Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

„...»horogkeresztes szendvicsek«...”

2016.06.17. 23:21 bbjnick

1 „talált szöveg”

Részlet(ek) Szabó Lőrinc 1945-ös naplójából:

„(...)

szabolorincfotoportre0160614_ff_145201.jpgMég intim zsidó barátaimban is olyan vonásokat látok, olyanok csillannak meg a legnemesebb szívekben, amiket én nem egyeztethetek össze az igazságérzetemmel. Ez több, mint bosszú, mint egyszerű megtorlás, mint kilengése az ingának az ellenkező irányba: ez olyan ösztönök munkájára mutat, amilyeneknek a szellem embereiben nem szabad meglenniük. S ezeket ma egyenesen ápolják, dédelgetik, nagyra becsülik, ezek adnak szinte életjogot!

(...)

A »horogkeresztes szendvicsek« ügye. Sárköziné őrülete, víziója. Nekem is mesélte, még most is, a minap, mikor az Andrássy úton találkoztunk, s végül megcsókolt. Tíz vagy még több évvel ezelőtt, Lóci 5. születésnapján, mondta, nálunk volt hivatalos gyerekzsúrra a gyerekeivel és másokkal. Az asztalon horogkeresztes szendvicsek voltak! Először nem is értettem. Aztán eszembe jutott az idők mélyéből valami hasonló hallott s elfelejtett hülye pletyka, szintén a Márta ügye. A vajaskenyér-darabokon horogkereszt alakban lett volna meghúzva a rátét, a szardíniapaszta-ízesítő. S hogy ezt ő azonnal szóvá tette, s hogy ez »jellemző az egész házra«! Itt »így nevelik a gyerekeket«! Micsoda marhaság! S milyen kétségbeejtő félreértés, félrelátás, félremagyarázás, micsoda gyilkos rágalmazás!! Senki se tudja, tudta hogy a dolog úgy lett volna. Nagy Klára? Még ma sem tudná megrajzolni, hogy milyen az a horogkereszt! Soha, semmit se tudna megrajzolni! Mondtam neki a vádat. Igen, neki is felrémlett valami őrület régi-régi időkből. Hogy Márta miket észre nem vesz! Ha volt ilyen pasztarajz, hát úgy lehetett, hogy a háziasszony a vajra a tubusból az anyagot kinyomva cifrázásnak, ügyetlen meandernek valami alakot akart adni: legegyszerűbb ilyen rajz a kör s benne egy X. Mármost az X sarkai legörbülve kiadhatnak valami horogkeresztfélét. De ezt tudatos rajznak, propagandának minősíteni!! Tiszta őrület és évek óta ható gonosz méreg, leggonoszabb!! »Hogy a gyerek szereti, örül neki«?! A cifrázásnak örül, nem a mintának, a mintának, nem a jelentésnek!!

Még a szendvicsügy. Ha antiszemitizmusból csinálta volna, márpedig sehogy sem csinálta, valaki azokat a rajzokat: miért barátkozott, akkor zsidókkal, miért hívott meg nagyrészt zsidókat arra a baráti zsúrra? Irtózatos beteg képzelődés állított itt vádakat, amelyek ma rettenetesek, s állította őket éveken és éveken át, s hordozta magában, s átalakította, a sérelem, melyet ő gyártott, erjedt, érett benne, nőtt, alakult, feltételezésekké, rágalmakká, elfogultságokká, hogy végül már mindent csak így tudott látni a maga belső gőzölgései miatt, ilyen irányban magyarázott, értelmezett, torzított mindent!! Hiszen kellemetlenkedett nekem is Márta eleget, gúnyosan, fájdalmasan, gonoszan; s közben bizonyára azt érezte, hogy ő milyen szenvedő fél s én milyen gonosz vagyok! Hogy lehet elképzelni, hogy ilyen lelkiállapotban, nem tisztázott s nem tisztázható félreértések közt, ekkora elfogultság és gyűlölet vagy fájdalom jelenlétében ki lehetett légyen valamikor is magyarázkodni?! Hiába volt minden összejövetel és jó cél, kétfelé beszéltünk bizonyos régi tisztázó összejöveteleken: egymás mellé beszéltünk, s nekem, aki a »horogkeresztes szendvicses« napon jelen se voltam, az egész ügyről alig volt vagy nem is volt, nem lehetett sejtelmem sem, az igazi jelentéséről ennek a nevetséges vádnak. Csak most, utólag borzadok el, s nem értem Mártát, illetve értem és sajnálom és borzadok és kétségbe vagyok esve és felháborodok és…

(...)”

Az idézet(ek) forrása: dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000015746&secId=0001168910&mainContent=true&mode=html

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr828864700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.