bbjnick (meg)írja...

Idézek egy kommentsorból (innét: http://mandiner.hu/cikk/20170328_orban_janos_denes_jokai_mor_es_a_gyermekeink):

– Szóval, mit vettek el tőled, kortársaidtól ma a komcsik...?

– Én elmondom neked, hogy tőlem mit vettek el a kommunisták. Mindkét ági dédszüleim paraszt-, ill. pásztoremberek voltak. Anyai nagyapám apja viszonylag jómódú parasztgazda (ahhoz épp elég földdel rendelkezett, hogy kuláknak nyilvánítsák), anyai nagyanyám apja bacsó (olyan juhász, akire uradalmakon a többi juhász szakmai felügyeletét bízták). Apai dédszüleim szintén juhászok voltak. (Egy néprajzos barátom hívta fel a figyelmemet, hogy mindkét ági őseim, mint saját vidékük neves pásztorai, szerepelnek néprajzi szakmunkákban.:-)) Nagyszüleimtől gyakorlatilag minden vagyonukat elvették (lásd: téeszesítés) és ők már nem önálló „mezőgazdasági vállalkozóként”, hanem téeszparasztként élték életüket. Az ő generációjuk már nem tudta hasznosítani azt a speciális szaktudást, amit szüleitől tanult, mezőgazdasági bérmunkásokat csináltak belőlük. Az ő gyerekeik (az én szüleim generációja) pedig már az iparban, a szolgáltatásban dolgozó állami alkalmazottak lettek. Míg dédszüleim (saját koruk viszonyaihoz mérten) megbecsült, egzisztenciálisan biztos lábakon álló emberek voltak, unokáik már csak a napi megélhetésükért dolgozó senkik. Ezt tették a kommunisták velünk (és az egész országgal).

Olvasom az index.hu Csépe Magdolna-interjúját: http://index.hu/belfold/2017/03/23/nemzeti_alaptanterv_csepe_valeria_nat_iskolak_tananyag_informatika_oktatas_pedagogusok/

Három hozzászólás az interjúval kapcsolatos vitához:

1. ...Nagyon szép lesz, ha tudományosan megalapozva cs***k szét az irodalomtanítási kultúránkat, ha módszeresen kezdjük el gyártani a jól képzett funkcionális analfabétákat!

Teller Ede mondta, hogy ő Aranytól és Adytól tanult meg gondolkodni, nekik köszönheti, hogy atomfizikus lett. És ebben a kijelentésben benne van az olvasástanítás (értsd: irodalmi műveltség-elsajátítás) lényege. Olvasni nem az tud, akik ismeri a betűket és össze is tudja olvasni azokat, hanem az, aki be tud lépni egy szöveg autonóm világába, fel tudja venni annak ritmusát, követni tudja nyelvi logikáját, asszociációs szerkezetét, együtt lélegzik azzal. Erre tanítják meg a gyerekeket a jól kiválasztott klasszikusok és ez az, amit a kortárs lektűrök soha nem fognak nekik megadni.

Nagyon nagy a tét, nagyon észnél kéne lenni!...

2. ...A gyereket az érdekli, amit a kezébe adnak vagy amihez hozzáfér. Ha folyton azt hallja, hogy „harripotter-harripotter”, akkor arra lesz kíváncsi. Emlékszem, amikor 7-10 éves voltam én is elolvastam mindent, ami a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalomból és a gyerekeknek szánt tudományos ismeretterjesztő irodalomból elérhető volt számomra. Olvasós gyerek voltam, szerettem is olvasni, de igazából nem tudtam olvasni. Aztán egy nyáron, nagyszüleim tanyáján, mivel más olvasnivaló épp nem került a kezem ügyébe, elolvastam egy Somerset Maugham novelláskötetet. Mi köze egy tízéves-forma magyar parasztgyereknek Maughamhoz, mit ért belőle? Olyan szellemi élvezetet jelentett annak a számomra minden szempontból teljesen idegen szövegnek az olvasása, olyan intellektuális izgalmat nyújtott, hogy akkor-ott megtanultam olvasni, a szöveg megtanított. Azóta is, közel negyven éve folyamatosan olvasok, gyakorlatilag bármit képes vagyok elolvasni, megérteni és élvezni. Valami ilyesmi az olvasni-tudás. Ehhez kellenek az iskolába a klasszikusok...

3. ...Unalmasnak találod Jókai műveit? Azért találod Jókait unalmasnak, mert nem tudsz olvasni.

Az irodalom évezredeken keresztül (már az írott irodalom előtti időktől egészen a huszadik század utolsó harmadáig) beavató funkcióval is bírt. Az irodalom befogadása a hagyományozott tudás elsajátítása és megérteni tanulás is volt.

A kortárs lektűrrel semmi baj nincs, de a lektűr úgy készül, hogy kiszolgáljon, hogy a lehető legdirektebb módon szórakoztasson, nem állít szellemi kihívás elé, így alkalmatlan a befogadás elsajátíttatására. (Egyébként a maga korában Jókai is lektűrnek számított, de mivel az ő világa számunkra már egy idegen univerzum, ezért mi már nem tudjuk lektűrként olvasni.)

Chestertonnak van egy nagyon szemléletes magyarázata: fölteszi a kérdést, hogy mi tette a brit gyarmatbirodalom vezetőt alkalmassá arra, hogy a birodalmat elvezessék és arra jut, hogy az angol elitiskolákban olvastatott görög és latin szerzők művei. Ezekből a művekből tanultak (meg)érteni, gondolkozni és dönteni... (Innét: http://mandiner.hu/cikk/20170324_csepe_valeria_inkabb_harry_pottert_olvassanak_alsoban_mint_jokait#commentanch5627440 & http://mandiner.hu/cikk/20170324_csepe_valeria_inkabb_harry_pottert_olvassanak_alsoban_mint_jokait#commentanch5627483 & http://mandiner.hu/cikk/20170324_csepe_valeria_inkabb_harry_pottert_olvassanak_alsoban_mint_jokait#commentanch5627566)

1+1 jegyzet

...A liberális demokrácia Európa történetében egy apró epizód, egy „egyéjszakás kaland”. Arról nem is beszélve, ha Európa nem volna keresztény, akkor ez a kis kaland (lévén a liberalizmus eredetileg masszívan protestáns keresztény gyökerű) soha meg sem eshetett volna. Hogy mi lesz Európával, az egy jó kérdés, az azonban több, mint valószínű, hogy a liberális demokráciák ideje egyszer és mindenkorra lejárt. Ha iszlamizálódik Európa, akkor lepusztul, elgettósodik. Ám ebben a kitaposott füvű Európában is lesznek keresztény közösségek. Még akkor is, amikor a liberális demokráciának már csak a történelemkönyvekben lesz nyoma és a történelemórákon az emberiség történetének talán legnagyobb és legtragikusabb kimenetelű zsákutcájaként fogják emlegetni...

...Ma már csak az gondolkozik liberalizmusban, aki hazudik vagy festi magát, esetleg beteg az értelme, a lelke vagy az erkölcsei...

Idézek egy kommentsorból (http://horthykorszak.blog.hu/2017/01/14/pillanatok_a_don-kanyarban#comments):

– „(...) Amikor [Kállay] miniszterelnök megindította tapogatózó tárgyalásait a nyugati szövetségesekkel, azt remélte, hogy Magyarország jövője elrendezhető a Szovjetunió nélkül. Megbízásából több ismert angolszászbarát személyiség, mint Frey András, a Magyar Nemzet című napilap külpolitikai rovatvezetője, Barcza György volt londoni magyar követ, báró Radvánszky Antal, a Magyar Nemzeti Bank vezető tisztviselője azt tudatták angol és amerikai diplomatákkal, hogy a kormány ellenállás nélkül fogadná az ország területére lépő reguláris angolszász vagy lengyel csapatokat, kész a németekkel szembeni akciókra, ha azok feltételeit megteremtik, de lehetetlennek látja a Szovjetunióval való tárgyalást.(...) A nyár végén ismét felélénkültek a tárgyalások a szövetségesekkel, s ezekben kiemelkedő szerep jutott a Külügyminisztérium egyik fiatal munkatársának, Veress Lászlónak, aki már tavasz óta részt vett Kállay akciójában. Szeptember 8-án ő kapta meg az angol kormánytól az előzetes fegyverszüneti megállapodás feltételeit. Ezek szerint Magyarország csökkenti együttműködését a németekkel, kivonja csapatait a Szovjetunióból, megteremti az elszakadás személyi és anyagi feltételeit, az átállásra azonban csak akkor kerül sor, ha a szövetségesek elérik az ország határát, a megállapodást addig titokban kell tartani. Kállayék az angolokkal rádióadón tartották a kapcsolatot. (Ilyen adók működtek a Várban, a kormányzói lakosztályban, a Külügyminisztériumban, valamint a budapesti rendőr-főkapitányságon is.) Kállay nem alaptalanul érezhette úgy, hogy elérte, amit akart, és siker koronázta tárgyalásait. Úgy vélte, vége a németek és az angolszászok közötti egyensúlyt kereső politikának, amit - akkor s azóta - Kállay-kettősnek neveztek. Most már csak várni kell, kivárni azt, hogy a szövetségesek elérjék a határt. Annak ellenére, hogy az olasz akció akkor elakadt, 1943 szeptemberében még senki sem gondolta, hogy az országhatárt elérő első szövetséges hadsereg a Szovjetunióé lesz. (...) Amikor a szövetségesek hajlandóak voltak előzetes megállapodást kötni Kállayval, majd azt követően Magyarországgal »politizáltak«, egyetlen cél vezette őket: minden módon előmozdítani a náci Németország mielőbbi leverését. (...) Németország térdre kényszerítése nehezebb s hosszabb folyamat volt, mint azt a szövetségesek 1943 nyarán gondolták. Meg kellett nyitni a második frontot, s ez nem a Balkánon, hanem Franciaországban történt. Ennek előkészítése sokféle bonyolult katonai akciót kívánt, köztük olyan manővereket, amelyekkel elterelhetik a német hadvezetés figyelmét. Erre szolgált azoknak a hírszerzés útján terjesztett hamis információknak a sora, amelyek egy Balkán felől kiinduló nagy támadást igyekeztek hitelesíteni. A félrevezető információk közé tartozott, hogy Olaszország felől Magyarországot is elérik, sőt, jól időzítve még néhány amerikai ejtőernyőst is ledobtak Magyarországon. Ez együtt mindazzal, amit a német hírszerzés megtudott Kállay tárgyalásairól, eldöntötte az ország sorsát. Annál is inkább, mivel a szovjet hadsereg előrenyomulása következtében Berlin szemében megnőtt az ország stratégiai jelentősége. Hitler tehát elhatározta a már jó előre kidolgozott Margaréta-terv megvalósítását, Magyarország megszállását. (...)” (http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/kallay_miklos/)

– „(...) Macartney angol történész a német megszállást kiváltó okok elemzésénél – miután megállapítja, hogy Hitler elhatározása kumulatív, fokozatos fejlődés eredménye volt – szintén nagy szerepet tulajdonít Horthy 1944. február 12-i Hitlerhez intézett levelének, amelyben a keleti arcvonalon lévő magyar alakulatok hazaengedését követelte. (...) Még nagyobb jelentőséget tulajdonít azonban azoknak a német elhárító szervek által a vezéri főhadiszállásra küldött jelentéseknek, amelyek hírül adták, hogy március vagy április folyamán amerikai és angol ejtőernyős missziók érkeznek Magyarországra. Március 17-én le is szállt egy háromtagú amerikai misszió, de mire a magyar elhárítás segítségével Budapestre érkeztek, addigra a németek megszállták az országot. A német jelentések szerint Horthy és fia, ifj. Horthy Miklós, aki 1943 végén Szent-Iványi Domokos és Soós Géza diplomaták közreműködésével egy béke-előkészítő hivatal létrehozásával lett megbízva (amely március 19. után a »kiugrási iroda« elnevezést kapta), tudtak az ejtőernyős misszió érkezésével kapcsolatos tárgyalásokról.(...) Bár a Kállay által folyamatba helyezett titkos tárgyalásokról a németek már régóta tudomással bírtak, Hitler egészen 1944 februárjáig meg volt arról győződve, hogy e tárgyalások a kormányzó háta mögött bonyolódtak le. Az 1944. február második felében befutott jelentések szerint ifj. Horthy Miklós, de maga a kormányzó is tudtak ezekről az angolszász hatalmak megbízottaival folytatott megbeszélésekről, s Macartney úgy véli, ez adja a magyarázatot Hitler 1944. február 28-i utasításához, amellyel elrendelte Magyarország megszállását. (...)” (http://www.magyarszemle.hu/cikk/20000301_kallay_miklos_fuggetlen_politikaja_es_a_nemet_megszallas_okai)

1+1 jegyzet

...A vörös csillag-probléma a par excellence kettős mérce esete. A mai EU tagállamok közül tizenegyben fél évszázadig kommunista diktatúrák uralkodtak. Ugyan, megtilt(h)a(t)ná-e az Unió, hogy az egykor a németek által megszállt Franciaországban, Dániában, Hollandiában, Belgiumban stb. tiltsák a horogkeresztet? Akkor a közel ötven évig szovjet iga alatt görnyedő, nyögő Kelet-Közép-Európában miért nem tiltható a vörös csillag?...

...A Heineken gyártja és forgalmazza Magyarországon a Heineken, Gösser, Gösser NaturRadler, Edelweiss Hefetrüb, Zlaty Bazant, Kaiser, Krušovice Světlé, Krušovice Černé, Soproni, Soproni 1895, Soproni Fekete Démon, Soproni Radler Citrom, Soproni Radler Lime - Guava, Steffl, Arany Fácán, Arany Fácán Kakas, Adambräu söröket, a Gösser, Buckler és Soproni alkoholmentes söröket és a Strongbow cidereket. Magyar ember ilyeneket nem iszik...