Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

„Ami informál, az transzformál” (első levonás)

2009.09.17. 02:44 bbjnick

 
 
...Ilyenkor, akit anya szült, két dolgot tehet...
 
A nullponton állunk. Mondhat akárki bármit (bárki akármit), ez kegyelmi állapot.
 
Szürcsölgetjük a vízízű sört egy végtelenül igénytelen és képtelenül mocskos restiszerű ételbárban, míg a háttérből Gyuri és Klárika érzelmes duettje szűrődik be (tőlünk alig ötven méterre, színes fényárban ott úszik a két idol a színpadon). A helyzetünk korántsem egyszerű: kormányunk titkosszolgálatunkkal cigányokat ölet (hogy a nyomorultak, végső kétségbeesésükben, rárontsanak a többségi társadalomra), ezzel próbálva biztosítani, hogy a nép ne forduljon „kormánya” ellen, ellenük, míg magát mértékadónak tekintő ellenzékünk az általa szélsőségesnek tekintett ellenzéket koncepciótlansággal vádolja, hogy ezzel saját koncepciótlanságát leplezze. Mi pedig ülünk, nadrágunk ülepe az ülőke mocskába ragadva, alkarunk az asztallap mocskához tapadva, kortyoljuk az „olcsó” szeszt, és akkor még, ugye, Gyuri és Klárika is…
 
No, erre mondom én azt, hogy: A nullponton vagyunk.
 
Ilyenkor, akit anya szült, két dolgot tehet: vagy rendel gyorsan mégegy, majd mégegy és mégegy (és így tovább) sört vagy feláll és elindul. A’mondó vagyok: Induljunk! Hagyjuk magunk mögött a restiszerű igénytelenséget és mocskot, az üres sörösüvegeket és (végül, de nem utolsó sorban) Gyurit és Klárikát.
 
Hamvas Béla azt mondja: „Az információnak, bármilyen egzakt tárgyi megállapítás, egzisztenciális következménye van.”
 
Valamint az is mondja, hogy: „Az információelmélet abból indul ki, hogy az embernek a modern közgazdaságban, pénzügyi és politikai, katonai és orvostudományi ügyekben, rendőrségnél, irodalmi és művészeti eseményeknél tájékozódása szempontjából pontos és rövid, átfogó és kimerítő, sok és gyors értesülésre van szüksége. A közönségesen nyert információk túlnyomó része a követelményeknek nem felel meg. Ha az ember ezeket az értesüléseket kiértékeli, meg kell állapítania, hogy azok néha egy, gyakran több oldalon nem egzaktak, vagy nem átfogóak, nem elég kimerítőek és nem up to date-ek. Az információelmélet szerint a hibátlan értesülés akadálya a zörej. Ez a zörej jelentkezhet bőbeszédűségben, ha az értesülés fecseg, pontatlanságban, ha a körvonal bizonytalan, és egyebütt, de főként, ha az információt érzelmileg vagy ideológiailag befolyásolták. És az információ, ha tárgyilag kifogástalan is, a benne lévő érzelmi vagy ideológiai zörej miatt megbízhatatlan.
 
A hazugságot eddig csupán morális és logikai oldaláról mérték, és azzal, mint magában álló ténnyel, — a hazugsággal, mint hazugsággal, nem tudtak mit kezdeni. Az információelmélet — lehet — az embernek módot nyújt arra, hogy a hazugságot meg tudja közelíteni. A hazugság ugyanis elsősorban dezinformáció. Minden külső feltétellel rendelkezhet ahhoz, hogy hiteles értesülésnek lehessen tekinteni, és az egzakt hazugság ezzel rendelkezik is. Pontos, rövid, tömör, átfogó és kimerítő. Csak éppen nem igaz. A dezinformáció legszívesebben egy szót sem szólna. Hallgatásával az egészet elmerítené a semmibe. Vagy olyan zajt csapna, hogy ne lehessen hallani. Ilyen a rádió zavaró állomások zöreje. Ez a legegyszerűbb dezinformáció. De a hallgatás vagy a zaj azt, ami történt, nem tudja meg nem történtté tenni, és valamit kénytelen mondani. Legalább lármázik. Ha azonban a valóságos tényt sehogyan sem tudja eltüntetni, kénytelen értesülést nyújtani. A hazugság dupla mozzanat: a való tényt eltüntetni és helyébe valami mást tenni. Néha a való tényt sikerül nyomtalanul elkenni, néha csupán elhomályosítani. Ez utóbbi az átlátszó hazugság, amikor a valóság a hazugságon keresztüldereng.
 
Az információnak, bármilyen egzakt tárgyi megállapítás, egzisztenciális következménye van. Ami informál, az transzformál. Az információ a valóság irányába, a dezinformáció a megtévesztés irányába halad.
 
A hazugság szándékosan téves és megtévesztő információ. Ez képletben éppen úgy kifejezhető, mint az információ. A képlet felállításának alapja, hogy az információ bázisa a valóságentrópia (a valóság tökéletes megismerése), a hazugság bázisa az elérhető teljes tájékozatlanság.
 
A hiteles információ úgy transzformál, hogy a valóságról többet tudok meg, a hazugság úgy transzformál, hogy a valóságról kevesebbet tudok meg.
 
Az információelmélet rejtett axiómája, hogy kétségtelen tény van. Abban az esetben, ha — mint nietzsche mondja — tény nincs, csak interpretáció van, az elmélet felborul.
 
Logikailag és grammatikailag az információ és a dezinformáció között lehet, hogy objektív különbség egyáltalán nincs. Az egzisztencialitást azért kellett felvenni, hogy a kettő megkülönböztethető legyen.
 
Mindennek semmi jelentősége sem lenne, ha a behódolás rossz lelkiismerete és a lázadó direkt morálja a világban nem állna szemben, a rossz lelkiismeret nem lenne rejtőzésben és elrejtésben, bujkálásban és félrevezetésben kifogyhatatlan, és a direkt morál legalább is arra az időre, amíg maga is a világnak nem hódol be, és nem küzdene a dezinformáció ellen, ezzel szemben állandóan és állhatatosan nem követelné a szabad információt. A behódolásnak érdeke, hogy önmaga felől a világot dezinformálja. Természetes. Annak, aki behódolt, erkölcsi hátrányát be kell hoznia. Úgy hozza be, hogy tetézi, vagyis hazudik. Ez a behódolás legfontosabb defenzív hadművelete. Többnyire szimultán nem is egy, hanem két vagy három dezinformációt kell fenntartani, éspedig azt, hogy a mindig éppen hatalmon lévő rendszer feltétlen híve, hiszen csak így jut a javakhoz, de ugyanakkor, mivel a világban nincs ellenszenvesebb, mintha valaki a rendszer híve (jó társaságban meg sem tűrik), fenn kell tartania a dezinformációt, hogy csak megélhetési okokból hódolt be. A behódolás élettechnikai alapművelete: vigyorogni és ugyanakkor hunyorgatni! Eleinte nehéz.
 
Platón, Machiavelli és George Sorel a modern államkormányzás megalapítói azt tanították, hogy közérdekből szabad hazudni. Minden mai kormányzati aktus bázisa ez: a közérdekből való hazugság engedélye.
 
 
A hagyományban a szatjagraha: hazudni nem szabad még akkor sem, ha az egész nép java forog kockán.
 
A modern állam politikai tehetségtelenségének leplezésére magas fokú dezinformációs tevékenységet kénytelen folytatni. Minél rosszabb a kormányzat, az államban annál több a hazugság. Régebben cenzúrának hívták azt a primitív, szelíd, de végképp elavult eljárást, amely az információt egyszerűen eltiltotta és elhallgatta. Ez még abban az időben történt, amikor ha valamit indexre tettek, hatását elveszítette, és azt csupán a legelvetemültebb direkt morál tartotta számon. Ma az államvédelem —nemcsak a sajtó, a rádió, a televízió, a film, a színház, az irodalom —hivatásosan és szisztematikusan foglalkozik a dezinformálással. Ezen kívül a behódoltaknak a hazudozást öntevékenyen kell folytatniuk, és művészetből, tudományból, közgazdaságból csak kellőképpen áthangolt információk kerülhetnek nyilvánosságra. Az időjárásjelentés sem lehet többé egyszerű adatközlés, hanem annak bizonyos tekintetben a kormányzatra nézve kedvező dezinformációt kell tartalmaznia. Ma körülbelül már csak a naptár és a menetrend információi megbízhatóak.
 
A modern államnak az embert szubnormálissá kell tennie, hogy egyáltalán tudjon vele mit kezdeni. A politikai tehetetlenség épelméjű embert nem tud kormányozni. De ahhoz, hogy az embert de moralizálja, nem elég, hogy a sajtóban és a rádióban és egyebütt a meteorológiáig bezárólag a közvéleményt dezinformálja. A világot teljesen át kell alakítani. Ez folyik ma. A szisztematikus dezinformációt már a népiskolában el kell kezdeni. A modern államnak a rendszeresen kiépített hazugságra olyan elképzelhetetlen körültekintést, gondot és költséget kell fordítania, amely erejét meghaladja. Elég arra gondolni, hogy például a pedagógiában az összes tantárgyat a maga célja érdekében meg kell változtatnia. De semmi sem fontosabb, minthogy a történetet meghamisítsa. Ezen egész tudományos intézetek dolgoznak. A gyermek úgy nevelkedjék, hogy tényleges adathoz egyáltalán ne jusson és tapasztalata a valóságról ne legyen, sőt a hiteles információt rosszhiszemű ellenséges propagandának, a valóságot pedig elavult és meghaladott fikciónak tekintse. A modern állam nem a nép munkájának kizsákmányolásából és nem az alattomos terrorból, hanem elsősorban a dezinformált közvéleményből él. A becstelenségben keletkezett államot csak becstelenséggel lehet fenntartani.”
 
H. B. Direkt morál és rossz lelkiismeret c. esszéje teljes terjedelmében itt (is) olvasható: www.terebess.hu/keletkultinfo/patmosz1.html#_Toc38959456
 
(Folyt. köv. – Megyünk tovább)
 
***
 
 
***
 
Apdét vagy kiegészítés (2009. szeptember 15.):
 
Schmidt hadnagy kommentárja: Első olvasásra nem igazán értettem, mire is gondolhatott e bejegyzés szerzője, mikor bejegyzése második mondatát leírta („Mondhat akárki bármit (bárki akármit), ez kegyelmi állapot.”). Visszakerestem hát a magyarido.blog.hu régebbi bejegyzései között, bízva benne, megtalálom a választ. Nem kellett csalódnom: magyarido.blog.hu/2009/05/20/napi_elkeserito_es_folderito_20_dik_maj_2009
 
 
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr851387572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.