...Olvasom, hogy az oroszlánok, ha elejtették kiszemelt áldozatukat, szigorúan szabott hierarchia szerint táplálkoznak belőle. Rend a lelke mindennek. Azonban miután jóllaktak, már eltelt közönnyel szemlélik, ahogyan a dögevők, akár közvetlenül előttük is, rájárnak, bele-belekapnak, bele-belekóstolnak a széttépett tetem maradványaiba. Gondolkodtam rajta, de bárhogyan is törtem a fejem, olyasfélét sehol sem olvastam, hogy egy oroszlán, akár számításból, akár csömörből, akár kegyetlenségből, dögevőket uszított volna prédaállatokra... (magyarido.blog.hu/2008/12/16/szabad_preda_szabad_pelda & magyarido.blog.hu/2008/12/29/preda_tor_a_preda_tora)
Ablonczy Bálint, 2011. 04. 23-i, Gyöngyöspata újratöltve - magához tér a magyar állam c. jegyzetében olvasom a Heti Válasz internetes változatában (itt: hetivalasz.hu/jegyzet/gyongyospata-ujratoltve-magahoz-ter-a-magyar-allam-37238/)
„...A publicisztika megírása körüli szöszölés most kivételesen előnyös volt: péntek kora este, amikor ezeket a sorokat írom, a rendőrök dícséretes határozottsággal, rendbontás nélkül gyakorlatilag feloszlatták a rendezvényt. A szervezőket előállították, s még a szervezet honlapja is elérhetetlen. Nem tudhatom, hogy a bíróság miként dönt majd a hivatalosság eljárásáról, de a bizonytalanságuk miatt sokszor bírált rendőrök előtt most kalapot emelek. Úgy bántak a nyilasokkal, ahogy azok megérdemlik....”
A sakál és az oroszlán (Szír Kalila wa Dimna-illusztráció 1210 körülről)
Próbálom értelmezni a szerző gondolatmenetét:
