Kiült fotőjömből a világ ütőerének lüktetését figyelem. A tévé közvetíti az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága által szervezett vitát. A téma: The situation in Hungary. (A „magyar helyzet”! — Csak az a történelmi tapasztalat ne volna! Mert, ugyan, mire is számíthatunk mi, ha egy nemzetközi szervezet a „magyar helyzetről” kezd tárgyalni?!)
Ülök és figyelek, nagyon figyelek, mert a képviselők hangja és az őket tolmácsoló szinkrontolmácsok hangja, nagyjából, egyforma hangerővel szólal meg a közvetítésben; így sem az egyik, sem a másik nem érthető tisztán. De, mivel nagyon figyelek, tudom követni az eseményeket.
Figyelmesen követem az eseményeket, eddig a pontig:
„A holland biztos [Neelie Kroes, az Európai Bizottság elnökhelyettese] arra kér egyértelmű választ, hogy a kormány kér-e átfogó véleményt az Európa Tanácstól (ET) a magyar médiajogszabályok módosításainak megfelelőségéről és azok végrehajtásáról, továbbá elfogadja-e és gyakorlatba iktatja-e az ET majdani ajánlásait. Navracsics Tibor [magyar miniszterelnök-helyettes] igennel válaszol, hozzátéve: persze csak akkor, ha ezek az ajánlások nem ellentétesek a magyar jogrendszerrel és alkotmányossággal. Kroes erre - az EP-bizottság számos képviselőjének tetszésnyilvánítását is kivívva - azzal reagál, hogy a válasz nem ugyanaz, mint amit a kormányfőhelyettes korábban négyszemközt mondott neki ugyanerről. Navracsics Tibor ezt követően jelzi: ő a magyar alkotmányra esküt tett képviselőként volt kénytelen megfogalmazni ezt a fenntartását, egyébként pedig nem feltételezi, hogy az ET a magyar jogrendszerrel ellentétes ajánlásokat tesz”. (Az MTI tudósítása nyomán. Forrás: mandiner.blog.hu/2012/02/09/ep_vita_mire_kotelezheto_magyarorszag)Ennél a pontnál megdöbbenek, majd elképedek, majd felháborodok. Mi történik? Az Európai Bizottság elnökhelyettese azt követeli a szuverén magyar állam miniszterelnök-helyettesétől, hogy tegyen ígéretet, még meg sem fogalmazott, európatanácsi ajánlások végrehajtására, kötelezze el magát, az ajánlások ismerete nélkül, magyar jogszabályok azokhoz való hozzáigazítására. Majd miután a miniszterelnök-helyettes erre nem hajlandó, az elnökhelyettes, a világ nyilvánossága előtt, megszégyeníti őt.
Megtelik a szám, az orrom „pártbizottság”-ízzel-szaggal. Mint akit kisdiákként nem egyszer fegyelmezett (ütött) meg úttörővezető-tanár, mint akit nagydiákként nem egyszer „világosítottak fel”, „utasítottak rendre”, „igazítottak el” kisz- és pártkáderek, pontosan ismerem az Érzetet s az Érzést, az agyam, az idegrendszerem, a zsigereim, míg élek, megőrzik (s nem ritkán akaratlanul is felidézik) a tapasztalatot.
„Pártbizottság”-ízzel-szaggal tele szájjal és orral ülök és bámulom a képernyőn a pulpituson pöffeszkedő EU-korifeusokat, de már nem őket látom, hanem a megyei pártbizottság funkcionáriusait, akik minden „erejükkel”, „képességükkel” és „figyelmükkel” a „határozat” végrehajtásán dolgoznak.
Gazdag Gyula és Ember Judit 1972-ben, a Balázs Béla Stúdió — a fiatal filmesek kísérleti filmstúdiója — „gondozásában” forgatták a Határozat c. dokumentumfilmjüket (magyar.film.hu/hmdb/filmek/991/hatarozat.html). A filmet elkészültét követően betiltották és csak a nyolcvanas évek vége felé kerülhetett sor bemutatására. A munka egy párthatározat születését és végrehajtását követi nyomon és mutatja be, bravúros és valóban hitelesnek tűnő dokumetaritással.
A felcsúti termelőszövetkezet néhány éve megválasztott elnöke rövid idő alatt a vegetáló szövetkezetből prosperáló gazdaságot teremtett, ezzel komoly tekintélyt vívott ki magának a tagság körében, szavának súlya van, bíznak benne, kiállnak mellette. Azonban ez a siker túlságosan is „önjáróvá” tette az elnököt; hovatovább kisebb konfliktusokat is mer vállalni az állami és pártszervekkel, a népgazdaság más szereplőivel, ha úgy látja, szövetkezete érdeke megkívánja azt. A megyei pártbizottság dönt: ez nem folyhat így tovább. Első lépésben megszületik a határozat és elkészül a stratégia: így vagy úgy, az elnöknek mennie kell. A második lépés a végrehajtás. Két terv is létezik eltávolítására. Az A-terv — hogyis az elnököt szép szóval meggyőzik és ő önként lemond — hamar dugába dől. Ekkor lép életbe a B-terv. A tagság számára „kontrakszusba” (idézet a filmből) kell helyezni a problémát, s el kell érni, hogy a „szövetkezeti demokrácia” sérülése nélkül (sőt! annak minél teljesebb kiteljesítéseként) a szövetkezeti tagok felismerjék valós érdekeiket és ők maguk mozdítsák el szeretett elnöküket. Hogy mi is ennek az útja-módja? Erről szól a Határozat.Ha jól olvasom az o’jságban az Európai Parlament több frakciója is kezdeményezi az Uniós Alapszerződés 7. cikke alapjáni eljárás indítását Magyarország ellen. („...Az uniós alapszerződés (...) 7. cikke értelmében az EU-tagállamok kormányait képviselő Európai Tanács - a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság indoklással ellátott javaslata alapján - tagjainak négyötödös többségével és az EP egyetértése után megállapíthatja: fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti az uniós alapértékeket. Az eljárás keretében a tanács ajánlásokat tehet az érintett tagállamnak. Ha az nem fogadja meg az ajánlásokat, akkor akár szankciókkal is sújtható...”) Ha, ugyancsak, jól olvasom, erről a jövő héten születik majd Brüsszelben döntés.
Nil novi sub sole — ahogy a német mondja.
***
Apdét vagy kiegészítés, 2012. február 18.:
Egy Határozat az elmúlt napokból:
www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=MOTION&reference=B7-2012-0095&language=HU
Egy Határozat az elmúlt napokból:
www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=MOTION&reference=B7-2012-0095&language=HU
(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2012/02/10/a_hatarozat_1972_felcsut_2012_brusszel
„...Szerencsére az arányérzék hiányzik a micisapkázó, kiábrándult marxistákból, és ezt a magyar ezer évet eltörlendőnek ítélték, és amit ők »haladónak« állítottak be, azt elődjüknek kiáltoztak ki; amit reakciósnak, azt rákötötték azoknak az embereknek az akasztófakötelére, akiket amúgy is felakasztottak volna. A mai úgynevezett liberálisok és általában a magát baloldalnak mondók az 1945-ös demokrácia szintjén szeretnék rögzíteni a mai szabadságot, nyilvánosságot, demokráciát, amikor egy maroknyi németbérenc gazember nyilas miatt az egész jobboldali gondolkodású magyar értelmiséget, meg a valóban demokratikus középosztályt, a népieket és a történelmi osztály tagjait egyetlen mozdulattal meg lehetett bélyegezni: »jobboldali« »reakciós« és a hatalmat a választások eredményétől függetlenül meg lehetett ragadni. Ezért van bedobva a köztudatba a »keresztény kurzus« fogalma, ezért nem átallják a legreakciósabb román szóhasználatot, a »Horthy-fasizmus«-t felújítani. Itt akarják lehúzni a redőnyt. Márpedig egy valóban független nemzeti újrarendeződésnek az egész saját történelem rendelkezésére kell álljon folytatandó és tanulságokkal szolgáló alapként. Nem állhat a nemzeti folytonosságérzet és az önazonosítás útjába egy, a saját ezerszer szétrágott marxista elméleteit mormoló, de közben hatalomvágyó csapat az egyik magyar korszakot elhallgatandónak, törlendőnek nyilvánítva, a másikról pedig, amelyet ő maga felé mutatónak lát, a politikai kuplék százait költve. Nem úgy van az, hogy mindaz, ami 1867 előtt, a nagy galíciai bevándorlás előtt történt, az mind »romantikus« és egy másik, »még nem igazi« nemzet feledhető történelme, nem, hanem éppen fordítva! Árpádig s tovább visszamenőleg minden fontos, mert mindebből együtt, kunokkal, tótokkal együtt lettünk azok, amik ma vagyunk, és jövőt, függetlenséget, megmaradást csak erre építhetünk. Ez nacionalizmus?