bbjnick (meg)írja...

 

„(...) ...a Széchenyiek, Deák Ferencek, Eötvösök, de a 18. század második és a 19. század első felének nagy magyarjai, minden magyarja: éppen azért küzdöttek a natio hungarica, a magyar nemzet (...) megtágításáért, azért vonták be a nemzet fogalmába az ország minden vérű és hitű néprétegeit, azért adtak nekik egyenlő jogokat, az élet és fejlődés egyenlő lehetőségeit, hogy ezek is szerves, az életérdek minden parancsaiból ezek is természetes és ösztönös elemei legyenek a magyar nyelv, magyar kultúra, magyar történelmi célok egységében megnyilvánuló, továbbfejlődő sajátos magyar történelmi alkotásnak. Azért tették tehát politikai nemzetté a magyar nemzetet, hogy magyarsága szervesebb, egyetemesebb, erősebb legyen, és hogy így biztosabb védelmet és fejlődési lehetőséget jelentsen a sajátos magyarságnak. Aki ezt tagadja, aki azt a megtévesztést akarja bevinni a lelkekbe, hogy a Deák Ferencek, az Eötvösök a politikai nemzettel egy kevésbé magyar nemzetet, vagy pláne egy mutyi országot akartak kezdeményezni, ahol Magyarország nem magyar vérű kosztosai szabadon fejlődhetnek külön egységekké, és idegen impériumok parancsa alá: az nem történész, nem politikus, hanem személyében is becstelen, embertelen ember és csaló. Hiszen a Deák Ferencek, az Eötvösök éppen ezt akarták megakadályozni a politikai nemzettel, éppen ez ellen akarták biztosítani a magyarság fejlődését. (...)”

 

Az idézet forrása: Ede megevé ebédem (1937). in: Szabó Dezső: A magyar Káosz. Szépirodalmi Kk., Bp., 1990., 301.-302. p.