bbjnick.blog.hu
...teljes címlistája és leadje megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.
...a blogon előzetes moderációt alkalmazok.
1 „talált szöveg”
„(...)
MÁTÉ
Van bűn? Maga szerint van?
ÉVA
Amikor elkövetjük – nincs. Amikor bűnhődünk érte – volt.
(...)” (Hubay Miklós: Tüzet viszek (Tragédia három felvonásban) — dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000007345&secId=0000792692&mode=html#Hubay_Miklos-Gim_a_fekete_csalitban-01040)
I. Licence to kill
Idézek 2 párbeszédből 1 kommentsorból (mandiner.hu/cikk/20161015_molnar_reka_a_szivunk_megszakad_az_ehezo_gyererekert_a_sajat_magzatjainkat_meg_siman_megoljuk):
1.
– A művi abortusz alanyi joggá tételéből logikusan következik az eutanázia legalizálása (Belgiumban már beteg gyerekeket is gyilkolnak, emberi jogaikra hivatkozva). Szerinted, mi ez, ha nem az önzés non plus ultrája? Európa önmagát ítélte halálra és a végrehajtás folyamatban.
– Szerintem az abortuszból NEM következik logikailag az eutanázia — legfeljebb politikailag. Ugyanis az abortusz párti érvelés szerint a magzat három hónapos koráig nem „élőlény”. Eutanázia során pedig egy „élőlény” fejezi be az életét. A kettő teljesen más logikán alapul. És nagyon messze is van egymástól. Az eutanáziánál mégiscsak a kérvényező végez saját magával! Ez számomra egyébként elfogadhatóbb is az abortusznál.
– Ha a magzat nem élőlény, akkor mi? Mennyivel kevésbé az, mint egy magatehetetlen gyerek vagy felnőtt? Nem az élőlényen van itt a hangsúly, hanem a döntőképességen. A magzat, ugye, nem tud véleményt nyilvánítani a saját kivégzéséről, egy beteg (elvileg) tud. Egyébként az eutanázia fogalma nem kötődik az „önkéntességhez”. Eutanázia az is, amikor egy öntudatlan beteget „lekapcsolnak a gépről”. A probléma ott van, hogy mennyire önkéntes annak a halála, aki olyan kínokat él át, amelyek lehetetlenné teszik számára a szabad döntést? Voltak neked már olyan fájdalmaid, hogy ha megkérdezték volna, a haláloddal megszabadítsanak-e tőle, igent mondtál volna? Nekem már voltak. És nem az én döntésem lett volna, hanem a rajtam eluralkodó fájdalom diktátuma. Ma már gyerekeken is hajtanak végre eutanáziát, pedig egy gyereknek nincs halálképe, fogalma sincs a halálról; hogyan hozhatna így „felelős döntést”? Az eutanázia semmivel sem kisebb visszaélés, ad absurdum, gyilkosság, mint egy művi terhességmegszakítás.
2.
– Magánügy, belepofázás nincs.
– Licence to kill, *******?
– Nem azt írtam. A csekély szintű érthetőség kedvéért még egyszer: Magánügy, belepofázás nincs, a tefélédnek főképp.
– Oksi, ha téged gyilkolnak, ígérem, passzívan fogom szemlélni!
II. Felelős(ség)ek
Idézek 2 párbeszédből 1 kommentsorból (mandiner.hu/cikk/20161021_antoni_rita_megkeresztelni_eltemetni_elnevezni):
1.
– A szexuális erőszak útján fogant és a rendellenesen fejlődött magzatnak nincs joga élni? Mi a bűnük?
– A szexuális erőszak áldozatául esett nőnek kötelessége megszülnie az erőszaktevő utódát, mert különben bebörtönözzük? Mi az ő bűne?
– Ha megöli vagy megöleti a magzatát, akkor gyilkosság.
– Mi az a bűne, amelynek megtorlásául köteles a testéből táplálni az erőszaktevő utódát, amely idő alatt pl. nem szülhet annak gyereket, akinek horribile dictu szeretne?
– Magának nincs gyereke.
– Magának nincs válasza.
– Tehát nincs. Ha volna gyereke, értené a válaszom.
– Nekem van. (...) Az erőszakban fogant magzat sorsáról hadd döntsön a meggyalázott anya!
– Nem a magzat gyalázta meg. Az erőszak útján fogant magzat ugyanolyan magzat, mint a nem erőszak útján fogant. Ugyanúgy lakja be az anyja méhét, ugyanúgy kommunikál és ugyanúgy jön világra. És ugyanúgy élni akar.
– Ez mind igaz, de nem sokat számít. Az erőszak tényét nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Minden erőszak hatására tett vallomás, szerződés, egyezség, ígéret, akár bűncselekmény felmenti az erőszakot szenvedőt a felelősség alól.
– Azt hittem, már megbeszéltük, hogy nem a magzat erőszakolta meg az anyját, úgyhogy felelőssé sem lehet tenni az erőszakért — pláne, meggyilkolni nem!
2.
– Felelős azért a magzat, ha méhen kívül ágyazódik be petesejt korában? Akkor nem lehet emiatt abortálni. Meg kell várni az események természetes lefolyását.
– Egy: a magzat nem felelős azért, ha méhen kívül ágyazódik be. Kettő: ez orvosi és nem etikai kérdés. Ha a magzat közvetlenül veszélyezteti az anya életét és így mindkettejük élete veszélyben van, akkor, nyilván, az anya életének megmentése az egyetlen értelmes döntés. Ebben az esetben az etikai aspektus az, hogy két egyenrangú személynek tekintem-e az anyát és a magzatot vagy sem. Hasonló a helyzet egy tömegbaleset esetén is: az orvosnak ott is el kell döntenie, kinek a mentését kezdi meg, sorrendet állítva fel ezzel a sérültek között, ad absurdum, egyeseket halálra ítélve.
– Meg kell várni tehát a közvetlen életveszély beálltát, amelynek az elhárítása jobb esetben az anya termékenységének súlyos károsodásával jár, rosszabb esetben meg a közvetlen életveszélyesség fogalmi lényegének megfelelő kimenetellel?
– Mondom, hogy ez orvosi kérdés. A páciens, nyilván, az orvos véleménye alapján hoz döntést (ha, esetleg, bizalmatlan, akkor több orvos véleménye alapján). Az etikai aspektus az, hogy az orvos hogyan mérlegel.
– És aztán mit csinál a döntésével, ha a lehetséges büntetőjogi következmények miatt nincs orvos, aki elvégezné a beavatkozást?
– Ezt már szerintem többször megtárgyaltuk. A liberális szabályozás pedig azt eredményezi, hogy, a lehetséges büntetőjogi következmények miatt, „beavatkoznak”, ha kell, ha nem. Érdemes volna megnézni a különböző művi abortusz-szabályozású országok statisztikáit: így látatlanban fogadni mernék, hogy több magzat hal meg a liberális szabályozás következményeként, mint ahány várandós nő az indokolt beavatkozás, a szigorú szabályozás miatti elmaradása miatt.
÷ ÷ ÷
Néhány kapcsolódó bejegyzés
bbjnick.blog.hu/2016/06/16/_mi_tulajdonkeppen_valamennyien_muvi_abortusz-tulelok_vagyunk
bbjnick.blog.hu/2015/11/16/_europara_nezve
bbjnick.blog.hu/2014/05/17/hogyan_is_mondta_martin_niemoller
bbjnick.blog.hu/2014/02/02/_az_atomenergia_olyan_mint_a_muvi_abortusz
magyarido.blog.hu/2013/08/19/szodomiabol_jelentjuk_spot-lahyts
bbjnick.blog.hu/2013/07/23/_totalisan_vedtelen_embereken_elkovetett_gyilkossag
bbjnick.blog.hu/2013/06/22/_akik_a_lelkek_vesztere_koruljarnak_a_vilagban
bbjnick.blog.hu/2012/09/12/liberalbolsevizmus_az_mi_az
bbjnick.blog.hu/2012/03/27/csatlakozz_a_kezdemenyezeshez_egymillioan_a_muvi_abortusz_betiltasaert
bbjnick.blog.hu/2012/03/07/_el_gyilkossagmonopoliumaval
magyarido.blog.hu/2012/01/14/a_lek_a_barkan
magyarido.blog.hu/2012/01/01/uj_orszagot_epitunk_1_boldog_uj_esztendot_magyarorszag
magyarido.blog.hu/2010/12/28/ne_bantson_a_veszett_kutya
magyarido.blog.hu/2010/12/09/jegyzetek_a_zemberek_es_a_zalapitashoz_2010_december_9
magyarido.blog.hu/2009/12/08/vinnyitik_a_feketegyula_hogy_fogyikamagyar_fogyikamagyar
magyarido.blog.hu/2009/11/11/drazse_szent_tibor_xxiii_szazadi_legendaja
magyarido.blog.hu/2009/10/20/felhivas_no3
magyarido.blog.hu/2009/09/29/fikcio_2023
magyarido.blog.hu/2009/09/22/sinen_2
magyarido.blog.hu/2009/04/02/napi_elkeserito_es_folderito_27_dik_marc_1_so_april_2009
magyarido.blog.hu/2008/12/29/az_uj_esztendoben
bbjnick.blog.hu/2008/12/29/mintha_en_ettelek_volna_meg_torkombol_folenekelsz
2 „talált szöveg”
„A Széna téren járunk már. Nyitott páncélautók jönnek szembe. Kerülgetjük az ellenállás omladékának maradványait. – A zsarnokság mindig ostoba – mutat Lőrinc a szétlőtt házakra. – Végső fokon mindig ostoba. Az értelem ebben reménykedhet. Egy zsarnok lehet jó taktikus, de mindig rossz stratéga. A pillanatnyi célért habozás nélkül feláldozza a távolabbit. Győz a jelenben, következésképp elveszti, amivel áltatja magát, csal bennünket, saját jövőjét. A Városmajor előtt visszatér saját témájára. Verset készül írni a forradalomról. 56-ról, igen. A Szózatét parafrazeálja. Néhány sort elmond belőle. Az alapgondolatra emlékszem csak: a sírt, melyből nemzet kel föl, ujjongó népek veszik körül. – Pompás, de az ötlettel játszott már valaki. Véletlenül akadt kezembe múltkor Vajthó tanár úr Magyar költőkje. Közlésre érdemesíti Palágyi Lajost is. Valamelyik epigrammáját, alighanem az első világháború után keletkezett, azzal végzi: a sírt, hol nemzet süllyed el, koncra éhes hiénahad veszi körül. Szabó Lőrinc izgatott lesz. – Szerepelek abban a gyűjteményben. Nem emlékszem Palágyi költeményére, de abból a témából, remélem, jobb verset írok azért. – Biztos vagyok benne. Meg-megállunk, Szabó Lőrinc szíve tájékát markolássza – hányszor láttam nála ezt a görcsös mozdulatot könyvtárszobájában beszélgetve is.” (Lakatos István — Az idézet forrása: dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=1&docId=8474&secId=855188&qdcId=3&libraryId=-1&filter=Kabdeb%C3%B3+L%C3%B3r%C3%A1nt&limit=10&pageSet=1)
Szabó Lőrinc:
Meglepetések
I.
Gyanútlan vers október 15.-én
Szájon csókol a pillanat,
másik kést üt a szivedig,
a harmadik halk telehold,
szív rózsája a negyedik,
van tömör-édes, mint a méz,
van lángvető csipkebokor,
van, mely egy elnémúlt világ,
van, mely kurjongat, mint a bor,
van, melyet észre sem veszünk,
hallhatatlan, sóvár zene,
van mindenüttjelenvaló,
van szétvivő mindenfele,
ez tűz, mely Földet nyal körűl,
az egy katicát tapos el,
van gyermekkorba kérdező,
van, mely Afrikából felel,
van, melyben villájával az
ördög felszúr a föld alól,
van atomgáz, bombahalál –
s van legvégső csömör, mely oly
bambán, szeliden néz, olyan
öklendtetőn és kedvesen,
mint kifliből a svábbogár,
mint kolbászból a birkaszem.
II.
Egy hét múlva
Rá egy hét: pár óra alatt
felnyüzsgött az országnyi Boly:
a dermedt Dávid talpraállt
s ledőlt a Góliát-szobor.
Sipkákra bimbó nyílt! magyar!
Parittya benzint röpitett.
„Hacaca!” – szólt a rádió.
Éheztük a becsületet.
Szabadság, itt hordozta hős
zászlaidat az ifjuság!
S a sírt, melyből nép lép ki, már
ámúlva nézte a világ.
Tíz nap szabadság? Tizenegy!
Csók, szívre, minden pillanat!
És nem volt többé szégyen az,
hogy a magyar nép fia vagy.
Tíz nap szabadság? Tizenegy!
Terv forrt; gyúlt, égett minden agy.
Lombikban feszűlt a jövőnk.
S temettük a halottakat.
Ablakunk mind fény, gyertyaláng!
Aztán már settengő gyanuk.
Még egy éj. S Budapest köré
vashernyók gyűrűje szorúlt.
III.
December közepe
Aztán jajdúlt a hajnal és
reggelre ránkvirradt az est.
A Tízezertalpú tiport
s tótágast táncolt a Groteszk:
Ambrus WC-ről, vizavi
akna jött és ágyúgolyó, –
ágy mellől szekrény s fal kiment!
„Gimbelem”, szólt a rádió.
És Valami tanácskozott
és aztán Ugyanaz, megint,
és züllött, körben, minden a
Föld züllött szokása szerint;
s a talpak jártak. Nem tudom,
már nem tudom, hogy volt s mi lett.
Már nem tudom. De teltek a
napok s az évhosszú hetek:
hallottuk, Ausztriába hogy
húzták a deportált Dunát
s gyárakban ma is puskatűz
ajánlotta a hacacát…
De csak szájon csókol a perc
s jó remény némítja a jajt:
Nem! Rabok tovább nem leszünk!
És: Isten áldd meg a magyart!
(pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/szabo-lorinc#)
Bernáth Aurél Szabó Lőrinc portréja (1955)
÷ ÷ ÷
Néhány kapcsolódó bejegyzés
bbjnick.blog.hu/2016/06/17/_horogkeresztes_szendvicsek
bbjnick.blog.hu/2015/08/19/_barati_tankok
bbjnick.blog.hu/2015/03/04/_sagvarizmus
bbjnick.blog.hu/2014/06/16/napi_elkeserito_es_folderito_2008
bbjnick.blog.hu/2014/05/04/_provokaciokkal_vitatkozni
bbjnick.blog.hu/2013/10/23/renduletlenul_otvenhat_ertelme
magyarido.blog.hu/2009/10/23/igy_valt_tok_rendszert_ti
bbjnick.blog.hu/2009/10/22/nemeth_laszlo_emelkedo_nemzete
magyarido.blog.hu/2009/06/23/menny_a_rogbe_leszedul
magyarido.blog.hu/2008/11/05/a_magyar_szabadsagharc_ket_vesztese
(E blogbejegyzés szövege 2008 májusában született.)
„Egy hegyek közé zárt különös kisváros különös, több ezer éves kelta hagyományokban gyökerező temetkezési szokásait örökíti meg a film. Ezen a földszegény vidéken nemcsak az élőknek, a holtaknak is kevés föld jut. Ezért tíz-tizenkét év után kiássák a sírból a csontokat, és a koponyákat a Szent Mihály-kápolna csontházában helyezik el, ahol immár senki sem bolygatja meg a holtak nyugalmát. Rózsa és nefelejcs díszíti a halántékok és homlokok sápadt csontjait…” (Életrajzi feljegyzések. in: Szőts István: Szilánkok és gyaluforgácsok. Egybegyűjtött írások. Osiris K., Bp., 1999., 87. p.)
Nemrégiben (2006 decemberében) megjelent az USÁ-ban Szőts István Emberek a havason c. filmjének dvd-kiadása. A Men on the mountain listaára 25 dollár, de az amazon.com-on már 22 (21.99) dollárért is megrendelheted.
Az Emberek a havason 1942-ben megnyerte a Velencei Filmfesztivál nagydíját (Arany Oroszlán-díj); bemutatása elemi hatást gyakorolt az akkori fiatal európai (s elsősorban az olasz) filmesnemzedékre; De Sica, Visconti, Rossellini és mások visszaemlékezéseiből tudjuk: az Emberek a havason olyan élmény volt számukra, amely után alapjaiban átértékelték a filmkészítéssel kapcsolatos elképzeléseiket (lásd: az olasz neorealizmus: Megszállottság; A gyerekek figyelnek bennünket; Fiúk a rács mögött; Róma, nyílt város; Vihar előtt; Németország, nulla év; Biciklitolvajok etc. ). A háború után aztán a film mindenhová eljutott és hatalmas feltűnést keltett: Szőtsöt sokfelé hívták (pld. Metro-szerződésajánlat Hollywoodba), de ekkorra már a határok lezárultak, ő sem kapott kiutazási engedélyt. Az Emberek a havasont máig a filmtörténet legjobb alkotásai között tartják számon szerte a világon, Szőtsöt a valaha élt legjelentősebb rendezők között: Magyarországon (természetesen) eleddig nem jelent meg egyetlen Szőts-munka dvd-kiadása sem.
Ülünk Z.-vel a kocsmában két kőbányai világos (meg még kettő, meg még kettő stb.) társaságában és Szőts Istvánról beszélgetünk. (Már vagy húsz éve nem ittam kőbányai világost és megdöbbenten konstatáltam, hogy: szocializmus íze van: no, hát csak azok kedvéért, akiknek „nem volt szerencséjük” kiélvezni az ízét: a szocializmusnak olyan íze volt, mint a kőbányai világosnak (van).) Mesélem Z.-nek, hogy megjelent az Emberek a havason dvd-kiadása: az USÁ-ban (a Men on the mountain listaára 25 dollár, de az amazon.com-on már 22 (21.99) dollárért is megrendelheted). Z.-t nagyon lelkesíti a hír és rögvest fogadást is ajánl: két fél vodkába, mondja, hogy a következő a Toldi lesz. Nálunk már ma is kiadhatatlan egy ilyen kis kommerciális potenciállal rendelkező könyv (és tényleg: kit érdekel „egy nagyon erős és nagyon buta”, „érzelmileg éretlen” emberről szóló, valami érthetetlen nyelven megírt marhaság?), de, gond egy szál se, majd az USÁ-ban (a listaára 25 dollár lesz, de az amazon.com-on már 22 (21.99) dollárért is megrendelheted).
Szőts István élete vége felé (született: 1912-ben, meghalt: 1998-ban), már nagyon öregen és nagyon betegen, életrajzi feljegyzéseket készített, amelyek (végeredményében) töredékesek maradtak (egy kellemetes kompiláció, mely Pintér Judit munkája, olvasható ezekből az Osiris Kiadó által 1999-ben megjelentetett Szilánkok és gyaluforgácsok című – Szőts „egybegyűjtött írásait” tartalmazó – kötetben). Ezekben az egyszerre kétségtelenül keserű, de ugyanakkor bölcsen önironikus följegyzésekben, életpályáján végigtekintve, mint a film „keljfeljancsiját” írja le magát a rendező: az ezerkilencszáznegyvenes évektől az ezerkilencszáznyolcvanas évekig nem akadt olyan „ideológiai-politikai-hatalmi tényező”, amely ne érezte volna szükségét, hogy gátolja, blokkolja tevékenységében, alkalmasint „oda ne csapjon egyet”, meg ne fegyelmezze, mint „túlontúl” autonóm alkotót. Szőts hosszan sorolja a „konfliktusokat”:
1942-ben (még javában a Horthy-érában) az akkori kultuszminisztérium jeleneteket vágat ki az Emberek a havasonból, ez a feltétele a film a Velencei Filmfesztiválon való részvételének (Szőts eleget tesz az utasításnak, a kivágott jeleneteket bepakolja útipoggyászába, majd a velencei vetítés előtt visszaragasztja a kópiába);
ugyanez a kultuszminisztérium, a Móra Ferenc regénye nyomán írott Ének a búzamezőkről című filmforgatókönyvet politikailag nemkívánatosnak tartja ((Szőts) a világháború után újra előveszi a forgatókönyvet és 1947-ben filmet készít belőle: amit az akkori hatalom – a legenda szerint Rákosi „kifejezett kérésére” –betilt);
1945 után (Szőts) román művészekkel levelez, több alkotás elkészítéséről is folynak tárgyalások – de mindenekelőtt egy Bartók-filmről –, Petru Groza román miniszterelnök is támogatja a terveket, azonban Magyarországon (a korábbi ígéretek ellenére) semmiféle támogatást nem kap munkájához;
Illyés Gyulával közösen forgatókönyvet ír a Kossuth-Görgei-konfliktusról (rövid ideig úgy tűnik 1948-ra film készülhet belőle), ám a forgatókönyvre felfigyel az ávó (Kat. Pol./ávh) és…;
az Ének a búzamezőkről 1947-es bemutatása már hatalmas (kreált) politikai botrányba fullad, a film évtizedekre „dobozba kerül”, a baloldali sajtó, mint „mindszentysta-fasiszta ellenséget” bélyegzi meg Szőtsöt és teljesen kizárják a magyar művészeti és kulturális közéletből;
egy ideig semmiféle munkát nem kap, majd az ötvenes évek elejétől a Néprajzi Intézet technikai munkatársaként dolgozik (az intézet archívuma számára készít néprajzi filmfelvételeket), mígnem „fölmerül” egy az emberélet szakaszaihoz és az évkörhöz kapcsolódóan, a magyar nép hagyomány- és szokásvilágát bemutató „nagyfilm” elkészítésnek terve (amelyet Szőts (is) rendezhetne): a munkálatok elkezdődnek, majd leállnak (a „hatalom” magyarázat nélkül leállítja a filmet): mindössze egy rövidfilm készül el, Kövek, várak, emberek címmel, ami a Velencei Filmfesztiválon 1955-ben (a maga kategóriájában) díjat is nyer;
1956-ban (Szőts) megbízást kap Jókai Melyiket a kilenc közül? című kisprózájának filmrevitelére – a forgatások közben azonban kitör a forradalom, a filmesek közül számosan az utcákon vannak (így Szőts is), az eseményeket rögzítik –, a filmet csak a forradalom után tudják befejezni: a Melyiket a kilenc közül? (a maga kategóriájában) díjat nyer a Velencei Filmfesztiválon: Szőtsöt „akkreditálják” a díjkiosztó ünnepségre.
Szőts nem tér haza.
Mesélem Z.-nek, hogy nemrégiben olvastam egy nagyon nagy magyar filmtudós munkáját, amiben (ez a nagyon nagy magyar filmtudós) külön bekezdést szánt annak „sejtetésére”, hogy: nem csak a korabeli politikai és kulturális viszonyok voltak ám az okai annak, hogy Szőts István „nem igazán” tudott itthon érvényesülni. Z. figyelmesen hallgat, azaz, ami nála ugyanaz, vakon bámulja jobb vállam fölött a koszhadt kocsmafalat, miközben fejében a történet, ahogyan célt ér, azonmód speciális átlényegülésen esik át: az undort együttérzéssé konvertálja és, mire mondókám végére érek, ő már mélységesen sajnálja ezt a „jóembert”. S ennek mindjárt hangot is ad, valahogy így: azért neki sokkal nehezebb lehet, mint nekünk; és arca fanyar mosolyba dermed. Majd, fölélénkülve, fölveti: igyunk egy fél vodkát a hipokriták, a mindig mindent kiszolgálók, az önmagukat folyvást szinte „kényszeresen” fel-és/vagy eladók egészségére is. Mert annak, bizony, oka kell, hogy legyen. És, ha valakik, ők aztán rászorulnak, az együttérzésre, hogy osztozzanak velük „megfogalmazhatatlan” félelmeikben, szorongásaikban és mindabban, ami, ugye, még ezzel jár. (Hát, ha Z. így folytatja, gondolom, holnap egész biztosan osztozni fog.)
Szőts István 1957 után Ausztriában telepedett le. Az osztrák Filmfőiskolán tanított és „saját produkciójában” (nyilván, állami megrendelésre) művészeti rövidfilmeket (az ő tipológiája szerint: kultúrfilmeket) készített (melyek közül nem egy, a Szőts-játékfilmekhez hasonlóan, a világ filmiskoláiban ma is a tananyag része, mivel e munkák, egészen újszerű látás- és ábrázolásmódjukkal, igen erős hatást gyakoroltak a dokumentum- és művészeti filmezés műfajára (mint olyanra)). A hatvanas évek folyamán számos nagyjátékfilm-tervet és forgatókönyvet is készített – nemzetközi koprodukciókról is tárgyalt –, ezekből (financiális okokból) egy sem valósult meg. A hetvenes évek közepétől pedig Magyarországon is többször „szóba került” a neve: több „nagyprodukció” elkészítéséről is folytak „egyeztetések” (többek között egy Kőrösi Csoma Sándor-életútfilm, egy az aradi vértanúkról és egy Batthyány Lajos peréről szóló játékfilm forgatókönyvét is megírta „Magyarország számára” Szőts), azonban a „megvalósulás stádiumába” egy sem jutott el. Végül 1978-ban, Sára Sándor közreműködésével, (Szőts) egy Habsburg István nádor haláláról szóló dokumentumfilm készítésébe fogott (több, mint húsz év után az első magyarországi munkájába): a film forgatása félbeszakadt…
Hazafelé menet, a kihalt éjszakai városon keresztül, Z. nagyon hallgatag. Hagyja hadd beszéljek mindenfélét, tücsköt-bogarat, neki mindegy. Majd hirtelen megszólal: Vízióm volt, illetve van. Magunkat láttam sok évtizedek múltán, amint a sírásók éppen a csontjainkat dobálják ki a sírunkból. Fölszámolják a temetőt, esetleg az utódaink elfelejtették befizetni a sírbérletet, egyre megy. S, képzeld el, képzeld el a koponyáinkon rózsa és nefelejcs díszíti a halántékok és homlokok csontjait...
Hát, igen, tudtam én, mindig ez a vége.
[film, 2006, 1978, 1956, 1999, 2008, Nyírő József, 1955, Jókai Mór, 1947, 1960, Móra Ferenc, magyar film, 1945, olasz film, olasz neorealizmus, Ének a búzamezőkről, Szőts István, magyar irodalom, 1957, 1942, Emberek a havason, osztrák film, Hallstadti ballada, Szilánkok és gyaluforgácsok, kultúrfilm, Melyiket a kilenc közül?, Kövek várak emberek]
„(...) Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutat arra, hogy a közerkölcs, közrend fogalmainak pontos meghatározása a jogalkalmazó szervek feladata. Ezzel összefüggésben azonban kiemeli, hogy az európai jogfejlődés eredményeképpen ezen fogalmak nem eshetnek egybe a közösség értékítéletével, hiszen a kisebbség jogait védik a többség értékítéletével (előítéleteivel) szemben. (...)” (www.egyenlobanasmod.hu/jogesetek/hu/41-2013.pdf)
Olvasom: „A medencéket az alsó testrészen kizárólag térdig érő, a felső testrészen pedig kizárólag vállig érő fürdőruhában szabad igénybe venni – áll Budapest Gyógyfürdői és Hévízei társaság aktuális házirendjében. Két burkinis nő megsértette ezt az előírást, ezért kidobták őket a Széchenyi Fürdőből. (...)” (mandiner.hu/cikk/20161014_kidobtak_ket_burkinis_not_a_szechenyi_furdobol)
...Bezzeg a homobuzerálisokat a fürdőközönség kérésére sem dobják ki, amikor azok a medencében nyilvánosan kéjelegnek! Szégyen, gyalázat, hogy muszlim nőket vegzálnak, megaláznak, a szodomiták előtt pedig meghunyászkodnak!... (mandiner.hu/cikk/20161014_kidobtak_ket_burkinis_not_a_szechenyi_furdobol#comment5211125)
÷ ÷ ÷
Néhány kapcsolódó bejegyzés
bbjnick.blog.hu/2013/06/05/hasta_la_vista_baby_a_vagy_the_end_of_the_road
bbjnick.blog.hu/2013/04/27/_mintha_izzo_parazsba_neznek
bbjnick.blog.hu/2013/04/07/_vilagnezeti_semlegesseg_597
magyarido.blog.hu/2010/05/21/molnar_tamas_adaleka_a_nemzeti_egyuttmukodes_rendszere_hez
