Olvasom: „(...) ...teljesen mindegy, hogy egy regényíró mit mond az aktuális politikai viszonyokról, mert regényei attól még mindkét oldal számára értékesek lehetnek, ráadásul azok megértéséhez az állásfoglalások a legtöbb esetben semmivel sem járulnak hozzá, valamint ellentmondás lehet a szerzői (ön)értelmezés és műveinek állításai között. (...)” (http://mandiner.hu/cikk/20180724_uri_denes_mihaly_politika_ideologia_irodalom_az_uj_kulturharcrol)
...Nem az olvasó a hülye, a dilettáns, hanem a kortárs szerző, ha nem számol azzal, hogy a kortárs irodalom (minden kortárs irodalom) többszörös versenyhátránnyal indul az olvasók kegyeiért vívott harcában (a klasszikusokkal és a lektűrrel, a bulvárral szemben): ezen versenyhátrányok egyike a kortárs olvasó vélt vagy valós tapasztalata, aki, nyilván, óhatatlanul is keresztül fogja futtatni a kortársi közvélekedés és kortárs létélménye szűrőjén a kortárs szöveget. S ha hiteltelennek találja – akárha a szerző ilyen-olyan egyéb megnyilvánulásai miatt is – , akkor megette a fene azt a műélvezetet... (Innét: http://mandiner.hu/cikk/20180724_uri_denes_mihaly_politika_ideologia_irodalom_az_uj_kulturharcrol#commentanch6900898)
÷ ÷ ÷
Néhány kapcsolódó bejegyzés: https://bbjnick.blog.hu/search?searchterm=irodal&searchmode=or&submit=Keres%C3%A9s