Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

A rendszervált/oz/tat/ás demiurgoszairól: Z. mesélte a kocsmában

2010.10.20. 07:44 bbjnick

 
…éppen bőszen panaszkodtam Z.-nek: azt a tapasztalatot próbáltam megosztani vele, hogy milyen élmény, ha a megszokott betegségeit cipelni már megtanult középkorú férfiember lábai alatt remegni kezdenek az alagútban a közeledő öregedés súlyától mozgásba lendülő  sínek. De észrevettem, nem figyel. Elhallgattam. Z. is hallgatott. Hallgatásunk elvegyült a kocsmazajjal.
 
 
Z. szólalt meg először:
 
− Mész az utcán és valami, amit valószínűleg álmodtál, mint ködös, de valóságos emlékkép jut eszedbe. Esetleg több álom vagy álomtöredék áll össze a fejedben, mint egy megélt esemény homályos emléke. Van ilyen.
 
Vártam, mire jut.
 
− Ütöttél már el éjszaka biciklivel sündisznót?
 
Nem ütöttem még el éjszaka biciklivel sündisznót.
 
− Még én sem. De nem ez a lényeg!
 
Bíztam benne, hogy ezt mondja.
 
− Tudom milyen. Emlékszem rá.
 
Próbáltam ellenevetni, hogy mindez csak élénk és remek képzeletét dicséri.
 
− Igen? És akkor ehhez mit szólsz? Határozottan emlékszem rá, bár időponthoz nem tudom kötni, hogy egyszer…
 

Z. egy történetbe kezdett.
 
− …éjszaka, ahogy kerekeztem hazafelé, áthajtottam valamin. Puha volt és rugalmas, és, ahogy áthajtottam rajta, halk, de jellegzetes köhögő, hörgő hangot adott. Éppen le voltam kicsit lassulva, nem nagyon, csak jólesően, úgyhogy időbe telt, míg fölfogtam, mi történt. Megálltam, az árokpartra döntöttem a bringát és a majdhogynem vaksötétben elindultam visszafelé. Ahogy a helyszínhez közeledtem, láttam, bár mondom, nagyon sötét volt, hogy az úttesten fekszik valami bizonytalan tömeg, ami azonban jóval nagyobb, mint egy sündisznó. Ezen én nem hajthattam át, gondoltam. Feléhajoltam, hogy jobban szemügyre vegyem, még motyogtam is sajnálkozva, t’án olyasfélét, hogy: „Te meg mi voltál, b*szod?!” S akkor az az izé megmozdult. Pulzált vagy vonaglott, nem tudom, mozgott. És hangot is adott: olyasfélét, mint a brekegés. A meglepetéstől visszahőköltem és fél lépést hátraléptem. Nem tudtam, mitévő legyek. Az az izé pedig csak pulzált vagy vonaglott, szóval, mozgott és közben brekegett. És nőtt! Először csak akkorára dagadt, mint egy jó megtermett vadkan, majd egyre nagyobbra. A hangja is egyre mélyebb és hangosabb lett, a felszíne pedig egyre intenzívebben hullámzott. Azon kaptam magam, hogy hátrálok. Féllépésekkel ugyan, de hát hátráltam. De amennyit hátráltam, az a sz*r éppen annyit nőtt. Ekkor már nagyon féltem. Eleinte a döbbenettől nem jutott eszembe, hogy féljek, de ekkor már igen. Annyira féltem, hogy nem tudtam elfutni. Egyszerűen, nem mertem megfordulni. Maradt a hátrálás. Eltelhetett így egy perc is, mire ordítani kezdtem. Minden erőmmel, ami még maradt, tele torokból, artikulálatlanul ordítottam bele az éjszakába: „Takaroggyá’ mán!” Vagy valami ilyesmit. S erre az az ocsmányság hirtelen megvonaglott és zsugorodni kezdett. Pillanatok alatt összeesett, alakotváltott és − amennyire képes voltam kivenni − ott állt előttem egy aprócska emberszerű vagy legalábbis körvonalaiban azt idéző alak. Valószínűleg el is ájulhattam, ha bármilyen rövid időre is, mert egy rekedtes, torz hangra eszméltem:„Ó, hogy nyelne el az enyészpont!” Ezt mondta, erre tisztán emlékszem. Kábultan próbáltam tájékozódni. Amennyire meg tudtam ítélni, egyedül voltam.
 
Z. választ várt.
 
− Z., ez csak valamiféle kollektív emlék lehet. Mert miközben meséltél, nekem is eszembe jutott.
 
Így történt.
 
***
 
Egy jelenet Tarkovszkij Sztalker c. filmjéből:
 
 
 
 
***
 
Apdét vagy kiegészítés, 2010. október 24.:
 
Schmidt hadnagy kommentárja a bejegyzéshez:
 
Ugye, uraim, Önök most azt hiszik, hogy „nagylelkek”, két nemzeti mahatma? Pedig egyszerűen csak gyávák. Két, a saját árnyékától is rettegő, szánalmas pojáca. Most már sajnálom azt a gyönyörű fatusás Mausert, amit ostoba fejjel bbjnicknek ajándékoztam annak idején.
 
***
 
Apdét vagy kiegészítés, 2010. október 29.:
 
 
Tegnap megkérdezte tőlem a fiam, hogy:

- Orbán bevezetheti-e a diktatúrát?

- Csak ha be akarja - válaszoltam neki.

Majd este a feleségem tv-nézés közben így szólalt meg:

- Ez a Lázár úgy néz ki, mint egy lovászfiú!

- M'é', te lovászfiúkról álmodozol? - kérdeztem tőle nevetve.

Ma meg ezt olvasom:


mandiner.hu/cikk/20101029_nyilt_level_lazar_janoshoz

mandiner.hu/cikk/20101029_valasz_elek_istvannak

Úgy van az, sajnos, ahogy itt írtam:

...az elmúlt húsz év (lényegében) a hatvannyolcasok ámokfutása volt, egy generáció talált berögződéseihez olyan ideológiát, amit aztán (hatalmi célokkal) felhasználhatott a nemzet feletti uralma biztosítására. Most jönnek a nyolcvankilencesek...


mandiner.blog.hu/2010/10/20/betyar_a_hazban_zagyva_lelke_es_gondolatai_mandiner_tv/fullcommentlist/1#c11361113

A Z.-i igazság most is érvényesül:-/ Már nem tudom hanyadik nemzedék éli át ugyanazt, válik zsigeri tapasztalatává, amiről itt Z. mesél:

bbjnick.blog.hu/2010/10/20/a_rendszervalt_oz_tat_as_demiurgoszairol_z_meselte_a_kocsmaban 
 
 ü
bbjnick
 
 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr72385251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ÁrPi 2010.10.21. 17:12:20

"− Z., ez csak valamiféle kollektív emlék lehet. Mert miközben meséltél, nekem is eszembe jutott."

Ez elképzelhető. Hisz...

ÁrPi 2010.10.22. 16:40:54

Egy tűzoltóparancsnok és egy szabadságolt katonatiszt mennek késő estefelé
az utcán. Egyszercsak a katona óvatosra váltva megáll és a tűzoltó is ekkor megtorpan.
Majd szépen átugranak valamit: A katona egy az úton keresztben ásott mély tátongó gödröt,
a tűzoltó pedig kicsivel ezután egy Sötét Árnyékot.

A történet végén a tűzoltó három részre szabdalja a katonatisztet,
pedig az imént a szeretett édes egy fiacskájának (aki már odaveszett a háborúban)
kedvéért ugrott át valami sötét árnyékot az utcán. Az a sötét árnyék akár a halál sötétje is
lehet. mert

elképzelhető.

Ami bemegy az ember fülén , szemén az bizony eszébe jut, és amit valami módon valaki már elképzelt az már el is képzelhető.

Idegenül tudományos(kodó)an vizualizációnak nevezik talán.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.10.22. 22:14:54

@ÁrPi:

Ezek szerint (értelemszerűen) létezik kollektív vizualizáció is:-)

ü
bbjnick

Mihint · http://mihint.blogspot.com 2010.11.04. 00:42:53

Mt. 16.
(..)
22. És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.
23.
Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
(..)
Üdv. Misi

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.11.04. 00:54:36

@Mihint:

Igazad van.

Látod, @Mihint:, téged szívesen látnálak (s szerintem nem csak én) a Fidesz-vezérkarban:-)

ü
bbjnick

Mihint · http://mihint.blogspot.com 2010.11.04. 01:12:11

@bbjnick: Jaj, mit kívánsz(kívántok) nekem :-) No, majd ha méltó löszök rája :-DD
Üdv. Misi