Olvasom: „Népszavazással döntött Svájc népe arról, hogy nem támogatják az atomerőművek előrehozott bezárását. (...) A kezdeményezés szerint 45 évben kellene korlátozni a svájci atomerőművek működési idején, az újabbak építését pedig meg kellene tiltani. Ezzel 2029-ig minden svájci atomerőmű leállna. A svájci választók azonban a vasárnapi népszavazáson elutasították a zöldek kezdeményezését. A szavazók 54,2 százaléka nemet mondott az atomerőművek előrehozott bezáratására. (...)” (mandiner.hu/cikk/20161127_nemet_mondtak_a_svajciak_az_atomeromuvek_bezarasara)
Két rövid észrevétel(em) a hír alól, a kommentsorból:
1. ...Az atomenergia olyan, mint a művi abortusz: logikus, de vállalhatatlan válasz egy létező „problémára”. Úgy erkölcsileg vállalhatatlan megoldanunk egy problémát, hogy annak terhét és kockázatát másra terheljük, az áldozatot mással fizettetjük meg. A szavazás eredményéből is kitetszik, hogy ez egy komoly dilemma: nem véletlen, hogy mindössze 4%-on múlott a kimenetele. Úgy látszik, a svájciak 4%-kal hiszik magukat okosabbnak, mint amilyen tisztességesek...
2. ...Azért, ha jól belegondolunk, van ebben az atomenergia-történetben valami döbbenetesen primitív és rémítően groteszk (is): a modern ember meghasítja az atommagot, hogy vizet melegítsen vele! Gőzgépet hasadóanyaggal fűteni épp olyan okos (és funkcionális) tevékenység, mint, mondjuk, a Bibliát asztalláb-alátámasztásra használni. És a XX.-XXI. századi emberiségnek hetven év kevés volt, hogy elkezdjen benne motoszkálni a felismerés: itt valami nem klappol! [........../.]...
