1 „talált szöveg”
„(...)
Megértem, Verának sem könnyű, de hát mit tehetek? Az isten irgalmazzon nekem, néha félek, hogy kezet emel rám – mondjuk, fejbe vág egy kalapáccsal, amíg alszom. És nem azért, mert én vagyok én, hanem csak mert férfi vagyok. Néha azt kell gondolnom, hogy a mai nők a világtörténelem legnyomorúságosabb teremtményei. Úgy értem, ott fuldokolnak az óceán kellős közepén. Például rajtakaptam, hogy Pete Barnstable-lel nyalják-falják egymást a spájzban. Azon az estén, mikor elveszítette a fülbevalót, és én megjöttem Minneapolisból. Szóval mikor hazaértünk, és még nem vettem észre, hogy az egyik fülbevaló nincs meg, előálltam, hogy mit jelentsen ez az entyempentyem Pete Barnstable-lel. Erre ő – nagyon emancipáltan – kijelenti, hogy egy nőtől nem várható el, hogy beérje egyetlen férfi hódolatával. Erre én megkérdezem, hogyan értsem ezt, ez az elv rám is vonatkozik-e? Ha ő kikezdhet Pete Barnstable-lel, én miért ne vihetném ki Mildred Rennyt a parkolóba? Mire ő kijelenti, hogy én mindenféle szennyes dolgot magyarázok az ő szavaiba. Ha ilyen mocskos a fantáziám, neki kár velem szóba állni. Ezek után vettem észre, hogy elvesztette a fülbevalót, itt jön az, hogy milyen hideg kő a zafír, utána meg...
(...)” (Cheever, John: Az óceán (1964). In: A vörös bútorszállító kocsi. Elbeszélések. Európa Kk., Bp., 1983., 321. – 322. p.)
