„Differenciált individuum nélkül integrált szocialitás nincs, s ez már nem a kultúra, hanem a fennmaradás kérdése.”
(Hamvas Béla)
„A film legfontosabb formaalkotó elve, amely legkisebb ízéig áthatja, a megfigyelés… Művész az, akinek elgondolásában vagy filmjében egy sajátos képi világ és a való világról alkotott egyéni gondolatrendszer jelenik meg.”
(Andrej Tarkovszkij)
Bevallom, csak ámulok-bámulok, mennyire téma a film, mint olyan, a „blogtérben”. Idekattintasz-odakattintasz s itt is egy filmajánló, ott is egy filmajánló – nemritkán mindjárt „kritika” –, mindenkinek van „egy” véleménye. Jó, nem maszatolok, tudom én azt nagyon jól, hogy miért is van ez (lényegében: helyesen) így. El is fogom mondani szép sorjában (már ahogyan én látom) ezt is és még számos más (szerintem) pikáns észrevételt is (már ami a film-tematikát illeti). Monománozni azonban elég tré játék, úgyhogy, ha ide-idepottyintok néha-néha valami „okosságot”, semmi másért nem teszem, mint hogy egy-egy hős blogger rátromfoljon (de az sem baj, ha egyetértést imitál, netalán pontosít-helyretesz).
Paczanek István szövőgyári munkás és neje 1952-ben. Vagy talán mégsem?