Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

„A méltóság eutanáziája”: ...

2009.09.24. 01:57 bbjnick

 
 
...a liverpooli Beatles Múzeum látogatói (plexifal mögül) az elnyomott cigaretták égésnyomait csodálják Lennon zongoráján;
egy japán elitiskola leánytanulói John és Yoko találkozásának történetét adják elő oratorikus formában...
 
 
Imagine, Imagine: „a méltóság eutanáziája”
 
„I just belive in me.”
(John Lennon)
 
Bekapcsoltam a tévét. A képernyőn előzetesek futottak, majd egy sorozatfőcím: talán Zenészportrék (vagy valami hasonló). A következő műsor (mint a főcímből kiderült) az Imagine, azaz „Képzeld el!”.
 
Imagine, azaz „Képzeld el”
(Eredeti cím: Imagine Imagine)
Szereplők: John Lennon, Yoko Ono, Mick Jagger, Robert Elms, Wilfred Mellers (zenetanár), John Carey (a Merton College /Oxford/ professzora), La Bruha (hip-hop költő), Sir Harry Kroto (Nobel-díjas angol kémikus), Sato, Kemmyo Tairo (a Három Kerék Templom papja), …
Rendezte: Frederick Baker
Írta: Andrew Solt, Sam Egan
Operatőr: Alexander Boboschewski, Christian Mehofer, Richard Numeroff, Robin Probyn, Vaughan Matthews
Zeneszerző: Fratelli Brothers, Hans Joachim Roedelus
Időtartam:88 perc. Korhatár:12 év. Gyártási év: 2005.
 
A Duna tévé honlapja a következőképpen ajánlja a munkát:
 
„John Lennon míg élt, a békéért élt, s megírta minden idők egyik legszebb dalát, az Imagine-t. John Lennon azt akarta, hogy a világban minden ember egyforma gondoskodást kapjon. Az Imagine példaszerű mű a szeretetről.
Páratlan értékű, eddig nem látott archív dokumentumokból portréfilm készült John Lennonról és feleségéről, Yoko Onoról. Ez a minden képzeletet felülmúló kordokumentum egyúttal egy spirituális és keletkezéstörténeti film is a világ egyik leghíresebb daláról, az Imagine-ről, azaz a képzelet daláról. A néző egy fantasztikus zenei utazás részese lehet a <<képzelet>>, a kreativitás és az inspiráció világában.
A Central Parkba 123 ország küldött fákat ajándékba a saját földjéről, így itt minden fa békében él egymással, még ha odakint háborúznak is.
A film 2005-ben a New York Fesztiválon elnyerte a <<Golden World Medalt>> és 2004-ben a Golden Prague Fesztiválon a Zsűri Különdíját.”
 
Amit láttam:
 
képsorok sora egymás után:
korunk emblematikus (és közhelyes) képsorai a holdraszállástól az atomrobbantásig, rendőrök és tüntetők utcai összecsapásától a korcsolyázó Kennedy-családig, az „ikertornyok” leomlásától a tömeget köszöntő Hitlerig;
képek helyekről és emberekről, archív felvételek és újak;
egyes szereplők mesélnek vagy nyilatkoznak;
(időnként) képek olvadnak egymásba, sajátos és érdekes víziók születnek előttünk (a képernyőn) az emberi kommunikáció természetéről és mibenlétéről;
Lennon özvegye (avantgárd művész és üzletasszony) Tokió bombázásáról mesél, hogyan játszottak öccsével képzeletjátékokat az óvóhelyen;
a Centrál parkban lennonhívők gyertyákat gyújtanak a lennonkörnél;
Nobel-díjas kémikus, harcos ateista, előadását követően autogramot osztogat rajongóinak;
menetrendszerűen fel-felvillan egy-egy felvétel John Lennonról (is), amint éppen (jellegzetes) grimaszait vágja a kamerába;
a liverpooli kültelki iskolában kisiskolásoknak tanítják tanítóik az Imagine-t;
egy osztrák alkoholista arról vall hogyan gyógyította ki betegségéből Lennon dala;
a beszélgetések, nyilatkozatok között, mellett, felett időnként korunk emblematikus (és közhelyes) képsorai futnak;
(időnként) képek olvadnak egymásba, sajátos és érdekes víziók születnek előttünk (a képernyőn) az emberi kommunikáció természetéről és mibenlétéről;
Lennont látjuk, amint gitározik, zongorázik, „ártatlan” homoerotikus játékot imitál Mick Jaggerrel;
egy munkásszármazású rádiós műsorvezetőtől megtudjuk, hogy gyerekkorából neki személyes tapasztalatai vannak arról, mit jelent a dal (az Imagine) azon kitétele, hogy „nincs tulajdon”;
egy idősödő tbiliszi kommunista beatlesrajongó „újraéli” fiatalkori fantáziáit a hatalommal való konfrontációról;
 
imaginelp_ngtv_coverjohnlennon_bbjnckblgvrz_.jpg
 
Lennon özvegye (archív felvételen) saját és férje képzeletét csomagolja üres befőttesüvegekbe („John szerint el lehet adni”);
a liverpooli Beatles Múzeum látogatói (plexifal mögül) az elnyomott cigaretták égésnyomait csodálják Lennon zongoráján;
egy japán elitiskola leánytanulói John és Yoko találkozásának történetét adják elő oratorikus formában;
angol munkáspárti képviselő nyilatkozik arról, hogy nem lát ellentmondást;
Lennon jellegzetes sztk-szemüvegében és mocskos fehér tornacipőjében, jellegzetes Rolls-Royce-ában hallgatja saját, Isten című dalát;
a beszélgetések, a nyilatkozatok között, mellett, felett időnként korunk emblematikus (és közhelyes) képsorai futnak;
(időnként) képek olvadnak egymásba, sajátos és érdekes víziók születnek előttünk (a képernyőn) az emberi kommunikáció természetéről és mibenlétéről;
buddhista szerzetes elmélkedik a buddhizmusról és a nihilizmusról;
a liverpooli John Lennon repülőtér alkalmazottja örvendezve újságolja, hogy odab*sztak a konkurenciának a „felettünk csak az ég”-szlogennel;
nyugalmazott zenetanár az Imagine című dal zseniálisan banális harmóniamenetét dicséri („mint egy altató”);
a Lennon-grafikák hasznosítására (babaruhákon, cumisüvegeken, tapétákon stb. való forgalmazására) alakított vállalkozás igazgatótanácsi ülését tartja („mi, a család, hiszünk benne”);
oxfordi professzor Lennon dalszövegének utópia-jellegéról értekezik;
vissza-visszatérő jelenet: a hívek az Imagine-t éneklik;
a Beatles-kiállítás fiatal nő kurátora Lennon varázsát ellentmondásosságában, következetlenségében véli megtalálni;
klinikai szakpszichológus egy kocsmává átalakított templomban kifejti, hogy a ma már természetes igényként fellépő indivindualizmus elutasítóvá teszi az embereket a „prédikációkkal” szemben, ez a dal (az Imagine) azonban „csapdába ejti” őket, a „prédikációk” elől menekülnek a „prédikációba” („azon kell észrevenniük magukat, hogy prédikálnak nekik”);
Lennonné és Blairné Lennon szobrát avatják;
és így tovább;
a beszélgetések, a nyilatkozatok között, mellett, felett időnként korunk emblematikus (és közhelyes) képsorai futnak;
(időnként) képek olvadnak egymásba, sajátos és érdekes víziók születnek előttünk (a képernyőn) az emberi kommunikáció természetéről és mibenlétéről;
 
a filmnek nincs (tulajdonképpeni) befejezése, csak (nyolcvannyolc perc múltán) vége.
 
Az Imagine, Imagine című film egy műremek. Sőt, még tovább is megyek: egy önmagán messze-messze túlmutató műremek. (Nem remekműként, hanem műremekként jellemzem a Imagine, Imagine-t; kérem az Olvasót, hogy ez a lényegi különbségtétel ne kerülje el a figyelmét!) Rendezőjének, Frederick Bakernek (en.wikipedia.org/wiki/Frederick_Baker) tevékenységét ezután (nagyon határozottan) nyomon fogom követni.
 
***
 
Schmidt hadnagy ajánlja a méltóságról: 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr741403337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.