…éppen bőszen panaszkodtam Z.-nek: azt a tapasztalatot próbáltam megosztani vele, hogy milyen élmény, ha a megszokott betegségeit cipelni már megtanult középkorú férfiember lábai alatt remegni kezdenek az alagútban a közeledő öregedés súlyától mozgásba lendülő sínek. De észrevettem, nem figyel. Elhallgattam. Z. is hallgatott. Hallgatásunk elvegyült a kocsmazajjal.
.jpg)
Z. szólalt meg először:
− Mész az utcán és valami, amit valószínűleg álmodtál, mint ködös, de valóságos emlékkép jut eszedbe. Esetleg több álom vagy álomtöredék áll össze a fejedben, mint egy megélt esemény homályos emléke. Van ilyen.
Vártam, mire jut.
− Ütöttél már el éjszaka biciklivel sündisznót?
Nem ütöttem még el éjszaka biciklivel sündisznót.
− Még én sem. De nem ez a lényeg!
Bíztam benne, hogy ezt mondja.
− Tudom milyen. Emlékszem rá.
Próbáltam ellenevetni, hogy mindez csak élénk és remek képzeletét dicséri.
− Igen? És akkor ehhez mit szólsz? Határozottan emlékszem rá, bár időponthoz nem tudom kötni, hogy egyszer…
