Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

...eljutott oda...

2015.01.13. 16:27 bbjnick

...Az én nemzedékem úgy nőtt fel, hogy folyamatosan enyhült körülötte az ideológiai szorítás és úgy „öregedett meg” (úgy vált középkorúvá), hogy folyamatosan erősödött. A mi eszmélésünk a nyolcvanas évekre esett, a rendszerváltás környékén váltunk nagykorúvá és igen rosszul éltük meg (sokakkal sokszor beszélgettünk erről és ezért merem mondani, hogy ez nemzedéki tapasztalat), amikor a kilencvenes évek első felétől (újból) (el)kezdtük érezni az egyre határozottabb ideológiai nyomást. Valószínű, hogy azok számára, akik nem (akkor és) úgy nőttek fel, mint mi, ez nem volt olyan egyértelmű és olyan fájdalmas, de számunkra az volt/van („és ez már így is marad”)... (bbjnick.blog.hu/2013/03/02/_ez_nemzedeki_tapasztalat_355)

...A történelem az élet tanítómestere! A Rákosi-korszakban az volt a hatalom hivatalos jelszava, hogy „aki nincs velünk, ellenünk van”. A kádári konszolidáció idején ezt „aki nincs ellenünk, velünk van”-ra változtatta a hatalom. Milyen abszurd, hogy a magát a szabadság, az emberi jogok forrásának és letéteményesének valló Nyugat társadalmi, politikai fejlődésnek posztmodern (bal)liberális demokratikus szakaszában ideológiailag eljutott oda, ahová a kommunizmus a sztálinista totalitarizmus időszakában. Nekem, akinek a létező (kádári) szocializmusról és a posztmodern (bal)liberális demokráciáról vannak tapasztalataim, vénülő fejjel, azt kell, hogy lássam, azzal kell, hogy szembesüljek, hogy a létező (kádári) szocializmus (ha hatalomgyakorlásában, nyilván, nem, hiszen diktatúra volt, de) ideológiájában rugalmasabb --- igen, ez azt jelenti, toleránsabb --- volt, mint a jelenkori Nyugat posztmodern (bal)liberális demokráciái. Ideje volna föleszmélnie a Nyugatnak, mert ha gyorsan nem teszi, szellemi magatartásának következményei nagyon durván fogják magához téríteni!... (Innét: mandiner.blog.hu/2015/01/13/parizsi_verengzes_a_profan_es_a_vallasi_fundamentalizmus_harca#comments)

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr97070155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2015.01.14. 16:15:31

Kedves bbjnick!
Ne hidd azt, hogy ez a "aki nincsen ellenünk" a gyakorlatban is így nézett ki.
Ötvenhatról kissé lemaradtam ugyan, de eléggé felnőtt voltam már az említett korban, hogy megtapasztaljam. A fővároson kívül pedig a helyzet még csak "fokozódott", bár nemzetközi nem lett.

Lásd:
Valahogyan bekerül a SzU-ba egy nyugati újságíró (nyilván valamelyik rokonpárt lapjától - de hát azok ott viszonylag jobboldalinak minősültek!) és szeretne riportot készíteni egy gyári munkással.
A sztahanovista (rémlik még, mi az?) esztergályost jelölik ki számára. Kezdi is a kérdezősködést eképpen:
- Kedves Iván Ivanovics, mondja, milyenek itt a munkakörülmények?
- Hát, nem panaszkodhatom.
- No és a fizetése?
- Hát, nem panaszkodhatom.
- A társadalombiztosítási ellátásokkal kapcsolatban mi a véleménye?
- Hát, nem panaszkodhatom.
- No és ha lehetne egy kívánsága, mit kívánna?
- Szeretnék egyszer eljutni Párizsba.
- Nahát! És miért?
- Mert ott panaszkodhatnék!

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.01.14. 23:30:36

@Mormogi Papa:

Természetesen nem azt állítom, hogy a kádárkorban szabadabban lehetett dumálni vagy tenni-venni, mint ma (erre még én sem vetemednék:-)), azt viszont állítom, hogy ma erősebb az ideológiai átnevelésre irányuló törekvés és nyomás, mint a szocializmus általam átélt szakaszaiban. Én úgy éltem meg a hetvenes-nyolcvanas éveket, minden rémségükkel és relatív nyomorukkal együtt, mint a gondolkodás és az információhoz jutás fokozatosan egyre szabadabbá váló világát. Tisztában vagyok vele, hogy egy "beállt" diktatúrában éltünk, a hatalomnak --- mivel gyakorlatilag azt csinált, amit akart --- nem volt szüksége (ideológiai) propaganda sulykolására, hogy azzal magyarázza, igazolja cselekedeteit, "nagyvonalúan" megengedhette állampolgárainak, hogy apránként és gondosan szűrve hozzájussanak önmagukról és a világról egyre több olyan információmorzsához, amelyhez korábban nem. Amit ebben a fenti bejegyzésben megpróbáltam megfogalmazni, az annak a fölismerése, az azzal való szembesülés, hogy a jelen liberális demokráciáiban épp egy ellenkező irányú folyamat kezd kibontakozni, a hatalom, hogy a polgárok feletti ellenőrzését fönn tudja tartani, egyre erősebb és egyre szorosabb direkt és indirekt ideológiai nyomást-szorítást próbál gyakorolni...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2015.01.15. 13:13:46

@bbjnick: Persze, tudom, hogy tudod :-)
Szívesen küldenék át egy cikket, ami a "liberté d'expression" tárgyában íródott, de lefordítanom hosszú lenne - és tudtommal Neked csak angolul küldhetek anyagot :-(
Az az egyik meglepő benne, hogy a törvénycikkelyek meg a bírói gyakorlat (mert azért ott is akadnak sajtóperek) szerint a "Hexagone"-ban jóval nyíltabban lehet írni, beszélni, előadni bizonyos problémákról, mint nálunk.
A törvények viszont világosan tiltanak (és szankcionálnak) olyasmit, amit mifelénk egyes ballérok igencsak gyakran tesznek - például NEM tartozik a művészi önkifejezés kategóriájába mások láb alól eltételének vizionálása, az arra történő buzdítás, stb.
Ugyanakkor azt is megírják, hogy az USA-ban még ennél is nagyobb fokú (legalábbis a legutóbbi időkig) a vélemény nyilvánítás szabadsága - többek között ezért nem töröltek sokáig (de mostanra már igen) bizonyos, kifogásolt megnyilvánulásokat egyes közösségi oldalakról. (ÖnCső, Pofakönyv, Csipogó és Thumbler többek között :-P)