— Rövid, de annál „velősebb” bejegyzés arról, hogy miért készteti töprengésre (ha töprengésre készteti) a magyar keresztény-nemzeti-konzervatív-jobboldali-stb. gondolkodásúakat (is) Kerényi Imre közjogigondolkodáshelyreállítási terve(?) —
MERT
A napokban Kerényi Imre a HírTV-n/ben, valami Versus c. műsorban, elmagyarázta a Zalaptörvény asztala és ami utána következik c. projektet. Azt mondta, hogy ő most a közjogi gondolkodás helyreállításán dolgozik. Jó sok igazság volt abban, amit mondott, de volt/van egy alapvető tévedés is: az a (ne szépítsük) groteszk és (némiképp) abszurd látásmód, amit ő képvisel (s ami --- ezt se szépítsük --- egy masszív későkádárkori „urbánus artista” attitűd) sok mindenre alkalmas, de a közjogi gondolkodás helyreállítására igen kevéssé. Praktikusan hozhat eredményeket (s bizonyosan hoz is), de a hatékonysága/hatásfoka nagyon gyenge van/lesz. S ezen csak ront(ani fog) az is, hogy (ha jól értem) Kerényi (deklaráltan) valamiféle (szintén későkádárkori urbánus artista) konzervatív liberális ideát dédelget magában a közjogi hagyományokról (azaz, valami olyasfélét, ahogyan a urbánus artisták a későkádárkorban elképzelték a a konzervatív liberalizmust és annak viszonyát a közjogi hagyományhoz). Nem nagyon tudom (pontosabban:értem), hogy ennek az ideának mi ma az aktualitása (miért éppen erre volna ma szükségünk), miért éppen erre a --- meglehetősen esetleges, önkényes s történetileg sem túl hiteles --- ideára kellene alapozni (meg)új(uló) közjogi gondolkodásunkat?!.
A napokban Kerényi Imre a HírTV-n/ben, valami Versus c. műsorban, elmagyarázta a Zalaptörvény asztala és ami utána következik c. projektet. Azt mondta, hogy ő most a közjogi gondolkodás helyreállításán dolgozik. Jó sok igazság volt abban, amit mondott, de volt/van egy alapvető tévedés is: az a (ne szépítsük) groteszk és (némiképp) abszurd látásmód, amit ő képvisel (s ami --- ezt se szépítsük --- egy masszív későkádárkori „urbánus artista” attitűd) sok mindenre alkalmas, de a közjogi gondolkodás helyreállítására igen kevéssé. Praktikusan hozhat eredményeket (s bizonyosan hoz is), de a hatékonysága/hatásfoka nagyon gyenge van/lesz. S ezen csak ront(ani fog) az is, hogy (ha jól értem) Kerényi (deklaráltan) valamiféle (szintén későkádárkori urbánus artista) konzervatív liberális ideát dédelget magában a közjogi hagyományokról (azaz, valami olyasfélét, ahogyan a urbánus artisták a későkádárkorban elképzelték a a konzervatív liberalizmust és annak viszonyát a közjogi hagyományhoz). Nem nagyon tudom (pontosabban:értem), hogy ennek az ideának mi ma az aktualitása (miért éppen erre volna ma szükségünk), miért éppen erre a --- meglehetősen esetleges, önkényes s történetileg sem túl hiteles --- ideára kellene alapozni (meg)új(uló) közjogi gondolkodásunkat?!.
A Fidesz problémája nem az, hogy az egész magyar sajtó nem működik fideszszócsőként, hanem az, hogy nincs mit mondania (azon kívül, természetesen, hogy „Csak a Fidesz!”). Így csak arra figyel, hogy ellenük ne beszéljenek, róluk rosszat ne mondjanak, döntéseikről, lépéseikről negatívan ne nyilatkozzanak --- aki ilyet tesz, az ellenség, aki nem tesz ilyet, az barát. A liberálbolsik, az urbánlibbantak, a cionnácik és hazai elvbarátaik és ivócimboráik azért tudtak/tudnak hatalmas, erős, és sok vonatkozásban máig hatékony, médiatüzérséget működtetni, mert vannak fegyvereik (azaz jól kidolgozott médiaaknáik, fogalmi és érvsémáik --- többszáz év pragmatista, racionalista, felvilágosult és progresszív (stb.) közhelygyűjteményéből dolgoznak, s ha egyik-másik „akna” időnként döglöttnek is bizonyul, nyomban előkapnak egy másikat és folytatják a bombázást). A Fidesz Kötcsével, a NER-rel és társaikkal egy fenomenológiai feketelyukat hozott létre, amely lehetetlen helyzetbe hozza a magyar keresztény-nemzeti-konzervatív-jobboldali-stb. értemi(si)séget: nem tudnak milyen érvkészlettel előállni a Fidesz mellett, mert a doktriner demokratizmus és a centrális hatalmi elv (fenomenológiai feketelyukként) elnyel minden történeti-erkölcsi-kulturális-stb. elvet és érvet. Ezért nincs és ezért nem lesz (mert nem lehet) fideszes sajtó. Miközben vígan/vagy kevésbé vígan működnek a „világnézeti alapú” sajtók, az ú.n. balos sajtó, a katolikus sajtó, a „széljobber” sajtó stb., addig fideszes (névleg, ugye, „keresztény-nemzeti-konzervatív-jobboldali-stb.”) sajtó létre sem tud jönni, mert a (maga a) Fidesz által képviselt „rendszerelvek” meggátolják már megfogalmazódását, megformálódását is. Nem marad más, szegény fideszoldali médiamunkásoknak, mint a sunnyogás, k*ss*lás és a s*ggny*lás, de, hát, azok meg, ugye, nem verseny- és ütőképesek a médiapiacon (sem) (kit érdekel más sunnyogása, k*ss*lása és s*ggny*lása, ki fizet azért, hogy más sunnyogásában, k*ss*lásában és s*ggny*lásában gyönyörködhessék?).
Vajon megbuktatta-e „a rendszerváltás rendszerét” „a mi fülkeforradalmuk”? A „rendszerváltás rendszerét” nem buktatta meg „a mi fülkeforradalmuk”, hanem, ha lehet, most jár csak igazán csúcsra. Igaz, hogy kidobtuk „a rendszerváltás rendszerének” léghajójából a --- doktriner --- liberalizmust, mely mint hatalomtechnikai eszköz végletesen elhasználódott, s csak felesleges ballasztként --- holtsúlyként --- terhelte a rendszert, de ezzel nemhogy megszabadultunk --- volna --- a rendszer doktriner demokratizmusától is, hanem éppen hogy felszabadítottuk, megerősítettük azt. --- Népet annál jobban nem lehet kiszolgáltatni „demokratikus politikai elitjének”, mint ahogyan Miniszterelnökünk Kötcsén installálta pártja számára a hatalmat!