Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

...ugyan, mit tudhat ő, mit láthat ő, amit én még nem tudok, nem látok? (Kiszolgál és kiszolgáltat és ami utána következik)

2010.02.18. 03:48 bbjnick

 
 
Kiszolgál és kiszolgáltat és ami utána következik 
 
„Nincs más előttünk, mint a standardizáció lapos pusztaságának őrülete, akár a bolsevizmus, akár a Nagy Üzlet következménye lesz is az. Ám több mint különös, hogy amíg nekünk, ha csak egy látomás formájában is, megadatott az ésszerű megoldás felismerése, addig a többség feltartóztathatatlanul halad e felé az őrültség felé, mindörökre odaláncolva a gyarapodáshoz, amelyből hiányzik a szabadság, és a fejlődéshez, amelyből hiányzik a remény.”
 
„Közeledik az idő, amikor új szavakkal s új hangulatú igékkel kell majd beszélnünk. Nemcsak a politikai és filozófiai gondjainkról, hanem a kávéházi asztalok zsivaja közben is. Mert ha lejáratott szavainkat veszni hagyjuk, egyetlen szavunk marad csak velünk: a szégyen.”
 
„Ha lesz egy új kormány (márpedig kell, hogy legyen!), akkor fel kell, hogy vegye a <<kultúrharcot>>. Ha nem teszi, saját maga alól rúgja ki a talajt. Ma még van ehhez megfelelő szellemi potenciál, tizenöt-húsz év múlva már nem biztos, hogy lesz. A nemzeti kultúra éltetésére alkalmas értelmiség - ha most nem kapja meg a támogatást - rövid időn belül kihal, perifériára kerül, lerohad, <<elkuruczosodik>>. Akkor pedig...”
 
Azt mondta nekem Z. barátom a kocsmában, hogy új elit van születőben. Az elmúlt húsz év régi-új elitje stricielit volt, előéletéből, szocializációjából, kondíciójából adódóan nem is lehetett más. A kádárvilág idomította őket, nem értettek máshoz, mint a kiszolgáláshoz és a kiszolgáltatáshoz. S mindezt kritikátlanul; illetve dehogyis kritikátlanul: meggyőződésből, hitelv-szerűen. Úgy belelendült a jó Z., hogy ott, a füstben és ricsajban, mindjárt le is vezette, csinos példákkal is szemléltetve, hogyan nyilvánul meg ez a stricivallás a közélet különböző terein. És azt is mondta, hogy „mi vagyunk az az új elit”.
 
Kicsit beállva, az olcsó sörtől eltompulva, nem igazán tudtam követni Z. szárnyalását. Ahogyan a jelen elitet – példaszerűen – lerendezte, abban még követője és szellemi társa tudtam lenni, de amikor a „mi vagyunk az az új elit”-et deklarálta, bevallom, némiképp zavarba jöttem. Ott ültünk egy halványzöld műanyag-borítású mocskos kocsmaasztal mellett, amiről már egy jóideje a piroskockás viaszosvászon terítő is hiányzik – értsd: nekünk már az sem jár –, előttünk egy-egy üveg ó’csó sör, kinyúlt pulcsink, kopott zakónk mellkasán, vállán, hátán kimoshatatlanul, kikefélhetetlenül ott negyven év minden taposásának a nyoma – beazonosítható talpnyomok – és Z. „újelitről” értekezik. Néztem Z.-t; mellette jobbra senkit sem láttam ülni, mellette balra senkit sem láttam ülni; ugyan, mit tudhat ő, mit láthat ő, amit én még nem tudok, nem látok?
 
– Miről beszélsz, Z.?
 
– Ehhh! – így Z. – Hány éves vagy?
 
– Sok.
 
– Mi változott annyi év alatt?
 
– Elég sok.
 
– Te mennyit változtál annyi év alatt?
 
– Olyan sokat nem.
 
– Szabad vagy?
 
– Szabad.
 
– Hiszel?
 
– Igen.
 
– Na látod! Hozok sört.
 
Alig hogy rápöffentettem, Z. már jött is vissza a pulttól három üveg sörrel. De asztalunk mellé érve, meglepetésemre, nem fékezett, hanem, tartva a lendületet, továbbhaladt. Fordítottam a fejem, tekertem a nyakam, amennyire tudtam, utána, hát láttam, hogy a sarki asztalig meg sem állt, ahol letette az egyik üveget Valóság nagybátyánk elé. Majd fordult, visszajött, elém is lerakta a sört és leült.
 
– Mit mondtál neki? – kérdeztem.
 
– „Hamegnemsértem!”
 
– És ő mit válaszolt?
 
– Azt, hogy „Nagyon kedves. Köszönöm!”
 
– Igyunk!
 
– Igyunk!
 
Így történt.
 
csiksomlyo_a_bucsujarohely_emlekkeresztjei_1980_bbjnickblgvrz_.jpg
Csíksomlyó, a búcsújáróhely emlékkeresztje, 1980
 
***
 
Schmidt hadnagy (a polgárháború hőse) kommentárja a bejegyzéshez:
 
„Szép dolog az egészséges öntudat!”
 
Schmidt hadnagy harminc fia és négy lánya kommentárja Schmidt hadnagy kommentárjához:
 
„Szép dolog a finom irónia, csak egy kicsit elkésett vele, nem gondolja, fater?!”
 
***
 
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr961768005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.