Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A bejegyzések...

...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Az olvasók és kommentelők iránti tiszteletből...

...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

Boldog új esztendőt Magyarország! (Egy még csak nem is létező vita lezárása)

2008.12.31. 10:27 bbjnick

 
...kénytelen leszek én, a magam meglehetősen szerény eszközeivel interpretálni – ha erősen vázlatosan is, de valamiképpen mégiscsak tolmácsolni – mindazt, amit Z.-től mostanában oly gyakran hallottam/hallok...
 
Egy még csak nem is létező vita lezárása (Boldog új esztendőt Magyarország!)
 
„(…) Az Arany Város tulajdon kapui előtt vívta meg Hannibál utolsó ütközetét – és elveszítette, és Karthágó úgy esett el, ahogyan semmi egyéb a Sátán bukása óta. Az Új Város neve puszta névként él tovább. Nem maradt belőle egyetlen kő sem a homokban. Még egy háborút vezettek a pusztulás előtt, de ez a vereség végleges volt. Csupán a kései ásatások során bukkantak apró holttestek százaira a legmélyebben fekvő alapok között, melyek vallásuk szent ereklyéi voltak. Mert Karthágó bukását az okozta, hogy hű maradt saját filozófiájához, és logikus végkifejletéig követte saját világképét. Moloch felfalta saját gyermekeit!” (Némiképp bővebben erről, itt: magyarido.blog.hu/2008/12/14/chesterton_es_a_szittyak_3_ne_feljetek)
 
Kértem Z.-t, ugyan írja már meg ezt a bejegyzést. Még csak válaszra sem méltatott. Mosolygott, inkább zavartan, mint bocsánatkérően és, nyilván, várta, mikor lépek túl a témán. Érveltem egy rövidet neki, de mivel láttam, mindhiába, egy költőinek szánt kérdéssel le is zártam az ügyet.
 
„Mondjuk ki, hogy neked se’ ingerenciád, se’ energiád idióta blogokba irkálni?!”
 
„Mondjuk ki!”, válaszolta megkönnyebbülten felnevetve Z.
 
Sajnálatos, mert így kénytelen leszek én, a magam meglehetősen szerény eszközeivel interpretálni – ha erősen vázlatosan is, de valamiképpen mégiscsak tolmácsolni – mindazt, amit Z.-től mostanában oly gyakran hallottam/hallok.
 
Z. kevés ügyben kategorikus. De amiben az, abban szinte végletesen. Sok éve ismerem, így tudom, hogy a művi abortusz kérdése számára mindig is ezek közé az ügyek közé tartozott. Még javában együtt nyomtuk a rock and rollt (és az bizony már nagyon régen volt), mikor ő már így tematizálta a punkkoncertet (ilyesfélékkel kínálta meg a közönséget): „A művi abortusznak négy alaptípusát különböztetjük meg, úgymint, vektor-vektor, vektor-skalár, skalár-vektor, operátor- és funkcionál-abortusz. Ez öt, mondhatnák. Igen, öt, válaszolnám.” Könnyen elképzelhető, ugye, a „siker” sohasem maradt el...
 
Z. egyre gyakrabban emlegeti azt a hat (vagy hét?) millió magyart, akik 1956 óta művi abortusz áldozatai lettek. Nem nehéz belátni, mondogatja, hogy valamennyi mai problémánk hátterében, ennek a hat (vagy hét?) millió magyarnak (és utódaiknak) a tragikus hiánya áll. És ahonnét ő nézi, onnét ez a kijelentés tökéletesen logikus is. Logikus, esztétikus és etikus. Z. meggyőződése szerint ugyanis ez nem (nem elsődlegesen) demográfiai kérdés.
 
„Magyarországon nincsenek konzervatívok és progresszívek, Magyarországon nincsenek jobboldaliak és baloldaliak, Magyarországon nincsenek hívők és hitetlenek, és sorolhatnánk az ellentétpárokat, vagy ha vannak is, mindez lényegtelen, legföljebb, ha „kofalárma”. Magyarországon csak gyilkosok vannak és bűnrészesek. Hol itt a konfliktus?”, így Z. „Ki győzhetne meg kit és miről, ha mind egy követ fúj? Elborzadsz azon, hogy a kommunisták megölték Tóth Ilonát és Mansfeld Pétert? S bűntudatot érzel a meggyilkolt hat (hét?) millió miatt? A kommunisták akasztották fel mind a hat (hét?) milliót? Te voltál az és én.”
 
„De Z.”, vetettem ellen neki, „az én lelkemen, legalábbis tudtommal, nem szárad abortusz!” „Örülj neki és adj hálát Istennek, én is azt teszem”, így Z., „de hányat akadályoztál meg? ”
 
giotto_kk_betlehemigyermekgyilkossag_bbjnckblghzvrz_.JPGEgy kép
 
„Ez a nép fölvette gyilkosai gonosz hitét, eltanulta a gyilkolást, és saját vérével fizet a Sötétség erőinek. Hát nem látod, hogy ezek rituális gyilkosságok? Ez az értelmük, ebben van a lényegük. Naponta több mint háromszáz föláldozott élet! Saját vérével a Semmiért! És a Semmi fizet, Semmivel fizet! Halállal a halálért! Vagy megtérünk, bűnbánatot tartunk és vezeklünk a tévelygéseinkért vagy…”
 
Z.-től sokat tanultam. (Hogy ő mennyit tőlem, azt ő tudná megmondani, ha akarná, amit kötve hiszek.) Régóta fárasztjuk egymást, szinte elkerülhetetlen volt némi kölcsönhatás. Sok más mellett tőle tudom azt is, mekkora élvezet enyhén ittasan biciklizni (természetesen csakis baráti felügyelet mellett). De sokat köszönhetek neki (például) a méltányosságról és az állhatatosságról alkotott képem alakulásában is. És Z.-nek (szerintem) igaza van: a lényegében nem is létező vitát zárjuk le (ki kérdezte meg azt a hat (hét?) milliót?!), hiszen nyilvánvaló, hogy a gyilkosság, a Halál nem lehet az Élet forrása! Mondjunk ellene a Gonosznak! És merjünk kérni: Urunk Jézus Krisztus, Istennek Szent Fia, könyörülj rajtunk bűnösökön!
 
 
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bbjnick.blog.hu/api/trackback/id/tr73849952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.