...A napokban azonban arra lettem figyelmes, hogy a kép megváltozott. Z. lecserélte...
„Nem vagyok zsidó és nem vagyok kommunista”
Z. megváltozott. Magatartása mostanában mintha visszafogottabb, ugyanakkor határozottabb lenne, ritkábban ironizál, egyszerre lemondó és megbocsátó attitűdjét pedig mintha valamiféle nehezen megfogható, meghatározható öntudatosság váltotta volna fel. A régi Z.* mintha már nem a régi Z. lenne.
Kérdezni hiába is kérdezném (Z.-t) a változás okairól, többet, mint amennyit egyébként is elmond önmagáról, nemigen tudnék meg tőle – meglehet, „nem is értené” kérdésem. Urak és betyárok pedig nem elemezgetik egymás lelkét, magam is tartózkodok hát az efféle ergyaságoktól. Majd meglátjuk, hogy lesz, mi lesz. Bármit is tesz (Z.), bizonyára jó oka van rá.
***
Z. különcségeinek egyike, nehezen értelmezhető és indokolható ragaszkodása egyes tárgyakhoz. „Kedves tárgya” például egy minősíthetetlenül igénytelen műbőr irattárca, amelyet legalább huszonöt éve használ. Abból a fajtából való, melynek „fedlapját”, azaz egyik külső oldalát átlátszó műanyagborítás takarja. Eredetileg talán egy kacsin’gató kínai szépség fényképét applikálhatta (e műanyagborítás) alá a gyártó (vagy valami hasonlót, ebben a szellemben), de én ilyennek sohasem láttam. Amióta emlékeim vannak Z.-ről és az ő tárcájáról, azóta a kép (ha nem is folyamatosan, de) időnként cserélődött, követve a tárcatulajdonos állapot- és vonzalomváltozásait. Az utóbbi körülbelül tíz évben egy kékcédula (Névjegyzés kivonat a saját szavazóköre helyett más körzetben szavazó részére (1945 : VIII. tc 36. §-ának (2) bekezdése, 1947 : XXII. tc. 17. §-a)) volt a tárca műanyagborítása alá becsúsztatva – láthattam mindahányszor, ha Z. (tárcáját) a kocsmapultnál körülményesen előkotorászta.
A napokban azonban arra lettem figyelmes, hogy a kép megváltozott. Z. lecserélte. A kékcédula helyére egy korabeli plakát vagy méginkább képeslap kicsinyített másolata került.
Elkértem Z.-től a tárcát, hogy alaposabban szemügyre vehessem.
– Ezt most hogy, Z.?
– Régóta tervezgettem már, hogy kicserélem, de valami mindig visszatartott – válaszolta fanyarul mosolyogva. – Most érzetem először úgy – folytatta, de már szinte súlyos komolysággal –, hogy „Nincs halálos érv a maradásra, csak a találkozásra van s a kalandra”.
(…)
***
*A régi Z...
