintünk a magyar történelemben – s az egyszerűség kedvéért most ne nézzünk távolabbra, mint a XX. század eleje –, a német megszállás időszakát kivéve, nem volt olyan időszak, amikor a bármilyen színű mindenkori magyar kormány hivatalos „cigánypolitikája”, ne a cigányság integrálása lett volna. A helyzet 1990 után változott meg gyökeresen, amikor is a ballib politikai erők, ezt a szociálisan mindig is erősen kiszolgáltatott és katasztrofálisan elmaradott (számos vonatkozásában még a premodernitásban élő) és a legkevésbé sem egységes, közel egymilliós kisebbséget a magyarságtól való elkülönülésre és a magyarsággal szembeni önmeghatározásra „buzdította”…
 
 
…Egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy a cigányok, amikor Indiába érkeztek, már nagyjából olyanok voltak, mint ma. Az észak-asszírok és a babiloni asszírok deportálták Izráel és Júdea népét, mint ahogyan a Bibliában is olvashatjuk: „És elhurcolta az egész Jeruzsálemet, összes fejedelmeit és minden vitézeit, tízezer foglyot, az összes mesterembereket és lakatosokat, úgy hogy a föld szegény népén kívül senki sem maradt ott. És elhurcolta Joákint is Babilóniába, és a király anyját, és a király feleségeit és udvariszolgáit, és az ország erős vitézeit fogságba hurcolta Jeruzsálemből Babilóniába. És az összes előkelő férfiakat, hétezeret, és a mesterembereket és a lakatosokat, ezeret, és az összes erős, harcra termett férfiakat fogva vitte Babilóniába Babilónia királya”  (2Királyok 24:14-16) „A föld népének csak a szegényéből hagyott ott a vitézek hadnagya szőlőmíveseket és szántó-vető embereket” (2Királyok 25:12). Ugyanezt tette az Északi Királysággal Asszíria királya is 120 évvel korábban. Azok a földművesek, akiket helyükön hagytak, a mai szamáriaiak ősei. A legtöbb izraelita „elveszett” a szülőföld számára, nagy valószínűséggel India felé kezdtek el vándorolni…
 
 
…Áll F. Krisztián kiskorú a kútkáván és hugyozik.
 
(Hová van neki hugyozása?) Neki van hugyozása bele a kútba.
 
(And... van ez a kút hol? Kinek van ez a kútja?) (Konkrétan gondolod, vagy elvontan, hogy a "múltnak kútja", meg ilyenek?) A valóság az, hogy ez egy amolyan közkút, itt a főutcán, vizében a bab - a habart, a lecskés - gyorsabban fő, mint a vezetékes klóroldatban; ma már csak F. Krisztián szülőanyja hordja. Teát főz belőle F. Krisztián kistestvéreinek…
 
 
Nomádok és letelepültek között (asszem Morgannál ez a „barbárság” kora) volt szimbiózis, vmiféle egymásrautaltság. A hugyozós történet viszont agresszióról szól, ami (önvédelemként) civilizátor után kiált. Visszahódítandó a közkutat, és elpusztítandó a járványforrásokat.
 
Alternatíva Móricznál, a Barbárokban.
 
 
 
Jn 8.31
Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek,
Jn 8.32
megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”
Jn 8.33
„Ábrahám utódai vagyunk - felelték -, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?”
Jn 8.34
Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el.
Jn 8.35
A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad.
Jn 8.36
Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.
Jn 8.37
Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok. Mégis az életemre törtök, mert nem fog rajtatok a szavam.
Jn 8.38
Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok.”
Jn 8.39
Erre közbevágtak: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett.
Jn 8.40
De ti az életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot hirdetem nektek. Ábrahám ezt nem tette.
Jn 8.41
Azt teszitek, amit atyátok tett.” De tovább erősködtek: „Nem házasságtörésből születtünk, egy atyánk van, az Isten.”
Jn 8.42
Jézus ezt válaszolta: „Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött.
Jn 8.43
Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat.
Jn 8.44
A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.
Jn 8.45
Mégis, bár az igazságot hirdetem, nekem nem hisztek.
Jn 8.46
Ki vádolhat bűnnel közületek? Ha meg az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem?
Jn 8.47
Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. Ti azért nem halljátok meg, mert nem vagytok az Istentől valók.”
Jn 8.48
A zsidók erre rátámadtak: „Hát nincs igazunk, amikor szamariainak és ördögtől megszállottnak mondunk?”
Jn 8.49
„Nem vagyok ördögtől megszállott - felelte Jézus -, hanem tisztelem Atyámat, ti ellenben gyalázattal illettek,
Jn 8.50
noha nem keresem a magam dicsőségét, hisz van, aki keresse és ítéletet mondjon.
Jn 8.51
Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.”
Jn 8.52
A zsidók közbevágtak: „Most aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől megszállott vagy! Ábrahám is, a próféták is meghaltak, s te azt állítod: Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre.
Jn 8.53
Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál? Mert hisz ő meghalt. S a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?"
Jn 8.54
Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném meg magam, mit sem érne a dicsőségem. Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek,
Jn 8.55
de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék. De ismerem, és megtartom tanítását.
Jn 8.56
Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki.”
Jn 8.57
A zsidók felháborodtak: „Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot?”
Jn 8.58
Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.”
Jn 8.59
Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot.
 
 
 
 
 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása