A krízisről. Nyikolaj Velimirovic püspök levele a 20-as évekből
Azt kérded tőlem, Isten embere, hogy mi az oka és jelentősége a bennünket elért krízisnek. Ki vagyok én, hogy erről a nagy titokról kérdezz engem? „Beszélj, ha van valamid, ami többet ér a hallgatásánál” - mondta Theológus Szent Gergely. És bár úgy találom, hogy most a hallgatás magasabb rendű minden beszédnél, de az irántad való szeretetből megírom neked, hogy mit gondolok erről a kérdésről.
A „krízis” görög szó, és fordításban annyit jelent: ítélet. A Szent Írásban az „ítélet” szót sokszor használják. Ezt olvashatjuk a zsoltárosnál: „azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletkor” (Zsolt. 1, 5). Majd pedig megint: „az irgalomról és ítéletről énekelek” (Zsolt. 100, 1). A bölcs Salamon király azt írja, hogy az Úrtól jön mindenki számára az ítélet (vö. Péld. 29, 26). Maga a Megváltó mondta: „az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át” (Jn. 5, 22). Péter apostol azt írja: „itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén” (1Pét. 4, 17).
Cseréld fel az „ítélet” szót a „krízis” szóval és olvasd: „az irgalomról és krízisről énekelek”, „az Úrtól jön mindenki krízise”, „Az Atya a krízist egészen a Fiúnak adta át”, „itt van az idő, amikor elkezdődik a krízis az Isten háza népén”.
Korábban az európaiak, ha valamilyen szerencsétlenség érte őket, az „ítélet” szót használták a „krízis” szó helyett. Most az „ítélet” szót felváltották a „krízis” szóval, az érthető szót egy kevésbé érthetővel. Ha aszály volt, azt mondták: „istenítélet”, ha árvíz: „istenítélet!”. Háború vagy járvány kezdődött: „istenítélet!”, földrengés, sáskajárás, más csapások, mindig ugyanaz: „istenítélet”. Vagyis krízis az aszály, krízis az árvíz, krízis a háborúk és a járványok miatt. A nép a mostani pénzügyi-gazdasági katasztrófára is úgy tekint, mint Isten ítéletére, de nem „ítéletnek” nevezi azt, hanem „krízisnek”. Azért, hogy növekedjenek a csapások a meg nem értés miatt! Mert, amíg az érthető „ítélet” szót használták, érthető volt a csapáshoz vezető ok is, ismert volt a Bíró is, Aki megengedte a csapást, és a cél is, amiért a csapás bekövetkezett. Az „ítélet” szó „krízis” szóval való felváltása után, amely a többség számára kevésbé érthető, senki nem képes megmagyarázni sem azt, hogy mi miatt, sem azt hogy kitől, sem pedig azt, mi célból ér minket. Csak ennyiben különbözik a mostani krízis az aszálytól és árvíztől, háborútól vagy járványtól, sáskától vagy más veszélytől származó krízistől.
Kérdezel a mostani krízis, vagyis Isten ítélete okáról? Az ok mindig ugyanaz. Minden aszály, árvíz, járvány és más csapások oka ugyanaz, mint a mostani krízisé: Isten elhagyása. Az Isten elhagyásának bűne váltotta ki ezt a krízist, az Úr engedte meg, hogy felébressze, kijózanítsa az embereket, hogy észhez térjenek és visszatérjenek Őhozzá. A bűneink miatt van a krízis. A valóságban az Úr mostani eszközöket használ, hogy észhez térítse a mostani embereket: csapásokat mért a bankokra, a tőzsdékre, az egész pénzügyi rendszerre. Felborította az egész világon a pénzváltók asztalait, ahogy azt annak idején tette a jeruzsálemi Templomban. Soha nem látott pánikot keltett a kereskedők és pénzváltók között. Felzaklatta, letaszította, összezavarta őket, félelmet ültetett el bennük. Mindezt azért, hogy a gőgös európai és amerikai bölcsek felébredjenek, észhez térjenek, eszükbe jusson Isten. Azért, hogy ők, lehorgonyozván az anyagi jólét kikötőjében, emlékezzenek a lelkekre, beismerjék törvénytelenségeiket és leboruljanak a Magasságos Isten, az Élő Isten előtt.
Azt kérded tőlem, Isten embere, hogy mi az oka és jelentősége a bennünket elért krízisnek. Ki vagyok én, hogy erről a nagy titokról kérdezz engem? „Beszélj, ha van valamid, ami többet ér a hallgatásánál” - mondta Theológus Szent Gergely. És bár úgy találom, hogy most a hallgatás magasabb rendű minden beszédnél, de az irántad való szeretetből megírom neked, hogy mit gondolok erről a kérdésről.
A „krízis” görög szó, és fordításban annyit jelent: ítélet. A Szent Írásban az „ítélet” szót sokszor használják. Ezt olvashatjuk a zsoltárosnál: „azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletkor” (Zsolt. 1, 5). Majd pedig megint: „az irgalomról és ítéletről énekelek” (Zsolt. 100, 1). A bölcs Salamon király azt írja, hogy az Úrtól jön mindenki számára az ítélet (vö. Péld. 29, 26). Maga a Megváltó mondta: „az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át” (Jn. 5, 22). Péter apostol azt írja: „itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén” (1Pét. 4, 17).
Cseréld fel az „ítélet” szót a „krízis” szóval és olvasd: „az irgalomról és krízisről énekelek”, „az Úrtól jön mindenki krízise”, „Az Atya a krízist egészen a Fiúnak adta át”, „itt van az idő, amikor elkezdődik a krízis az Isten háza népén”.
Korábban az európaiak, ha valamilyen szerencsétlenség érte őket, az „ítélet” szót használták a „krízis” szó helyett. Most az „ítélet” szót felváltották a „krízis” szóval, az érthető szót egy kevésbé érthetővel. Ha aszály volt, azt mondták: „istenítélet”, ha árvíz: „istenítélet!”. Háború vagy járvány kezdődött: „istenítélet!”, földrengés, sáskajárás, más csapások, mindig ugyanaz: „istenítélet”. Vagyis krízis az aszály, krízis az árvíz, krízis a háborúk és a járványok miatt. A nép a mostani pénzügyi-gazdasági katasztrófára is úgy tekint, mint Isten ítéletére, de nem „ítéletnek” nevezi azt, hanem „krízisnek”. Azért, hogy növekedjenek a csapások a meg nem értés miatt! Mert, amíg az érthető „ítélet” szót használták, érthető volt a csapáshoz vezető ok is, ismert volt a Bíró is, Aki megengedte a csapást, és a cél is, amiért a csapás bekövetkezett. Az „ítélet” szó „krízis” szóval való felváltása után, amely a többség számára kevésbé érthető, senki nem képes megmagyarázni sem azt, hogy mi miatt, sem azt hogy kitől, sem pedig azt, mi célból ér minket. Csak ennyiben különbözik a mostani krízis az aszálytól és árvíztől, háborútól vagy járványtól, sáskától vagy más veszélytől származó krízistől.
Kérdezel a mostani krízis, vagyis Isten ítélete okáról? Az ok mindig ugyanaz. Minden aszály, árvíz, járvány és más csapások oka ugyanaz, mint a mostani krízisé: Isten elhagyása. Az Isten elhagyásának bűne váltotta ki ezt a krízist, az Úr engedte meg, hogy felébressze, kijózanítsa az embereket, hogy észhez térjenek és visszatérjenek Őhozzá. A bűneink miatt van a krízis. A valóságban az Úr mostani eszközöket használ, hogy észhez térítse a mostani embereket: csapásokat mért a bankokra, a tőzsdékre, az egész pénzügyi rendszerre. Felborította az egész világon a pénzváltók asztalait, ahogy azt annak idején tette a jeruzsálemi Templomban. Soha nem látott pánikot keltett a kereskedők és pénzváltók között. Felzaklatta, letaszította, összezavarta őket, félelmet ültetett el bennük. Mindezt azért, hogy a gőgös európai és amerikai bölcsek felébredjenek, észhez térjenek, eszükbe jusson Isten. Azért, hogy ők, lehorgonyozván az anyagi jólét kikötőjében, emlékezzenek a lelkekre, beismerjék törvénytelenségeiket és leboruljanak a Magasságos Isten, az Élő Isten előtt.
Hogy milyen hosszú ideig fog tartani a krízis? Addig, amíg a gőgös vétkesek el nem ismerik a Mindenható győzelmét. Addig, amíg az emberek nem jönnek rá arra, hogy lefordítsák az érthetetlen „krízis” szót saját anyanyelvükre, és bűnbánattal fel nem kiáltanak: „Istenítélet!”.
Nevezd te is, tiszteletreméltó atya, a „krízist” „Isten ítéletének”, és minden érthetővé válik a számodra.
Üdvözlet néked, és békesség az Úrtól!
Nyikolaj Velimirovic
A fenti levelet emilben kaptam Csutakaszürkeló nicknevű barátomtól. Bátorkodom közzétenni, mert amiről szól, közös ügyünk.
