Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

Dózsa–Pruck–ügyi summárium (2016. november — 2017. április)

2017.04.12. 19:01 bbjnick

2016. november 6-án írtam:

A csőcselék önérzete a lincselés, a csőcselékké züllött tömegembernek folyamatosan szüksége van valakire, akit leránthat, akit téphet, húzhat-vonhat, mint a koncot, akit üthet, rúghat, taposhat (ha csak virtuálisan is), különben elbizonytalanodik önnön létében. A 444.hu és a hasonló „orgánumok” ezt az igényt szolgálják ki. A tömegember e sajátos jellemvonását a politika is jól ismeri és rendszeresen vissza (is) él vele.

A csőcselék politikai célzatú virtuális „etetésére” klasszikussá vált példa László Petra (operatőrnő) esete. Nyilvánosságra hoztak egy portálon egy videofelvételt, melyhez csatoltak egy olyan kommentárt, ami megvetendő primitív agresszorként tüntette fel egy radikális jobboldali médium (a videofelvételen látható) operatőrnőjét. A tömeg lincséhesen rávetette magát a prédára, anélkül, hogy kétségbe vonta volna a portál által nyújtott értelmezést. (Ez olyannyira így történt, hogy az index.hu például olyan fotóval illusztrálta László Petra agressziójáról hírt adó cikkét, melyen egyértelműen–nyilvánvalóan látszott, hogy az operatőrnő nem követhette el, amivel megvádolták, nem buktathatta fel a gyermekét magához szorítva futó szírt; ám ez, természetesen, senkit nem zavart, sem az újságírókat, sem a hírt átvevő médiumokat, sem olvasóikat.)

A Dózsa-Pruck-ügy László Petra ügyéhez egészen hasonló kottát követ. Egy fegyveres kiskamaszt ábrázoló, közismert, különböző kiadványokban már jó néhányszor publikált, ’56-os fényképen Dózsa László, színész, önmagát vélte felismerni és ezen közlésének hitelt adva, a fotóról készült Emlékév-plakáton, az 1956-os Emlékbizottság az ő (Dózsa László) nevét tüntette fel. A plakátok nyilvánosságra kerülését követően jelentkezett a sajtónál néhány személy, akik (a plakáton látható) fiút, az 1990-es években elhunyt rokonukkal, Pruck Pállal azonosították: Dózsa László ezt követően úgy nyilatkozott, hogy a kegyeleti szempontokat tiszteletben tartva, bár önmagának hiszi a képen látható fiút, nem ragaszkodik hozzá, hogy hivatalosan vele azonosítsák, Schmidt Mária, az Emlékév kormánybiztosa, pedig közleményt adott ki, amelyben leszögezte, ő, történészként, csak azt a verziót fogadhatja el, amelyről hiteles, történészek által megvizsgált, információi vannak. A történet azonban nem ért itt véget, ellenkezőleg, itt kezdődött csak el: az erre szakosodott és politikailag is ez irányba motivált médiumok virtuális lincskampányt indítottak Dózsa László és Schmidt Mária ellen.

A nagy csinnadrattával (többek között Pruck Pál „sértett rokonai” és Eörsi László „történész” bevonásával) elindított médiakampány célja, hogy hiteltelenítse el, hazugság és (történelem)hamisítás vádjával sározza be, tegye utálat és megvetés tárgyává, azaz páriává Dózsát és Schmidtet. A vádakat főként három érvre alapozzák: az első érv, hogy a vitatott, fegyveres kiskamaszt ábrázoló fotó 1956 novemberében megjelent az amerikai Life magazinban, képaláírásában Pruck Pálként megnevezve a fiút; a második, hogy 1982-ben a Népszabadságban és 1986-ban a Velünk élő történelem című televíziós műsorban megszólaltattak egy Pruck Pálként bemutatott középkorú férfit, aki azonosította magát a Life-ban megjelent fényképpel és elismerte „ötvenhatos bűneit”, a kommunista rendszerpropaganda elvárásaihoz igazodva, egy félrevezetett, becsapott és kihasznált gyerek botlásaiként interpretálva azokat; a harmadik pedig, hogy a rokonok által Pruck Pálról a sajtó rendelkezésére bocsátott gyerekkori és fiatalkori fényképek hasonlóságot mutatnak a plakáton szereplő fiúval. S ezek valóban fajsúlyos érvek, csakhogy nem Dózsa és Schmidt hiteltelensége mellett...

A „nevezetessé vált”, fegyveres kiskamaszt ábrázoló, Michael Rougier, a Life-fotósa által készített fénykép az elmúlt negyed században számtalan alkalommal és módon publikálásra került, úgy népszerű kiadványokban, mint történeti szakmunkákban, dokumentumfilmekben, ünnepi megemlékezések díszletelemeként stb. látható volt; ám eddig soha, senki nem nevesítette (azonosította) a fotón látható fiút, mivel mindenki egyöntetűen úgy ítélte meg, ehhez nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű és hitelességű információ. Ismert volt ugyan az 1956 novemberi Life-közlés a Pruck Pál képaláírással, ahogy (szakmai körökben) ismertek voltak az 1982-es és 1986-os Pruck-nyilatkozatok is, de ezek, kritikai megközelítéssel, épp úgy tekinthetők „fedőnévadásnak”, illetve a kommunista belügy és/vagy titkosszolgálat „konstrukcióinak”, mint korrekt forrásoknak; Pruck Pál pedig (ha létezett valaha — a Pruck-rokonok feltűnéséig erről sem állt rendelkezésre bizonyosság), aki alátámaszthatta vagy cáfolhatta volna azokat, 1990 után, vélhetőleg nagyon tudatosan és következetesen, kerülte a nyilvánosságot, méghozzá oly sikeresen, hogy egyetlen, 1956-tal hivatalból foglalkozó személynek sem került a látóterébe.

Amikor az 1956-os Emlékbizottság Dózsa László közlése, dokumentumai és hozzájárulása alapján, a közismert színész nevét tüntette föl a plakáton, nemcsak jóhiszeműen, de korrektül is járt el, mivel a rendelkezésére álló ellenőrizhető információkra hagyatkozva hozott döntést. A Pruck-rokonok csak a plakát nyilvánosságra kerülése után jelentkeztek (és akkor sem a Bizottságnál, hanem a sajtón keresztül üzengettek), tehát állításaikat és az általuk előtárt dokumentumokat nem ismerhették és így nem is vehették figyelembe. A Pruckról, a rokonok feltűnése előtt rendelkezésre álló információkat pedig (mint azt fentebb már említettem) egyetlen történész sem tekintette mérvadónak...

2017. április 12.:

Mivel a sajtóban hírek jelentek meg arról, hogy az ’56-os Intézet kimerítő vizsgálatokat folytatott a „Dózsa–Pruck–ügyben” és egyértelműen megállapította, hogy az az 1956-os Emlékbizottság plakátján Pruck Pál szerepel, ezért megpróbáltam utánakeresni a vizsgálatnak a Világhálón. Azonban az Intézet által kiadott dokumentumot sehol sem találtam, mindössze hvg-s, 444.hu-s és index.hu-s cikkeket, amelyek a 2016 októberében egyszer már megfogalmazott érveket és vádakat ismételték és olyan furcsa megállapításokat  tartalmaztak (lásd például itt: http://index.hu/belfold/2017/04/10/bebizonyitottak_pruck_pal_szerepel_az_56-os_plakaton/), mint hogy Pruck Pál a plakáton is szereplő fotón 15 éves volt, állami gondozott, majd a hatvanas évek elején, 17 évesen, csatlakozott egy galerihez, amely autókat, motorokat és bicikliket lopott és ezért két évre börtönbe (az aszódi javítóintézetbe) került, ahonnét megszökött... Ha Pruck Pál a hatvanas évek elején 17 éves volt, akkor hogyan lehetett 1956-ban 15 éves?...

Ki érti ezt?!

56osplakat_dozsalaszlo_hazfal_01_ff_457310.jpg

÷÷÷

Apdét vagy kiegészítés, 2017. április 24.

Az ’56-os Intézet „jelentése” @olias: nick jóvoltából: http://www.rev.hu/rev2/images/content/kiadvanyok/jelentes_emlekevkepek.pdf

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr5812420121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

olias 2017.04.23. 13:20:30

Akkor segítek, itt a jelentés arról, hogy a plakáton nem Dózsa szerepel:
www.rev.hu/rev2/images/content/kiadvanyok/jelentes_emlekevkepek.pdf
Azon meg ne csodálkozzon az úr, hogy az említett médiákon kívül nem talált forrást erről.
A Magyar Idők, 888.hu stb lakájmédia nem hozza le. Miért is tenné?
Schmidt Mária pedig az istennek sem ismerné be, hogy hibázott, hitt egy közismert hazudozónak, aki jól megél az 56-os dolgaiból. A történész asszony szakmai hitelessége végzetesen csorbát szenvedett. Magának is azt ajánlom engedje el ezt a történetet, melyet a Mandineren is oly elszántan védett. Ugyanakkor nincs kétségem afelől, hogy ön az 56-os intézet bizonyítékait nem fogadja el, mert az Raineréktől származik.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2017.04.24. 05:27:17

@olias:

1) A linket köszönöm!

2) Ha végigolvastad/figyelmesen végigolvastad volna a blogbejegyzésemet, akkor mindkettőnknek megspórolhattad volna ezt a purparlét. De sohasem késő! Mármint figyelmesen végigolvasni a blogbejegyzésemet. :-)

3) Nagyon röviden, mert nincs kedvem még egyszer leírni, amit fent, a blogbejegyzésben már leírtam: a Dózsa-Pruck- ügy két történet; az első történet egy történeti kérdés (ki látható a fotón?), a második egy politikai szardobálás és lincskampány (kinek a kurva anyját?). Engem az első történet érdekel, aminek megismerését jelentősen gátolja a második történet. Ha már mindenképpen meg akarjátok kövezni Schmidt Máriát, akkor keressetek valami meggyőzőbb indokot hozzá.

3+1) Az '56-os Intézet "jelentéséhez": a "jelentés" egyetlen olyan elemet sem tartalmaz, ami 2016 novemberében már ne lett volna ismert, amit ne tartalmazna akár az én fenti blogbejegyzésem is. Ez a történet még korántsem lezárt, rengeteg nyitott kérdés van még Dózsával és Pruckkal kapcsolatban is, aminek tisztázása nem kis történészi munkát kíván. Már ha a vérgőzös lincselkedők hagyják a történészeket dolgozni...

Lutriboy 2021.10.30. 05:46:27

Kis agyalágyult Sherlock. Amíg ezt a mocskot leírtad, akár meg is nézhetted volna a két személy további gyerekkor (sőt, Dózsa felnőttkori) képeit, és észrevetted volna, hogy a FÜLKAGYLÓ FORMÁJA (belső barázdái, és alakja) egyezik Pruck Pál többi gyerekkori fotójával, míg DÓZSA füle NEM egyezik a plakátos fiú fülformájával. Örülök hogy segíthettem, nyomikám.
süti beállítások módosítása