Blogikus fixáció

Kis KÖZÉL, kis MAGÁNÉL, no meg némi KULTÚRA. De mindenek előtt MÉLTÁNYOSSÁG, ÁLLHATATOSSÁG - és BÉKESSÉG!
 
Ugyanakkor: CETERUM CENSEO CARTHAGINEM ESSE DELENDAM!

bbjnick (meg)írja...

Mélymagyarveszély!!!

A korábbi bejegyzések...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Közösségi blogolás

bbjnick olvassa...

A blog tartalma (Valamennyi bejegyzés)

...

Creative Commons Licenc

A „rózsafüzér-ügy”

2017.10.15. 05:01 bbjnick

„A keresztényüldözések első évszázadaiban sem haltak annyian mártírhalált, mint ma – állítja az egyházfő.” (http://mandiner.hu/cikk/20171012_ferenc_papa_aggaszto_meretet_olt_a_keresztenyuldozes)

Aradszki András felszólalt az Országgyűlésben:

aradszkiandraskdnpskepviselofelszolalaparlamentben01_ff_257258.jpghttps://www.youtube.com/watch?v=BqdQk4ETko4

No de, miről beszél Aradszki?

Részlet a „harmadik fatimai titokból”, ahogyan azt az 1917-ben történt Szűz Mária-jelenések egyik átélője, Lúcia Santos, elmondta:

„A két, már korábban elmondott rész után Miasszonyunk bal oldalán, egy kicsit magasabban láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal; szikrázva lángokat bocsátott ki magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással. Az Angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval mondta: 'Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!'

Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk 'valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek', láttunk egy fehérbe öltözött püspököt 'akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya'. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők.

A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket.” (http://www.szentkeresztplebania.hu/fatimai_titkok.html)

És egy 2010-es újsághír:

„2010. május 13-án, a papság évében XVI. Benedek pápa Fatimába látogatott. A repülőúton beszélt a harmadik fatimai titok értelméről: a harmadik fatimai titok nem korlátozódik a II. János Pál pápa elleni merényletre, hanem az egész egyház szenvedéseit jelzi előre. Fatimában a pápa felajánlotta a papságot Mária Szeplőtelen Szívének, a Jelenési kápolnában szentmisét mutatott be, és egy arannyal bevont rózsát ajándékozott a fatimai szentélynek. A leiria-fatimai püspök, António Marto a pápának ajándékozta a szentély által készített első hivatalos rózsafüzért, amely aranyból készült.”

Erről beszél Aradszki András.

Szólj hozzá!

József Attila Eszmélet c. versét Radnay Csilla mondja el

2017.09.27. 07:01 bbjnick

jozsefattilaeszmeletcversetradnaycsillamondjael_ff_457258.jpghttps://www.youtube.com/watch?v=0uF9W2jlCns

Szólj hozzá!

II. János Pál pápa a mesterséges megtermékenyítésről (EVANGELIUM VITAE, 1995)

2017.08.26. 05:11 bbjnick

„(...)

14. A mesterséges megtermékenyítés különféle módozatai is – melyek látszólag az élet szolgálatában állnak, s nemegyszer pozitív szándékkal végzik – valójában kaput nyitnak az élet elleni új támadásoknak. Eltekintve attól, hogy erkölcsileg elfogadhatatlanok, mert kiszakítják az életfakasztást a házastársi aktus emberi egészéből[41], ezeknek az eljárásoknak igen nagy hányada sikertelen: nem annyira a megtermékenyülés szempontjából, hanem mert az embrió fejlődése nem történik meg, s ezzel halálveszélynek teszik ki az éppen megfogant életet. Továbbá olykor a beültetéshez a szükségesnél nagyobb számban történik a megtermékenyítés, s az úgynevezett »számfölötti embriókat« elpusztítják vagy tudományos és orvosi kísérletekhez használják föl; valójában azonban az emberi életet egyszerű „biológiai anyag” szintjére fokozzák le, amivel szabadon rendelkezhetnek.

(...)

A világon semmiféle körülmény, semmiféle célkitűzés, semmiféle törvény nem tehet megengedetté egy önmagában tiltott cselekményt, mert az ellenkezik Isten – minden ember szívébe írt, pusztán értelemmel is megismerhető, az Egyház által hirdetett – Törvényével.

63. Az abortusz erkölcsi értékelését alkalmazni kell az emberi embriókon végzett beavatkozásokra is, ha azok, jóllehet önmagában jó célt akarnak elérni, elkerülhetetlenül a magzat halálát okozzák. Ilyenek az embriókon végzett kísérletek, melyek egyre gyakoribbak a biológiai kutatásban, s egyes államok törvényesen engedélyezik. Viszont »megengedettnek kell tartani az emberi embrión végzett beavatkozásokat, ha tiszteletben tartják az embrió életét és épségét, és nem jelentenek számára aránytalan kockázatot, s céljuk a gyógyítás, egészségi állapotának javítása vagy életben maradásának biztosítása.«[318] Ezzel szemben ki kell jelentenünk, hogy

az emberi embrió vagy magzat kísérleti anyagként való használata bűncselekmény az emberi méltóság ellen, hiszen az embriót ugyanaz a személynek kijáró tisztelet illeti meg, mint a már megszületett gyermeket és minden személyt.[319]

Ugyanez az erkölcsi elítélés érvényes azokra az eljárásokra is, amelyekben élő – olykor kifejezetten erre a célra mesterséges megtermékenyítéssel »előállított« – embriókat vagy magzatokat használnak föl, akár mint »biológiai anyagot«, akár mint átültetendő szervek vagy szövetek szállítóit bizonyos betegségek gyógyítására. Valójában ártatlan emberi lény megölése, még ha más javára történik is, minden körülmények között elfogadhatatlan.

(...)” EVANGELIUM VITAE. II. János Pál pápa enciklikája a püspököknek, a papoknak és diakónusoknak, szerzeteseknek és szerzetesnőknek, a laikus krisztushívőknek és minden jóakaratú embernek az emberi élet sérthetetlenségéről, 1995. március 25. --- http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=78

evangeiumvitaeenciklikakonyvborit_258457_ff.jpg

Szólj hozzá!

A Katolikus Katekizmus a mesterséges megtermékenyítésről

2017.08.25. 22:47 bbjnick

„(...)

2373 A Szentírás és az Egyház hagyományos gyakorlata a nagy családokban Isten áldásának és a szülők nagylelkűségének jelét látja. [125]

2374 Nagy fájdalma a házastársaknak, amikor rájönnek terméketlenségükre. »Mit adhatsz nekem? -- kérdezi Ábrám Istentől. -- Hiszen gyermek nélkül megyek el!« (Ter 15,2) »Adj nekem gyermekeket, különben meghalok!« -- kiáltja Ráchel a férjének, Jákobnak (Ter 30,1).

2375 Az emberi terméketlenség csökkentésére irányuló kutatások bátorítandók, föltéve, hogy »az emberi személy, elidegeníthetetlen jogai, valódi és teljes javai« szolgálatában végzik azokat, »Isten tervének és akaratának megfelelően«. [126]

2376 Azok a technikák, amelyek a házaspár számára idegen, harmadik személy bevonásával (sperma vagy petesejt adományozásával, méh bérbeadásával) a közös szülőséget fölbontják, súlyosan erkölcstelenek. Ezek a technikák (idegen spermával való [heterológ] megtermékenyítés és beültetés) sértik a gyermeknek azt a jogát, hogy az általa ismert és egymással a házasság köteléke által egyesült apától és anyától szülessen. Megsértik a »házastársak kizárólagos jogát, hogy kizárólag a másik által váljanak apává és anyává«. [127]

2377 Amennyiben a házaspáron belül kerül sor e technikák gyakorlására (homológ mesterséges megtermékenyítés és beültetés), talán kevésbé elvetendők, de erkölcsileg változatlanul elfogadhatatlanok maradnak, mert szétválasztják a nemi aktust az élet továbbadásának aktusától. A gyermek létét megalapozó cselekedet többé már nem olyan aktus, amelyben két személy kölcsönösen odaadja magát, hanem olyan aktus, mely »a magzat életét és identitását orvosok és biológusok hatalmára bízza, és az emberi személy eredete és sorsa felett a technika uralmát vezeti be. Ez az uralmi viszony már önmagában is ellentmond annak a méltóságnak és egyenlőségnek, melynek közösnek kell lennie a szülők és a gyermekek között.« [128] »A nemzést erkölcsi szempontból nézve megfosztják sajátos tökéletességétől, amikor nem a házastársi aktus, azaz a házastársi egyesülés sajátos gesztusának gyümölcseként akarják (...); csak a házastársi aktus két jelentése közötti összefüggés és az ember egységének tiszteletben tartása van összhangban az emberi személy méltóságának megfelelő nemzéssel.« [129]

2378 A gyermek nem járandóság, hanem ajándék. »A házasság legnagyobb ajándéka« egy új emberi személy. A gyermeket nem szabad tulajdonnak tekinteni, mintha követelni lehetne a »gyermekhez való jogot«. Ezen a téren egyedül a gyermek rendelkezik igazi jogokkal; tudniillik, hogy »szülei házastársi szeretete sajátos aktusának gyümölcse legyen, hogy fogantatása pillanatától kezdve személyként tiszteljék«. [130]

2379 Az evangélium megmutatja, hogy a testi terméketlenség nem abszolút rossz. Azok a házaspárok, akik kimerítették a jogos orvosi segítségnyújtás lehetőségeit és terméketlenek maradnak, kapcsolódjanak az Úr keresztjéhez, ami minden lelki termékenység forrása. Elhagyott gyermekek örökbefogadásával és mások javára végzett komoly szolgálatokkal megmutathatják nagylelkűségüket.

(...)" (http://www.katolikus.hu/kek/kek02331.html)

akatolikusegyhazkatekizmausakonyvborit_306457_ff.jpg

÷÷÷

Lásd még: EVANGELIUM VITAE. II. János Pál pápa enciklikája a püspököknek, a papoknak és diakónusoknak, szerzeteseknek és szerzetesnőknek, a laikus krisztushívőknek és minden jóakaratú embernek az emberi élet sérthetetlenségéről, 1995. március 25. --- http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=78

Szólj hozzá!

II. János Pál pápa a művi abortuszról (EVANGELIUM VITAE, 1995)

2017.07.23. 20:01 bbjnick

„(...)

»Még nem voltam kész és már láttak a szemeid« (Zsolt 138,16): az abortusz szörnyű bűncselekménye.

58. Az összes vétkek között, amit az ember az élet ellen el tud követni, a művi abortusznak olyan vonásai vannak, melyek miatt különösen is súlyos és kárhoztatandó. A II. Vatikáni Zsinat a csecsemőgyilkossággal együtt »utálatos bűncselekménynek« nevezi. (...)

Ma azonban az abortusz bűne súlyosságának tudata sokak lelkiismeretében fokozatosan halványodik. Elfogadása a gondolkodásban, a szokásokban, sőt magában a törvényhozásban az erkölcsi érzék nagyon veszedelmes válságának beszédes jele, mert ez az érzék egyre képtelenebbé válik a jó és rossz megkülönböztetésére még az élet alapvető értékei tekintetében is. Egy ilyen súlyos helyzetben minden korábbinál nagyobb bátorságra van szükség, hogy szembenézzünk az igazsággal és nevükön nevezzük a dolgokat anélkül, hogy kényelmi szempontokra hivatkozva kompromisszumokat kötnénk vagy engednénk az önáltatás kísértésének. Ebben az esetben újra fölhangzik a Próféta kategorikus elmarasztalása: »Jaj azoknak, akik jónak mondják a rosszat, és rossznak a jót, akik fölcserélik a sötétséget világosságra és a világosságot sötétségre!«. (...) Épp az abortusz esetében figyelhető meg egy kétértelmű szóhasználat terjedése – pl. a »terhességmegszakítás« –, mely el akarja kendőzni igazi természetét és csökkenteni akarja a súlyát a közvélemény előtt. Talán ez a nyelvi jelenség maga is jó mutatója a lelkiismeretek eltompulásának. De semmiféle szóhasználat nem tudja megváltoztatni a tényeket: a művi abortusz, bárhogyan hajtják végre, egy ember megfontolt és közvetlen megölése életének kezdeti szakaszában, a fogantatás és a születés közötti időben.

(...)

61. A szentírási szövegek, melyek soha nem beszélnek szándékos abortuszról, nem is tartalmaznak rá vonatkozó kifejezett és közvetlen tilalmakat, úgy tekintik a magzatot, hogy természetes következetességgel rá is érvényes Isten »ne ölj« parancsa.

Az emberi élet szent és sérthetetlen minden pillanatában, születése előtt is. Az ember az anyaméhtől kezdve Istenhez tartozik, aki mindent átlát és ismer, aki kezével formálja és alakítja; aki látja a kis embriót és látja benne a holnapi felnőtt embert, akinek megszámlálta napjait és hivatása be van írva az »élet könyvébe«. (...) Az ember már a méhben – amint sok szentírási hely tanúsítja (...) – Isten szeretetteljes és atyai gondviselésének személyes tárgya.

(...)”

Az idézet forrása: EVANGELIUM VITAE. II. János Pál pápa enciklikája a püspököknek, a papoknak és diakónusoknak, szerzeteseknek és szerzetesnőknek, a laikus krisztushívőknek és minden jóakaratú embernek az emberi élet sérthetetlenségéről. 1995. március 25. — http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=78

iijanospalpap1995newyork_ff_457427.jpg

2 komment

Szabados Ádám adaléka a buziprájdhoz

2017.07.19. 05:01 bbjnick

1 „talált szöveg”

„(...)

(...) Néhány hónapja egy svéd liberális teológussal beszélgettem, aki teljesen magától értetődőnek tartotta, hogy országa békés, toleráns jóléte példaértékű más kultúrák számára. Nem akartam vitába szállni vele, de felvetettem, hogy azért Svédországban tudtommal börtönbe zárják azokat a lelkészeket, akik a szószékről bűnnek nevezik a homoszexuális életvitelt. A teológus azt válaszolta: az ilyen lelkész magát zárja ki a társadalomból. Válasza rendkívül cinikus, de tükrözi azt az új erkölcsöt, amely a nyugati kultúrát egyre inkább meghatározza. A nyugati világban mi, konzervatív (ortodox, katolikus, evangéliumi) keresztények, az erkölcsi hierarchia aljára kerültünk. Nagy a kísértés, hogy a világhoz igazodva ezt a szégyent megpróbáljuk elkerülni.

Fontos, hogy tisztán lássuk: Jézus követőiként most nem moralizálással vádolnak bennünket, nem is képmutatással, hanem kifejezetten erkölcstelenséggel. Nem a homoszexualitás, hanem a homoszexualitás helytelenítése számít ma erkölcstelennek. Nem azt kérik számon rajtunk, hogy vizet prédikálunk és mellette bort iszunk, hanem azt, hogy vizet prédikálunk. Az üzenetünket tartják erkölcstelennek. Ez rendkívül nehéz apologetikai pozíció. Olyan, mint mikor a korai keresztényekről azt gondolták, hogy ateisták, kannibálok és orgiákat rendeznek. Vagy talán még inkább olyan, mint mikor a Nyugat-Római Birodalom bukásáért a felelősséget a keresztényekre hárították (hiszen a pogány istenek ezer éven át védték Rómát). Szükségünk van Augusztinuszhoz hasonló apologétákra, de fel kell készülnünk arra, hogy a pozíciónk egy ideig csak nehezebb lesz.

Komoly hitpróbában állunk. Nekünk itt nyugaton nem olyan keresztényüldözés jutott, mint Szíriában, Iránban vagy Észak-Koreában. Nem veszik le a fejünket, nem akasztanak fel, nem éheztetnek halálra. A mi küzdelmünk szellemi síkon zajlik, a Sátán hazugságaival, aki kezdettől a korlátokat szabó Isten ellen lázítja az embert. Nem szabad meghátrálnunk. Istennek a világ soha nem lehet bírája. A világ téved. Istennek van igaza. Mindig. A homoszexualitással kapcsolatban is. Akkor is, ha a világ erkölcstelennek tartja őt. Nekik kell Hozzá megtérniük, nem nekünk hozzájuk.”

Az idézet forrása: http://divinity.szabadosadam.hu/?p=16555

Szólj hozzá!

Férfi és nő

2017.06.30. 05:01 bbjnick

Nem lehet elégszer elmondani:

„(...) Az asszonyokat ugyanaz a jogszerinti bánásmód illeti meg férjük részéről, mint amivel ők tartoznak férjüknek. A férfiak azonban egy fokkal fölöttük állnak. Allah hatalmas és bölcs.” (Korán 2:228)

„A férfiak fölötte állnak a nőknek, mivel Allah előnyben részesített közülük egyeseket másokkal szemben, s amiatt, amit javaikból a nőkre költenek. A jóravaló asszonyok engedelmesek és vigyáznak arra, ami a kívülállók számára rejtve van, mivel Allah vigyáz arra. Akiknek nyakaskodó természetét félitek, azokat intsétek meg, kerüljétek őket a házastársi ágyakban és lássátok el a bajukat! Ha már engedelmeskednek nektek, ne keressétek ellenük a kényszerítés más útját! Allah magasztos és nagy.” (Korán 4:34)

vesd össze

„(...)

Kol 3.18
Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban.
Kol 3.19
Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne bánjatok durván velük.

(...)

Ef 5.21
Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből.
Ef 5.22
Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak,
Ef 5.23
mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója.
Ef 5.24
Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének.
Ef 5.25
Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte,
Ef 5.26
hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje.
Ef 5.27
Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen.
Ef 5.28
Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti.
Ef 5.29
A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat.
Ef 5.30
Mert tagjai vagyunk testének.
Ef 5.31
»Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.«
Ef 5.32
Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.
Ef 5.33
Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.

(...)” (Szent Pál kolosszeieknek írt levele és efezusiaknak írt levele (http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/))

pioneer10plaqueuniveralmessage_ff_bbjnckblg_457294.jpg 

2 komment

„I AM NOT A POTENTIAL HUMAN. I AM A HUMAN WITH POTENTIAL.”

2017.06.28. 05:01 bbjnick

iamnotapotentialhumaniamahumanwithpotential_457234.jpg

Szólj hozzá!

Kötelező olvasmány minden józan gondolkodású ember számára!

2017.06.14. 05:11 bbjnick

Gágyor Péter Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijt idézi Az újliberálisokról című cikkében (http://mandiner.hu/cikk/20170612_gagyor_peter_az_ujliberalisokrol). Az idézet némileg kiegészítve: „De hát kiket hagytam ott? Az eleven élet ellenségeit; elaggott kis liberálisokat, akik félnek tulajdon függetlenségüktől; a gondolat lakájait, a személyiség és a szabadság ellenségeit, a döglődés és a rothadás roskatag képviselőit! Mi van őnáluk? A rég elavult arany középszer, a legkispolgáribb legalantasabb tehetségtelenség, irigykedő egyenlősdi saját értékek nélkül; olyan egyenlőség, amilyennek azt egy inas képzeli, vagy amilyennek ezerhétszázkilencvenhárom franciája képzelte... És ami a fő, mindenütt bitangok, bitangok és bitangok!”

...A Dosztojevszkij-idézet az Ördögök című, először 1872-ben megjelent regényből származik, amelynek volt valós történeti alapja (is): az 1869-es Nyecsajev-féle gyilkosság. Oroszországban a XIX. század utolsó harmadában hemzsegtek a mindenféle radikális csoportok és szervezetek, amelyek a legkülönbözőbb nyugati minták alapján szerettek volna forradalmat kirobbantani (Dosztojevszkij maga is részt vett érintőlegesen egy ilyen szervezkedésben, amiért, mivel katonatiszt volt, előbb halára, majd kegyelemből kényszermunkára ítélték, amit le is töltött és meg is írt: Feljegyzések a holtak házából). Nyecsajev egy forradalmi anarchista csoport vezetője volt, aki, hogy a közös titok egyben tartsa szervezetét, kollektív gyilkosságot szervezett egy kiugrani készülő társuk ellen. Dosztojevszkij követte a Nyecsajev-per fejleményeit és nagyjából-egészében az alapján formálta meg az Ördögök alakjait. A regény lényege (nagyon leegyszerűsítve és aktualizálva), hogy mindenkinek megvan a szabadságról és az igazságosságról a maga „tripje” és ezzel visszaélve lelkiismeretlen fantaszták és bűnözők bármilyen őrültségbe bele tudják rántani a jóindulatú (és kevésbé jóindulatú) embereket. Kulcsregény. Kötelező olvasmány minden józan gondolkodású ember számára!

A Gágyor Péter által idézett gondolatot a regény Satov nevű hőse fogalmazza meg, aki előbb lelkesen részt vesz (a regénybeli) összeesküvésben, majd miután összeáll a fejében, hogy miről is van szó, ki akar lépni abból, amiért is az összeesküvés vezetője (Verhovenszkij) társaival meggyilkoltatja.

(S ha már idézgetünk! Még egy idézet Dosztojevszkij Ördögökjéből; ugyancsak Satov mondja, ugyancsak egykori elvtársairól: „(...) Papíremberek! Ez mind a gondolkodás lakájoskodásától van... A gyűlölet is közrejátszik itt (...), legelőször ők lennének borzasztóan szerencsétlenek, ha Oroszország valahogy hirtelen átalakulna, akár épp az ő szájuk íze szerint, és egy csapásra határtalanul gazdag és boldog lenne! Akkor nem lehetne kit gyűlölni, leköpni, nem lehetne kit gúnyolni! Nincs itt egyéb, csak az Oroszországgal szemben érzett végtelen, állati gyűlölet, amely beleevődött a szervezetükbe...(...)”)... (Innét: http://mandiner.hu/cikk/20170612_gagyor_peter_az_ujliberalisokrol#commentanch5832775)

Szólj hozzá!

...a két kultúra konfliktusaiban hamarabb felőrlődtek...

2017.06.14. 05:01 bbjnick

Olvasom: „...az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország, Lengyelország és Csehország ellen, amiért nem hajtják végre a menekültkvóták felállításáról szóló korábbi döntést. A migrációügyi biztos hangsúlyozta: az áthelyezésekből minden országnak ki kell vennie a részét, nincsenek kivételek, ez nem választás kérdése, hanem jogi kötelesség, amelyről közös döntés született.” (http://mandiner.hu/cikk/20170613_menekultkvota_kotelezettsegszegesi_eljaras_indul_magyarorszag_ellen)

Egy, a témával kapcsolatban írt, ma már elérhetetlen (kimoderált) kommentem:

...Nos, bármekkora is a nyomás, semmiképp sem szabad engednünk!

Minden nap többször olvashatunk a különböző sajtóorgánumokban a befogadás fontosságáról, nélkülözhetetlenségéről és arról, hogy Magyarország a befogadásnak köszönheti létét; klasszikus példaként szokták felhozni a kunok és a jászok sikeres integrációját.

Tegnap este „olyanom volt” és levettem a könyvespolcról Györffy György A magyarság keleti elemei című tanulmánykötetét és újraolvastam belőle A magyarországi kun társadalom a XIII.-XIV. században (A kunok feudalizálódása) című tanulmányt. Mivel már ismertem, olvastam vagy harminc éve, így meglepően új elemmel nem találkoztam benne, csak megerősített abban, amit már korábban is tudtam: a kunok esetében szó sem volt sikeres integrációról, pusztán annyi történt, hogy a két kultúra konfliktusaiban a kunok, lévén sokkal kevesebben, mint a magyarok, hamarabb felőrlődtek, mint az őket befogadó Magyar királyság. Ám ennek a közel háromszáz évig tartó „beolvadási folyamatnak” összehasonlíthatatlanul nagyobb volt az ára, mint a hozadéka. Ha a már a középkor idején is 3-4 milliós, univerzális keresztény kultúrájú, regionális nagyhatalmi státuszú Magyarországnak évszázadokba telt a néhány tízezer fős törzsi-nemzetségi rendben élő, nomadizáló pogány kunságot „integrálni”, akkor a széteső, identitását vesztett Európa milyen eséllyel áll neki a sokmilliós, legnagyobbrészt erős muszlim identitású és kultúrájú migránstömeg beolvasztásának?...

Szólj hozzá!

J. S. Bach: c-moll passacaglia BWV 582

2017.06.04. 13:15 bbjnick

templombelso_illusztr_jsbachcmollpassacagliabwv582_ff_457259.jpghttps://www.youtube.com/watch?v=k1kX8T-CG7I

Szólj hozzá!