Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

Három másodperc (a)vagy jogos védelmi helyzet

2017.01.15. 06:13 bbjnick

— Egy kis szociográfia (néhány megtörtént eset) —

A László Petra-ítélet (mely szerint, ha valakire hátulról rázúdul egy kordont átszakító tömeg, akkor három másodpercen belül köteles felismerni, mérlegelni és a legkényesebb ízlésnek is kifogástalan módon lereagálni a helyzetet, mert ha, ne adj Isten, megrémül, megzavarodik és hadonászni vagy rugdalózni kezd, akkor a független magyar bíróság pillanatokon belül garázdává nyilváníthatja) eszembe juttatott egy, az 1990-es években megesett esetet.

Egy igen kedves idős ismerősöm, M. bácsi, aki évtizedekig alföldi tanyáján gazdálkodott (igen magas színvonalon és igen eredményesen), egy éjjel zajra ébredt. Nem az az ijedős típus, így félálomban, ahogy volt, kikászálódott az ágyából és elindult a sötétben a zaj forrása felé. A konyhájáig jutott, ahol, mint később kiderült, két cigány suhanc kutatott. Egyikük, mikor a gazda belépett, jobbnak látta kereket oldani, a másikuk azonban gondolkodás nélkül nekiugrott az öregnek és nekitaszította a konyhaasztalnak. M. bácsi próbált támaszkodni arra, amire, kapaszkodni abba, amibe tudott és a keze alá került az asztallapon fekvő kenyérvágó kés. Egy pillanatig nem mérlegelt, nem mintha erre ideje és módja lett volna, (valószínűleg még estében) a késsel maga elé csapott és combon szúrta a (magát éppen rávető) támadót. A sérülés nem volt komoly, a cigány suhanc elszalad, de később kórházba került sebével és (most lepődjünk meg! vagy mégsem?) a családja feljelentette a gazdát. Hosszú rendőrségi és bírósági procedúra vette kezdetét (az ügy részleteit és lefolyását nem ismerem), amelynek végén idős ismerősöm ugyan mentesült mindenféle felelősségre vonás alól, de a megpróbáltatások egy életre elvették kedvét a gazdálkodástól. Állatait, mezőgazdasági gépeit eladta, példásan kiépített, karbantartott és elsőrangúan felszerelt tanyáját, mivel vevőt nem talált rá, egy-két év alatt szétlopták, széthordták a „megélhetési bűnözők”, rég hűlt helye sincs már; ám ő, M. bácsi, még ma is él és (aki ismeri a magyar vidék elmúlt negyed századának viszonyait bizonyára egyet ért velem) ez egyáltalán nem kis eredmény!

S hogy mi köze ennek a történetnek a László Petra-ügyhöz? Mit ne mondjak, számos! Ami közvetlenül eszembe juttatta az az ominózus „három másodperc”. Az a három másodperc, ami idős ismerősöm számára a megmenekülést (könnyen lehet, hogy az életben maradást), László Petra számára pedig (láthatóan) a garázdává válást jelentette. Mert mire is elég három másodperc? Aki élt már át komolyabb közlekedési balesetet (sajnos, én már kétszer is), az tudja, hogy egy klasszikus karambol nagyjából ennyi idő alatt zajlik le. Első közlekedési balesetem során, amely munkahelyi baleset volt és a munkatársam vezetett, belé hajtottunk az előttünk hirtelen fékező autóba, majd a minket követő autó belénk (kb. három másodperc), a második balesetem során, amikor egy rokonom családjával ültünk az autóban és a rokonom vezetett, egy mellékútról hajtott belénk egy autó viszonylag nagy sebességgel és átlökött minket a szemközti sávba, majd, miután rokonom reflexeinek köszönhetően, mivel jobbra rántotta a kormányt, elkerültük a szembejövőkkel az ütközést, belecsapódtunk a jobboldali szalagkorlátba (kb. három másodperc). Mivel mindkét alkalommal utas voltam, módomban állt volna pontosan megfigyelni az eseményeket, de többszörös tapasztalatból mondom, nem lehet: három másodperc alatt egy krízishelyzetben nemhogy átgondoltan reagálni, de azt felismerni és mérlegelni sem lehet. Ilyenkor vagy megbénulunk vagy reflexszerűen cselekszünk; magam is, passzív résztvevőként, csak utólagosan, lépésről lépésre végiggondolva tudtam rekonstruálni a történteket.

Kérdezem hát szeretettel! Miben különbözik az egyik válsághelyzetben lévő ember három másodperce a másik válsághelyzetben lévő ember három másodpercétől? 

÷÷÷

Néhány kapcsolódó bejegyzés

http://bbjnick.blog.hu/2017/01/13/laszlo_petra_dijai

http://bbjnick.blog.hu/2016/12/15/egy_szelet_pisa

http://bbjnick.blog.hu/2014/06/16/napi_elkeserito_es_folderito_2008

http://bbjnick.blog.hu/2014/04/27/_most_mindannyian_mucsi_erikak_vagyunk

http://bbjnick.blog.hu/2013/11/20/egy_gondolatbunozo_a_megelhetesi_bunozesrol

http://bbjnick.blog.hu/2013/07/20/_meggyozheto_volnek_egy_kis_szociografia_egy_megtortent_eset

http://bbjnick.blog.hu/2013/06/05/hasta_la_vista_baby_a_vagy_the_end_of_the_road

http://bbjnick.blog.hu/2012/10/31/hetkoznapi_embervadaszatok_x_1_fejezet_napi_preda_j_geza

http://bbjnick.blog.hu/2012/10/15/_bontasi_hullam_egy_kis_szociografia_egy_megtortent_eset

http://bbjnick.blog.hu/2012/09/22/_ertik_ezt_egy_kis_szociografia_egy_megtortent_eset

http://bbjnick.blog.hu/2012/09/10/itt_tartunk_egy_kis_szociografia_egy_megtortent_eset

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr9812126767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.