Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

Klebelsberg Kuno gróf szerint a népbarát politika 1. & 2.

2013.04.05. 05:01 bbjnick

 
(E bejegyzések 2010 februárjában, ill. októberében születtek.)
 
„…az erkölcs és a tudás hatalmával meg akarjuk hatványozni a magyar munka termékenységét…” (a)vagy Klebelsberg Kuno gróf szerint a népbarát politika 1.
 
Bejegyzés írásába kezdtem Klebelsberg Kuno gróf (1875 – 1932), politikus, kultúrpolitikus, többek között vallás- és közoktatásügyi miniszter (mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC07165/08068.htm & hu.wikipedia.org/wiki/Klebelsberg_Kun%C3%B3) „nagy találmányáról”, a neonacionalizmusról. Azonban már az első lépéseknél szembesülnöm kellett azzal a – jelen szellemi állapotainkról sokat eláruló – ténnyel, hogy Klebelsberg-szövegek gyakorlatilag nem találhatóak a Világhálón (pontosabban: egy-két rövid szövegtöredéken kívül én semmit sem találtam tőle).
 
Klebelsberg nem volt sem különösebben jelentős „tudós”, „rendszeralkotó”, sem különösebben jelentős „stiliszta”; írásai, amelyek szinte kivétel nélkül közérthetően és színvonalasan megfogalmazott politikai programok és beszédek, illetve politikai tárgyú publicisztikák, nem tartalmaznak „szenzációkat” és nem nyújtanak különleges esztétikai élményt sem. Ugyanakkor számunkra (ma élők számára) ismeretük mégiscsak fontos volna: egyrészt, mert a két világháború közötti politika valós viszonyairól és természetéről csak nagyon hiányos ismereteink és igencsak torz elképzeléseink vannak, és Klebelsberg-szövegei, már rövid ismerkedés után is, erősen új megvilágításba helyezhetnék számunkra „azokat az időket”; másrészt, mert olvasásukkal betekinthetnénk egy olyan politikai kultúrába, amelyről ma legtöbbünk még csak elgondolni sem meri, hogy valaha is létezett/létezhetett. Klebelsberg ugyanis valódi államférfi volt, korának egyik legmeghatározóbb (egyik leginkább meghatározó) államférfia, egyike azoknak, akiknek a Trianon utáni magyarság megmaradását, megerősödését köszönheti.
 
klebelsbergapazmanyegyetemtanevnyitojab1927_kk_foto_bbjnckblghz_vrz_szpv_397302_.jpg
Tanévnyitó ünnepség a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1927. szeptember. A kép bal szélén gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter.
 
Hirtelen felindulásomban elhatároztam, hogy (mielőtt megmondom Klebelsbergről a „magamét”) vállalva a gépírókisasszony szerepét, időm és erőm függvényében, begépelek és a blogon közzéteszek néhány Klebelsberg-szöveget/szövegrészletet. Kezdjük talán ezzel:
 
„Az egyes ember is, a nemzet is, ha nagy krízisen esik át, nemcsak kárát látja a krízisnek, hanem hasznát is. Lelke, mely új világba transzponálódik, eközben megújhodik. Miránk, magyarokra nézve a világháború elvesztésének szerencsétlenségét még megduplázta az, hogy úgy a forradalom, mint az ellenforradalom lelkileg teljesen meddőnek bizonyult: nem hozott egyetlen új eszmét, egyetlen eredeti gondolatot sem, amely a nemzeti élet felfrissüléséhez vezetett volna. (…) A Bethlen-kabinetnek jutott (…) feladatul, hogy úgy a forradalmat, mint az ellenforradalmat likvidálja és a normális életet helyreállítsa. (…)
 
(…)
 
Gróf Bethlen István politikai elgondolása alapján eljutottunk odáig, hogy a legyőzött és megcsonkított kis Magyarország sok tekintetben konszolidáltabb képet nyújt, mint több úgynevezett győztes állam. Bethlen István szilárd platformot teremtett, amelyen most a nemzet nyugodtan dolgozhat tovább. Szinte észrevétlenül egészen új ország épült fel a régi romokból, a régi alapokon, de új erőkkel. Valami új közszellem van kialakulóban, amely egyelőre inkább az öntudat alatt húzódik meg, de már munkában van. Ez az új közszellem nagyon keveset tartott meg az ellenforradalomból, semmit a forradalomból, semmit a forradalom szenvedő világából, de kikristályosodva még mindig nincs. A magyar publicisztikának és zsurnalisztikának lenne egyik legnemesebb feladata, hogy ezt az öntudat alatt lappangó új közszellemet a nemzet lelkéből az öntudat világosságára pattantsa, vezesse és irányítsa.
 
Én az iskola révén különösen két vezéreszmét igyekszem az új nemzedékbe belevinni: az erkölcsi alapokon nyugvó nacionalizmust és a gazdasági termékenység gondolatát. Azt a nemzeti érzést és elgondolást, amelyet a magyar iskola révén ápolni igyekszem, neonacionalizmusnak kell, hogy nevezzem. Neonacionalizmusnak annak ellenére, hogy mi, magyarok, az Európában élő nemzetek között a legrégibb nacionalisták vagyunk. Az ókor klasszikus népei, a görögök és a rómaiak ismerték a, mondhatnám, mai értelemben vett nacionalizmust. A népvándorlás azután mindent összekavart, de a középkor érzelmi és eszmei zűrzavarában nálunk születik először újra a tiszta nemzeti gondolat. Ennyiben a nacionalizmus nem új, hanem nagyon is régi, viszont tartalma egészen új. Mert mi volt az elmúlt négy évszázadban a magyar nacionalizmus tartalma? Elsősorban küzdelem az osztrák centralizáció és germanizáló törekvésekkel szemben. Ez tárgytalanná vált miután elszakadtunk Ausztriától. Másodsorban harc volt a magyar nacionalizmus a magyar állameszmének beleplántálásáért azoknak a népeknek lelkébe, amelyek hazánk területén éppen azon idő alatt szaporodtak el, midőn a török és a német egyaránt pusztította a magyart. Ez a törekvés is tárgytalanná vált annak következtében, hogy a trianoni béke elszakította tőlünk nemzetiségeinket. A magyar nacionalizmus ekként elvesztette legfőbb tartalmát, és így a régi érzés elé új célokat kell állítani. Integritási kérdésekről aktív miniszter magasabb tekintetekből az ország kára nélkül alig beszélhet. Így a magyar nacionalizmus csak két más céljáról szólhatok: művelt és jómódú nemzet akarunk lenni, szóval fajsúlyosabb, mint a bennünket környező népek.
 
(…)
 
(…) …jellemző a magyar közgondolkodásra nézve, hogy még ma is legalábbis mint fenegyerekeket emlegetik azokat a kártyásokat, akik a múlt század középső évtizedeiben egyetlen éjjelen egész vagyonukat elvesztették. A pazarlásnak és a kockáztatásnak valóságos romantikája él minálunk, és ezzel szemben gazdaságtörténelmünk nem is említi azokat, akiknek az anyagi javak termelésében sikereik voltak. Pedig nem is szólva a nagy szerzőkről, nagyszerű dolog folyik, szinte a szemünk előtt: az Alföld tanyavilágának kialakulása… Nemcsak népesedési és telepedési mozgalom ez, hanem vagyonszerzés is, a legtermékenyebb munka, amit magyar ember végezhet. És most a népiskolákkal utána megyünk új szállásaira a tanyai népnek és visszük utána a vallási és nemzeti gondolatot és a magyar neonacionalizmus új eszméit.
 
Nem akarunk mindig félárnyékban ülni, nem akarunk mindig nyomorogni és nélkülözni, pusztulni és tengődni, hanem az erkölcs és a tudás hatalmával meg akarjuk hatványozni a magyar munka termékenységét, és ennek a termékeny munkának révén módosabbak, e révén függetlenebbek, és mindenekfelett öntudatosabban magyarok akarunk lenni. Ez a magyar neonacionalizmus egészséges célja.”
 
(Klebelsberg Kuno gróf: A magyar neonacionalizmus (részletek)
A cikk megjelent: Pesti Napló, 1928. január 1.)
 
„Ez a nacionalizmus elsősorban a szocializmusban rejlő nemzetköziséggel tusakodik” (a)vagy Klebelsberg Kuno gróf szerint a népbarát politika 2.
 
1. A klebelsbergi kultúrpolitika (ami tulajdonképpen nem más, mint nemzetpolitika) ismerete nélkül értelmezhetetlen a Horthy-rendszer. A Horthy-rendszer ismerete nélkül pedig értelmezhetetlenek jelen viszonyaink. A mai napig zajlik a különféle ideológiai alapú mítoszgyártás a korról (a két háború közötti Magyarország politikai és kulturális viszonyairól), s ami ezekben a mítoszokban általában közös: mellőzik vagy csak igen szelektíven alkalmazzák a forráshivatkozást. A szocializmus és (nagyon úgy tűnik)  a liberalizmus nem szeret olvasni, a múlt világában túlontúl elmerülni; számukra a múlt már csak megmagyarázandó tévedések sora, „önálló életértéke nincs”, ismerete másodlagos, s csak annyiban érdekes, amennyiben igazol bennünket. Talán ez az érdektelenség lehet az oka, hogy számos alapvető forrás igencsak hiányosan (vagy éppen sehogyan sem) érhető el a „magyar Világhálón”.
 
2. Nemrégiben − mint egy Szabó Dezsőről és Tormay Ceciléről szóló bejegyzés alatti kommentsorban folytatott beszélgetésben @Leskelődő nick szíves közléséből megtudtam (bbjnick.blog.hu/2010/09/28/vagy_szabo_dezso_es_te_nacik_vagytok/fullcommentlist/1#c11171285) − A magyar társadalomtudományok digitális archívuma c. internetes oldal, fájdalmas hiányt pótolva, lehetővé tette Klebelsberg Kunó jónéhány munkájának elérhetőségét. Így hát olvashatóak és letölthetőek lettek Klebelsberg politikai beszédei és cikkei (mert Klebelsberg így, beszédekben és hírlapi cikkekben hagyta ránk kultúrpolitikai − tkp. nemzetpolitikai − alapvetéseit), néhány kivétellel — kissé meglepő módon, talán a legjellemzőbbek, a legfontosabbak is e kivételek közé kerültek, amelyek annak idején a Neonacionalizmus c. kötetben jelentek meg (ez a kötet még ma sem érhető el a Világhálón).(*) De ez a hiány, reméljük, csak időleges, s rövidesen mindenki számára hozzáférhető lesz a teljes Klebelsberg-mű. (A magyar társadalomtudományok digitális archívumáról innét olvashatók, tölhetők le a Klebelsberg-szövegek: mtdaportal.extra.hu/mng.html#Klebelsberg)
 
horthyklebelsberggombosszegedenazelleforr10dikevford_kk56sz_bbjninckblghz_vrz_szp_387255_.jpg
Horthy, Klebelsberg és Gömbös Szegeden 1930-ban
 
3. A húszas évek második felére, a kultuszminiszterként − s, a magyar történelemben egyedülálló módon, a kultusztárcának rendkívüli súlyt, jelentőséget adva, Bethlen közvetlen helyetteseként is − tevékenykedő Klebelsberg az addigi politikai gyakorlatot már, mint „nagykoncepciót” is megfogalmazza: ez a neonacionalizmus koncepciója (nem volna helyes ideológiáról beszélnünk, mivel Klebelsberg maga elutasította az ideológiákat, s általában a „negatív politikai elveket”). 1928. január 8-án, a Pesti Naplóban megjelent Reálpolitika és neonacionalizmus c. cikkében így magyarázza a „széles nagyközönségnek/közvéleménynek” koncepcióját (néhány bekezdést, bekezdésrészletet idézek csak a cikkből):
 
„(…)
 
Végzetes az emberiségre nézve, hogy háborúk után rendszerint elhibázzák a békekötéseket. Nemcsak a versailles-i, saint-germaini és a trianoni békét hibázták el az 1918. évi győzők, hanem a bécsi kongresszus is helytelen alapon építette fel Európát. (…)
 
A XIX. század nacionalizmusa szemben állott az 1815-ben restaurált kisebb-nagyobb királyságokkal, fejedelemségekkel, kis- és nagyhercegségekkel. Az Itália Unita csak úgy jöhetett létre, hogy előbb összedőlt a nápolyi, a toscanai, a modenai és a pármai trón meg a pápai állam. A XIX. század nacionalizmusa tusakodás volt a dinasztiák egoizmusával, mert Németországban is a partikularizmust, a birodalmi egység ellenzését a Hohenzollern-házra féltékeny kisebb dinasztiák képviselték. Mikor azután a hetvenes években a nacionalizmus megalkotta az olasz és a német egységet, akkor maga lassanként imperializmussá fejlődött ki.
 
A XX. század nacionalizmusának egészen mások az ellenfelei. Ez a nacionalizmus elsősorban a szocializmusban rejlő nemzetköziséggel tusakodik. A XX. század nacionalizmusának nem fent, a trónokon, hanem lent, a szocializmus által megszervezett tömegekben van az ellensége. Itt két ideológia áll egymással kifejezetten szemben. Ebben a harcban a nacionalizmus egészen új színezetet nyert, tartalma egészen megváltozott. Az ellen a veszedelem ellen kezd küzdeni, hogy az állam keretén belül a csoportosulás ne akként történjék, hogy a nemzeti gondolatot az intelligencia, a nemzetköziséget a fizikai munkásság képviseli, mert ez a társadalom kettészakadását és a nemzetek felbomlását jelentetné.
 
(…) Ezért mondtam már letenyei beszédemben, mikor a Göcsej új népiskoláit felavattam, hogy a nacionalizmusnak, a nemzeti politikának nagyon népiesnek kell lennie, hogy a népet megtarthassuk a nemzeti alapon. E részben meggyőződésem, hogy a népiesség nem a választójog szűkebb vagy tágabb megvonásán, általában nem az alkotmányjog terén dől el, hanem a kormányzat és a közigazgatás népbarát irányán. A fasizmus egyenesen perhorreszkálja a demokráciát, sőt lényegében diktatórikus, de kormányzata és közigazgatása egészen az olasz tömegek érdekében áll, és nem is hiszem, hogy van Európában állam, ahol éppen a fizikai munkások, meg a polgárság és az intelligencia alsóbb rétegei érdekében annyi történjék, mint éppen a fasiszta Olaszországban.
 
És ez a neonacionalizmusnak lét- vagy nemlét kérdése. Éppen Bárczy István igen tisztelt barátom elismerő szavai azért estek nekem különösen jól, mert olyan alkotó férfiú szájából hangzottak el, aki a világború előtt a fővárosban megcsinálta azt, amit én most künn az országban, de különösen az Alföldön törekszem, rendbe hozta a népoktatást.
 
Kossuth Lajos példátlan népszerűségének is mi volt az oka? Az, hogy szétválaszthatatlanul odafűzte a nemzeti gondolatot hatalmas szociálpolitikai reformokhoz, a jobbágyság megszüntetéséhez, a tized és a dézsma eltörléséhez, és a közteherviseléshez.
 
Amint az általános megfontolások köréből kilépünk, én mint reszortminiszter, természetesen csak a saját működési körömről szólhatok. Odatörekszem, hogy a szociális gondolattól átitatott kisdedóvással, főképpen a mindennapi népiskolával, az azon nyugvó továbbképző kötelező népoktatással, a gazdasági népiskolával és az iskolán kívüli népműveléssel, népkönyvtárainkkal és a polgári iskolával a magyar nemzet széles rétegeibe annyi műveltséget vigyünk be, hogy eszményi momentumokról nem is szólva, a magyar egyén a gazdasági versenyben sikeresen meg tudjon állni és főleg, hogy szerzésre képes legyen.
 
Mert folyvást ismétlem, hogy a népművelés legalábbis annyira gazdasági kérdés, mint amilyen mértékben egyúttal erkölcsi, nemzeti és kulturális ügy, hiszen gazdasági életünk a tőke hiánya és drágasága mellett, főképpen azzal a bajjal küszködik, hogy a munkateljesítmény nálunk viszonylag csekélyebb. És itt nem is annyira a munkakedv, a kötelességérzés bizonyos hiányában, tehát nem annyira erkölcsi téren van baj, mint inkább kulturális téren, a hozzáértés és a belátás bizonyos hiányában. (…)
 
Itt érnek össze a kultúrpolitika legmagasabb kérdései a nemzeti termelés sorsdöntő problémáival. Kötelességtudó, műveltebb munkásság nélkül nem emelhetjük a nemzeti termelést, a nemzeti termelés emelése és takarékosság nélkül nincs tőkeképződés. Nemzeti tőkeképződés nélkül nyomorogni fogunk és azoknak a külföldi nemzeteknek maradunk rabszolgái, amelyek nekünk időnként kisebb-nagyobb kölcsönöket adnak. A magyar nacionalizmusnak minden téren meg kell hogy legyen a maga speciális programja. Ez a program a kultúrpolitikában nem lehet más, mint: a nemzeti termelés élére európai nívón álló vezetők ezreit, a nemzeti termelés szolgálatába pedig magas erkölcsi és értelmi kultúrával bíró tömegek millióit állítani.”
 
***
 
Apdét vagy kiegészítés:
 
Idézek egy kommentet egy kommentsorból (innét: mandiner.blog.hu/2010/10/14/ki_allja_a_szamlat/fullcommentlist/1#c11295537):
 
bbjnick    · http://bbjnick.blog.hu 2010.10.14. 16:40:07
 
Nyugalom!:-D Nézzétek csak, hogy mit találtam!
 
Hogy el tudjunk igazodni a jelenlegi viszonyok között belinkelem, hogy mit olvas esténként, elalvás előtt, Orbán és az ő elválaszthatatlan társa, Matolcsy. Bebújnak az ágyba, hátulról átkarolják, megölelgetik, megszorongatják a már félálomban lebegő asszonykát, majd a falnak támasztják a párnát, s hátukat nekidöntve elmerülnek a szövegben:
 
„A politikai életben még növeli a nehézségeket a demokrácia, amely a közvéleménynek, a választóknak, a pártoknak, a parlamenti szavazásoknak jelentőségét intézményesen biztosította, ami súlyosan nehezedik rá a kisebb egyéniségekre. Éppen azért sok középszerű politikus úgy fogja fel a feladatát, hogy akkor népbarát és igazán demokrata, ha kilesi a tömegek hangulatát, azt formulázza, hirdeti s megvalósítani törekszik. Igen ám, de a pillanatnyilag népszerű elég gyakran nem célszerű, ami pedig célszerű, sokszor nem népszerű. Ezért a modern politikai vezető egyik főtulajdonságának éppen annak kell lennie, hogy szuggesztív erejével népszerűvé tudja tenni a célszerűt…”
 
(A szöveg egészében itt megtalálható:
 
mtdaportal.extra.hu/books/klebelsberg_kuno_utolso_akkordok.pdf
 
A gazdasági vezető c. írás - amelyből az idézet is származik - a PDF-formátumú könyv 25. oldalától olvasható.)
 
Figyelmesen olvasnak, egyre jobban magábarántja őket a szöveg. A könyvvel a kezükben alszanak el.
 
ü
bbjnick
 
***
 
Apdét vagy kiegészítés, 2010. október 25.:
 
(*) A bejegyzés megírása óta több (eddig hiányzó) munka is felkerült az mtdaportal.extra.hu/mng.html#Klebelsberg cím alá; többek között a Neonacionalizmus c. kötet is.
 
 
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr285196527

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.