Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

Szőts helye — és a mi helyünk

2016.10.19. 17:43 bbjnick

(E blogbejegyzés szövege 2008 májusában született.)

„Egy hegyek közé zárt különös kisváros különös, több ezer éves kelta hagyományokban gyökerező temetkezési szokásait örökíti meg a film. Ezen a földszegény vidéken nemcsak az élőknek, a holtaknak is kevés föld jut. Ezért tíz-tizenkét év után kiássák a sírból a csontokat, és a koponyákat a Szent Mihály-kápolna csontházában helyezik el, ahol immár senki sem bolygatja meg a holtak nyugalmát. Rózsa és nefelejcs díszíti a halántékok és homlokok sápadt csontjait…” (Életrajzi feljegyzések. in: Szőts István: Szilánkok és gyaluforgácsok. Egybegyűjtött írások. Osiris K., Bp., 1999., 87. p.)

Nemrégiben (2006 decemberében) megjelent az USÁ-ban Szőts István Emberek a havason c. filmjének dvd-kiadása. A Men on the mountain listaára 25 dollár, de az amazon.com-on már 22 (21.99) dollárért is megrendelheted.

szotsistvantotportre290616_ff_321430_bbjnckblghz.jpg

Az Emberek a havason 1942-ben megnyerte a Velencei Filmfesztivál nagydíját (Arany Oroszlán-díj); bemutatása elemi hatást gyakorolt az akkori fiatal európai (s elsősorban az olasz) filmesnemzedékre; De Sica, Visconti, Rossellini és mások visszaemlékezéseiből tudjuk: az Emberek a havason olyan élmény volt számukra, amely után alapjaiban átértékelték a filmkészítéssel kapcsolatos elképzeléseiket (lásd: az olasz neorealizmus: Megszállottság; A gyerekek figyelnek bennünket; Fiúk a rács mögött; Róma, nyílt város; Vihar előtt; Németország, nulla év; Biciklitolvajok etc. ). A háború után aztán a film mindenhová eljutott és hatalmas feltűnést keltett: Szőtsöt sokfelé hívták (pld. Metro-szerződésajánlat Hollywoodba), de ekkorra már a határok lezárultak, ő sem kapott kiutazási engedélyt. Az Emberek a havasont máig a filmtörténet legjobb alkotásai között tartják számon szerte a világon, Szőtsöt a valaha élt legjelentősebb rendezők között: Magyarországon (természetesen) eleddig nem jelent meg egyetlen Szőts-munka dvd-kiadása sem.

Ülünk Z.-vel a kocsmában két kőbányai világos (meg még kettő, meg még kettő stb.) társaságában és Szőts Istvánról beszélgetünk. (Már vagy húsz éve nem ittam kőbányai világost és megdöbbenten konstatáltam, hogy: szocializmus íze van: no, hát csak azok kedvéért, akiknek „nem volt szerencséjük” kiélvezni az ízét: a szocializmusnak olyan íze volt, mint a kőbányai világosnak (van).) Mesélem Z.-nek, hogy megjelent az Emberek a havason dvd-kiadása: az USÁ-ban (a Men on the mountain listaára 25 dollár, de az amazon.com-on már 22 (21.99) dollárért is megrendelheted). Z.-t nagyon lelkesíti a hír és rögvest fogadást is ajánl: két fél vodkába, mondja, hogy a következő a Toldi lesz. Nálunk már ma is kiadhatatlan egy ilyen kis kommerciális potenciállal rendelkező könyv (és tényleg: kit érdekel „egy nagyon erős és nagyon buta”, „érzelmileg éretlen” emberről szóló, valami érthetetlen nyelven megírt marhaság?), de, gond egy szál se, majd az USÁ-ban (a listaára 25 dollár lesz, de az amazon.com-on már 22 (21.99) dollárért is megrendelheted).

Szőts István élete vége felé (született: 1912-ben, meghalt: 1998-ban), már nagyon öregen és nagyon betegen, életrajzi feljegyzéseket készített, amelyek (végeredményében) töredékesek maradtak (egy kellemetes kompiláció, mely Pintér Judit munkája, olvasható ezekből az Osiris Kiadó által 1999-ben megjelentetett Szilánkok és gyaluforgácsok című – Szőts „egybegyűjtött írásait” tartalmazó – kötetben). Ezekben az egyszerre kétségtelenül keserű, de ugyanakkor bölcsen önironikus följegyzésekben, életpályáján végigtekintve, mint a film „keljfeljancsiját” írja le magát a rendező: az ezerkilencszáznegyvenes évektől az ezerkilencszáznyolcvanas évekig nem akadt olyan „ideológiai-politikai-hatalmi tényező”, amely ne érezte volna szükségét, hogy gátolja, blokkolja tevékenységében, alkalmasint „oda ne csapjon egyet”, meg ne fegyelmezze, mint „túlontúl” autonóm alkotót. Szőts hosszan sorolja a „konfliktusokat”:

1942-ben (még javában a Horthy-érában) az akkori kultuszminisztérium jeleneteket vágat ki az Emberek a havasonból, ez a feltétele a film a Velencei Filmfesztiválon való részvételének (Szőts eleget tesz az utasításnak, a kivágott jeleneteket bepakolja útipoggyászába, majd a velencei vetítés előtt visszaragasztja a kópiába);

ugyanez a kultuszminisztérium, a Móra Ferenc regénye nyomán írott Ének a búzamezőkről című filmforgatókönyvet politikailag nemkívánatosnak tartja ((Szőts) a világháború után újra előveszi a forgatókönyvet és 1947-ben filmet készít belőle: amit az akkori hatalom – a legenda szerint Rákosi „kifejezett kérésére” –betilt);

1945 után (Szőts) román művészekkel levelez, több alkotás elkészítéséről is folynak tárgyalások – de mindenekelőtt egy Bartók-filmről –, Petru Groza román miniszterelnök is támogatja a terveket, azonban Magyarországon (a korábbi ígéretek ellenére) semmiféle támogatást nem kap munkájához;

Illyés Gyulával közösen forgatókönyvet ír a Kossuth-Görgei-konfliktusról (rövid ideig úgy tűnik 1948-ra film készülhet belőle), ám a forgatókönyvre felfigyel az ávó (Kat. Pol./ávh) és…;

az Ének a búzamezőkről 1947-es bemutatása már hatalmas (kreált) politikai botrányba fullad, a film évtizedekre „dobozba kerül”, a baloldali sajtó, mint „mindszentysta-fasiszta ellenséget” bélyegzi meg Szőtsöt és teljesen kizárják a magyar művészeti és kulturális közéletből;

egy ideig semmiféle munkát nem kap, majd az ötvenes évek elejétől a Néprajzi Intézet technikai munkatársaként dolgozik (az intézet archívuma számára készít néprajzi filmfelvételeket), mígnem „fölmerül” egy az emberélet szakaszaihoz és az évkörhöz kapcsolódóan, a magyar nép hagyomány- és szokásvilágát bemutató „nagyfilm” elkészítésnek terve (amelyet Szőts (is) rendezhetne): a munkálatok elkezdődnek, majd leállnak (a „hatalom” magyarázat nélkül leállítja a filmet): mindössze egy rövidfilm készül el, Kövek, várak, emberek címmel, ami a Velencei Filmfesztiválon 1955-ben (a maga kategóriájában) díjat is nyer;

1956-ban (Szőts) megbízást kap Jókai Melyiket a kilenc közül? című kisprózájának filmrevitelére – a forgatások közben azonban kitör a forradalom, a filmesek közül számosan az utcákon vannak (így Szőts is), az eseményeket rögzítik –, a filmet csak a forradalom után tudják befejezni: a Melyiket a kilenc közül? (a maga kategóriájában) díjat nyer a Velencei Filmfesztiválon: Szőtsöt „akkreditálják” a díjkiosztó ünnepségre.

Szőts nem tér haza.

Mesélem Z.-nek, hogy nemrégiben olvastam egy nagyon nagy magyar filmtudós munkáját, amiben (ez a nagyon nagy magyar filmtudós) külön bekezdést szánt annak „sejtetésére”, hogy: nem csak a korabeli politikai és kulturális viszonyok voltak ám az okai annak, hogy Szőts István „nem igazán” tudott itthon érvényesülni. Z. figyelmesen hallgat, azaz, ami nála ugyanaz, vakon bámulja jobb vállam fölött a koszhadt kocsmafalat, miközben fejében a történet, ahogyan célt ér, azonmód speciális átlényegülésen esik át: az undort együttérzéssé konvertálja és, mire mondókám végére érek, ő már mélységesen sajnálja ezt a „jóembert”. S ennek mindjárt hangot is ad, valahogy így: azért neki sokkal nehezebb lehet, mint nekünk; és arca fanyar mosolyba dermed. Majd, fölélénkülve, fölveti: igyunk egy fél vodkát a hipokriták, a mindig mindent kiszolgálók, az önmagukat folyvást szinte „kényszeresen” fel-és/vagy eladók egészségére is. Mert annak, bizony, oka kell, hogy legyen. És, ha valakik, ők aztán rászorulnak, az együttérzésre, hogy osztozzanak velük „megfogalmazhatatlan” félelmeikben, szorongásaikban és mindabban, ami, ugye, még ezzel jár. (Hát, ha Z. így folytatja, gondolom, holnap egész biztosan osztozni fog.)

Szőts István 1957 után Ausztriában telepedett le. Az osztrák Filmfőiskolán tanított és „saját produkciójában” (nyilván, állami megrendelésre) művészeti rövidfilmeket (az ő tipológiája szerint: kultúrfilmeket) készített (melyek közül nem egy, a Szőts-játékfilmekhez hasonlóan, a világ filmiskoláiban ma is a tananyag része, mivel e munkák, egészen újszerű látás- és ábrázolásmódjukkal, igen erős hatást gyakoroltak a dokumentum- és művészeti filmezés műfajára (mint olyanra)). A hatvanas évek folyamán számos nagyjátékfilm-tervet és forgatókönyvet is készített – nemzetközi koprodukciókról is tárgyalt –, ezekből (financiális okokból) egy sem valósult meg. A hetvenes évek közepétől pedig Magyarországon is többször „szóba került” a neve: több „nagyprodukció” elkészítéséről is folytak „egyeztetések” (többek között egy Kőrösi Csoma Sándor-életútfilm, egy az aradi vértanúkról és egy Batthyány Lajos peréről szóló játékfilm forgatókönyvét is megírta „Magyarország számára” Szőts), azonban a „megvalósulás stádiumába” egy sem jutott el. Végül 1978-ban, Sára Sándor közreműködésével, (Szőts) egy Habsburg István nádor haláláról szóló dokumentumfilm készítésébe fogott (több, mint húsz év után az első magyarországi munkájába): a film forgatása félbeszakadt…

Hazafelé menet, a kihalt éjszakai városon keresztül, Z. nagyon hallgatag. Hagyja hadd beszéljek mindenfélét, tücsköt-bogarat, neki mindegy. Majd hirtelen megszólal: Vízióm volt, illetve van. Magunkat láttam sok évtizedek múltán, amint a sírásók éppen a csontjainkat dobálják ki a sírunkból. Fölszámolják a temetőt, esetleg az utódaink elfelejtették befizetni a sírbérletet, egyre megy. S, képzeld el, képzeld el a koponyáinkon rózsa és nefelejcs díszíti a halántékok és homlokok csontjait...

Hát, igen, tudtam én, mindig ez a vége.

[film, 2006, 1978, 1956, 1999, 2008, Nyírő József, 1955, Jókai Mór, 1947, 1960, Móra Ferenc, magyar film, 1945, olasz film, olasz neorealizmus, Ének a búzamezőkről, Szőts István, magyar irodalom, 1957, 1942, Emberek a havason, osztrák film, Hallstadti ballada, Szilánkok és gyaluforgácsok, kultúrfilm, Melyiket a kilenc közül?, Kövek várak emberek]

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr2212271150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.