bbjnick (meg)írja...

Liberalizmus mint elv csak egyféle van; van különböző kiadása, de az elve egy; vannak különböző megszorításai, de az eszme ugyanaz. Van radikális liberalizmus, mint a franciáké, van mérsékelt liberalizmus, mint a Széll Kálmáné.

Az elv ugyanaz, a formája pedig függ a körülményektől, a véres vagy a mézes szájtól, az elmék ingerültségétől vagy apáthiájától, a szívek gyulladásos vagy kiábrándult voltától. De az ő elvük mindig a mi halálunk; a halál pedig halál marad, ha változik is a kivégzés módja! A  radikális liberalizmus ugyanis kötélhalálra ítélne, a doktriner liberalizmus mérget adna be; a békülékeny liberalizmus pedig meleg fürdőbe akarna ültetni, ott legyezgetne s fölvágná ereinket; kötelet nem sodorna, nyakunkat ki nem tekerné, de azt éreznők, hogy gyöngülünk, hogy szemünk káprázik, s a fürdővíz pirosul.

Tessék választani a liberalizmus kedveskedései közt! Mi kell önöknek, békülékeny hazafiak? Kötél? Ha az kell, s ha türelmességük olyan hősies, amilyen hősies a bizalmunk, akkor az is meglesz, még pedig akár a legfinomabb apatini kenderből. Vagy méreg vagy kád kell önöknek, melyből koporsó legyen? Mi kell? Annak, aki élni akar, mindezekből semmi sem kell; de akkor az elv se kelljen neki, mely ezekkel kedveskedik.

(...)”

Megjelent: Esztergom (politikai és társadalmi hetilap), 1901. jún. 16.

(gondola.hu/media/prohaszka/Prohaszka21.pdf)

„Esztergom, Esztergom, 1895. dec. 25.-1938. máj. 20.(?): politikai és társadalmi hetilap, az Esztergomi Keresztényszociális Gazd. Párt hivatalos lapja; 1920. VIII. 18: az Esztergomi Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának hiv. lapja; 1935. I. 1: Komárom-Esztergom m. keresztény politikai és társadalmi lapja. - Megj. vasárnaponként 8 old. 1919. III. 16-VIII. 24: szünetelt. Szerk. Keményfy Kálmán Dániel, 1898. I. 16: Okányik Lajos, 1899. VII. 9: Horák Ede, 1901. I. 1: Csajka Ernő, XII. 1: Dvihally Géza, 1910. VIII. 14: Rolkó Béla, 1918. IX. 17: Szvoboda Román, XI. 24: Marcell Mihály főszerk., 1919. X. 19: Reviczky Aladár, X. 26: Gábriel István, 1931. I. 23: Homor Imre, X. 9: Gábriel István, 1933. V. 7: Marcell Árpád. Alapító főmunk. Prohászka Ottokár. Kiadók: Keményfy Kálmán Dániel, 1898. I. 16: Prohászka Ottokár, 1910. VII. 3: Pécsi Gusztáv, 1916. I. 23: Rolkó Béla, 1918. XI. 24: Marcell Mihály, 1919. XII. 17: Krompaszky Sándor, 1922. I. 1: Homor Imre, 1932. X. 3: Esztergomi Lapkiadó. Ny: Buzárovits Gusztáv, 1924. I: Hunnia. 88”

(lexikon.katolikus.hu/E/Esztergom.html)

Nem mutatják be A hatodik koporsó című Csurka István-drámát az Újszínházban - mondta Tarlós István főpolgármester az MTI-nek, jelezve, hogy a döntésről kedden értesítette őt Dörner György, az intézmény igazgatója. A főpolgármester hangsúlyozta, hogy a darabbal kapcsolatosan csak véleményt mondott, és azt megismerve Dörner György úgy döntött, hogy nem mutatják be A hatodik koporsót, helyette egy sokkal korábban írt, egészen más témájú Csurka-darabot tűznek műsorra.

(...)”

www.hir24.hu/belfold/2012/08/28/nem-mutatja-be-az-ujszinhaz-a-hatodik-koporsot/

Olvasom: „Ovi megkapta a lófejet. Dörner? Ugyan!

Kár, mert jó lett volna a művészi szabadság eddigi híveitől olvasni a tiltogatós érveket.”

delphoijosda.blog.hu/2012/08/28/xx_389/fullcommentlist/1#c17650764

Megjegyzésem volna: ...ha elolvassuk figyelmesen Feldmájer levelét (bbjnick.blog.hu/2012/08/25/_akkor_az_egesz_magyar_szinhazi_elet_unnepelne_a_muveszi_szabadsag_elvet_figyelembe_veve_maganszinha) , akkor ott azt olvashatjuk, hogy „művészi szabadság elvét figyelembe véve magánszínházban esetleg bemutatható volna egy ilyen darab, de elfogadhatatlan, hogy egy faji és vallási gyűlöletet szító darabra költsenek közpénzeket”. No, most akkor hogy legyen? Ha magánszínházban bemutatható, akkor nem kelt semmiféle gyűlöletet, mert azt a törvény magánszínházaknál is tiltja; (valamint és ugyanakkor) ha mégis bemutatható magánszínházban (s államiban mégsem), akkor egyetlen állami színházban sem lehetne bemutatni egyetlen olyan darabot sem, amely, bár törvénybe nem ütköző módon, de (mégiscsak, akárhogy, valahogy) faji vagy vallási gyűlölet-gyanús... Szóval... Szóval... Szóval... (Így kapásból: a világirodalom drámatermésének legalább hetven százaléka nyomban bemutathatatlanná válna állami színházakban (mert, bár törvénybe nem ütköző módon, de (mégiscsak, akárhogy, valahogy) faji vagy vallási gyűlölet-gyanús).)...

***

Apdét vagy kiegészítés, 2012. augusztus 29.:

NINCS KOMPROMISSZUM! (S ezt értse mindenki úgy, ahogy tudja vagy akarja...)

„(...)

Nem mutatják be Csurka István színdarabját, A hatodik koporsót az Új Színházban (vagyis újabban Újszínházban) – közölte az MTI-vel, nem fogják elhinni, Tarlós István, Budapest főpolgármestere, aki azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy ő a darabbal kapcsolatban csak véleményt mondott, a döntést Dörner György, a színház igazgatója hozta meg. S most Tarlós nyilván hátradől, s elégedetten megpihen, mint aki jól végezte dolgát. Holott már attól le kellett volna szakadnia a magasságos égboltozatnak, hogy ezt ő jelenti be, s nem az a szerencsétlen Dörner.

(...)

Mert Tarlós úr, az nem úgy megy – legalábbis egy tisztességes országban –, hogy a polgármester odaüzen egy színházba, oh, csak vélemény szinten, hogy milyen darabokat kéne játszani, s milyeneket pedig nem. Mert akkor legközelebb is odaüzen, adott esetben egy másik színházba, hogy nem kéne tán ezt vagy azt a darabot játszani, halott ruszkik drámáit, ne haragudjál már, direktorom, de húsz évvel a rendszerváltozás után nem problematikus ez egy kicsit? Na, ugye, megérted, gondolj arra, hogy hány ember érzékenységét sértheti… Már csak a kiegyensúlyozott művészeti élet érdekében is.

(...)

E mostani kétségbeesett gesztusa arra viszont kétségkívül jó, hogy mindenki előtt a napnál is világosabb legyen, Tarlós István ebben az ügyben már nem tud semmit helyrehozni, csak tovább ronthatja az egészet. Hiszen mi változott a betiltással? Eddig volt a fővárosnak egy nettó náci színháza. Most meg lett neki egy olyan náci színháza, aminek a főpolgármester állítja össze – közismerten kifinomult ízlésétől vezérelve – a műsorát. Nos, ezzel tényleg beljebb vagyunk.

S mert Tarlós István nem érti, s félő, hogy futtatói sem, elmondjuk még egyszer a megoldást, utoljára tán egy hete mondtuk: tessék szépen lelépni a színről! Majd a kedves utód eltakarítja a piszkos örökséget.”

magyarnarancs.hu/aszerk/tarlos-istvan-nem-erti-81450