bbjnick (meg)írja...

 

 

 

Bartók Béla magyar zongoraművész és zeneszerző Chopin cisz-moll nocturnjének egy részletét játsza (opus 27 no. 1) egy 1939-ben készült magánfelvételen. Itt:

 

 

(A korabeli magánfelvételek leggyakrabban rádióközvetítésekről készültek és lakklemezekre vagy, ennek hiányában, röntgenfóliából kivágott lemezekre rögzítették a megőrizni kívánt hanganyagot).

 

 

 

Tegnap fontos küldeményt vártam (egyik) e-mail-címemre. Ám amikor meg szerettem volna nézni postaládám tartalmát, a következő „tájékoztatás” fogadott:

 

  

 

Ez után következtek az adatok és ez:

 

 

Itt jön a lakcím sáv, valamint  számos legörgethető sáv a születési évre, az iskolai végzettségre, szakképzettségre, a munkahelyre, a beosztásra, a nyelvtudásra… vonatkozó opciókkal.

 

Szóval, törvény kötelezi a szolgáltatót, hogy a nevem és lakcímem (és még néhány adatocska) nyilván legyen nála tartva. (És, nyilván, engem is, hogy, ha a szolgáltatást továbbra is használni kívánom, hogy ezeket (mindezeket) az adatokat megadjam.) Logikusnak tűnik, nem?!

 

No, és még jött három kis „hozzájárulás” (választható, te döntesz, pipálsz avagy nem):

 

 

Majd egy slusszpoén:

 

 

Tehát, minden mezőt ki kell tölteni, de ha nem szeretnél minden mezőt kitölteni, akkor, amint kitöltöttél minden mezőt, rögtön beléphetsz a postaládádba, hogy az elektronikus hirdetésekre vonatkozó beállításokat megváltoztathasd, hogy ne kelljen minden mezőt kitöltened… Korrekt üzletmenet, nemdebár?!

 

Mondhatja bárki, mi a nyűgöd lúzer júzer, a biznic az biznic, ha kell reklám, akkor van postaláda, ha nem kell reklám, akkor ne kelljen a postaláda sem! Csakhogy…

 

A szolgáltató manipulál és hazudik (és miért is adjam én meg a valós – vagy akár fiktív – adataimat egy olyan szolgáltatónak, aki kendőzetlenül manipulál és hazudik?).

 

Növeltük a tárhelyet – kezdi a beetetést a szolgáltató. Cserébe csak annyit kérünk, hogy: frissítsd az adatlapod! (A felhasználói adataidat frissítését most kell elvégezned. Amennyiben nem frissíted adataidat, az utolsó belépéstől számított 90 nap elteltével az inaktív fiókokhoz hasonlóan töröljük hozzáférésed. A frissítésre kerülő új adatok egy részének bekérésére a (…).hu oldalt üzemeltető (…) Zrt.-t törvény kötelezi.)

 

Már itt is rögtön az első két csúnyaság: a szolgáltató közli, hogy amennyiben nem „frissíted” (micsoda eufemizmus) adataidat, kilencven napon belül törli a hozzáférésedet (arról azonban nem szól, hogy, ha nem frissíted - most! - az adataidat, egyáltalán nem férhetsz hozzá a postaládádhoz!);

 

a frissítésre kerülő adatok egy részének bekérésére törvény kötelezi a szolgáltatót – olvashatjuk a tájékoztatóban (mint rövidesen ki fog derülni, semmilyen törvény nem kötelezi semmiféle adatok bekérésére a szolgáltatót!)

 

 

A törvény az törvény, ugye (azt illik betartani!), de azt már nem közli a szolgáltató, hogy miféle törvény is az a törvény. Mondom akkor én: az a törvény a 2008. évi XLVIII. Törvény a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól. (Tehát, az égadta világon senki sem kötelezi a szolgáltatót a felhasználók adatainak bekérésére, ellenben arra igen, hogy ha reklámtevékenységet akar folytatni – reklámleveleket akar küldözgetni a szolgáltatás felhasználóinak – akkor ahhoz a címzettek névvel, címmel ellátott belegyezésére van szükség!) (A bejegyzés végére bemásolom a a 2008. évi XLVIII. törvény 6.§-át, lehet tanulmányozni és elmélkedni a szolgáltató korrekt/inkorrekt eljárásán.)

 

Külön pikantériája a történetnek, hogy a törvényi hivatkozás „árnyékában” a „félrevezetődött” felhasználótól még számos egyéb adatot is „bekérnek” (a születési évre, az iskolai végzettségre, szakképzettségre, a munkahelyre, a beosztásra, a nyelvtudásra vonatkozóakat).

 

 

Világos?! Előbb, bár nem tudtad, hogy éppen azt teszed, aláírtad a szerződést (neved, címed megadásával), most kerül sor a feltételek felsorolására. Mindegyik feltétel mint opció (választható lehetőség) van föltüntetve – vagy kipipálod vagy nem, de ha nem, akkor nincs tovább, mert:

 

 

Tehát, minden mezőt ki kell tölteni, de ha nem szeretnél minden mezőt kitölteni, akkor, amint kitöltöttél minden mezőt, rögtön beléphetsz a postaládádba, hogy…

 

Fontos küldeményt vártam, de ez a küldemény már ott ragadt, abban a postaládában. De majd megkérem a feladót, küldje el újra, egy másik szolgáltatónál nyitott postaládámba. Egy biztos, ennél a manipuláló és hazudós szolgáltatónál már semmi keresnivalóm nincs. Ha ők h*lyének néznek engem, a felhasználót, akkor én pedig alkalmatlannak (hiteltelennek) tekintem őket, mint szolgáltatót. Mert rendben van, hogy valaki a „piacról él”, de tegye korrekt módon. Mert, mondjuk, ha harminc vagy akár tizenöt nappal ezelőtt küld a felhasználóinak egy e-mailt (ha már e-mail szolgáltató, talán nem esett volna nehezére) amiben tájékoztatja őket a változásokról, arról, hogy milyen törvényi kötelezettségek terhelik a reklámtörvényből következően (mint reklámtevékenységből élő e-mail-szolgáltatót), és megkéri ügyfeleit, hogy gondolják át, az új, megváltozott feltételek mellett is igénybe kívánják-e venni a szolgáltatást – mert ha nem, akkor kénytelenek törölni a hozzáférésüket – az korrekt eljárás lett volna. De ez…

 

Ám, ha nekik ez megéri, tegyék – ezzel az akcióval nagyeséllyel nyerhető egy fogyasztóvédelmi vizsgálat és még ennél is nagyobb eséllyel elveszíthető jónéhány felhasználó.

 

Gratulálunk!

 

A megígért törvényhely:

 

 

(A bejegyzés) Innét: neonepiprimitiv.blog.hu/2008/12/12/a_hazug_szolgaltato_es_a_bennragadt_e_mail_ek 

 

 

[Áldozat Az áldozat az egyik legrégebbi és legelterjedtebb vallási rítus, amely ennélfogva éppoly sokértelmű és sokféle is, mint minden olyan jelenség, amely a térben és időben annyira áttekinthetetlen vallástörténet körébe tartozik. Az ószövetségi áldozati gyakorlatot, valamint a keresztény szóteriológia és szentségtan szempontjait tekintetbe véve, az áldozat fogalmát legteljesebb alakjában, amely nincs adva minden áldozatnál, nagyjából a következőképpen írhatjuk le: áldozat az az aktus, amelynek során az arra feljogosított személy a kultikus közösség képviselőjeként egy kultikus rítus elvégzésével oly módon változtat át egy érzékelhető adományt, hogy az ezáltal kiválik a profán használatból, bekerül a ,,szent'' kategóriájának hatókörébe és ily módon Istené lesz annak kifejezéseképp, hogy az ember Isten iránti imádatában önmagát adja át a szent Istennek, és mint Isten által elfogadott és megszentelt adomány a kultikus közösség áldozati lakomáján annak jelévé lesz, hogy Isten jóindulatúan akarja az embernek Istennel való közösségét. Épp az Újszövetség számára az egész kultikus folyamat, bárhol történjék is, csak szimbóluma lehet annak, hogy az ember imádata kifejezéseképp az istenszeretetben és felebaráti szeretetben átadja magát Istennek, Ő pedig kegyesen elfogadja ezt (vö. már 1Sám 15,22; Zsolt 40,7; 51,18 és köv.; Iz 1,11; Jer 7,22; Oz 6,6; azután Mt 9,13; 23,19; Róm 12,1; Zsid 10). Ezért a szó szoros értelmében az áldozat mint a vallási aktus kifejezése csak Istennel kapcsolatban elgondolható és megengedhető. A katolikus teológiában vitatott kérdés, hogy az adománynak Isten számára történő átváltoztatása szükségszerűen a ,,lerombolás'', a ,,megölés'' jellegét viseli-e magán, ami azt fejezi ki, hogy a bűnös ember halált érdemel, vagy ez csupán másodlagos jegye bizonyos áldozatoknak. Isten imádása, amely az áldozatban kifejezésre jut, mindenkor inkább a tiszta dicsőítés, a hála, a kérés, az engesztelés jellegét ölti, és ez magában az áldozatban is visszatükröződhet. E fogalom dogmatikus alkalmazását illetően: megváltás, kereszt, elégtételelméletek, szentmiseáldozat. (Rahner, Karl–Vorgrimler, Herbert: Teológiai kisszótár. Szent István Társulat, Bp. 1980.)]