„Goebbels Berlinbe rendelte és ott nézte meg a filmet. »...zu katholisch!« (túl katolikus!). Nem engedélyezte vetítését a Harmadik Birodalomban. Ugyanezzel a váddal, de most a hazai baloldal nyomására, 1945 után nálunk be is tiltották a filmet. 1957-ben viszont, mikor ismét műsorra tűzték, a Szabad Nép lelkesen dicsérte bátor, haladó szocializmusát...”
Szőts István Életrajzi feljegyzések c. töredékes kéziratában — többek között — így ír — a Nyírővel közösen készített, az 1942-es Velencei Filmfesztiválon Arany Oroszlán-díjat nyert és ma már korszakos jelentőségű filmtörténeti műként számontartott — Emberek a havason c. filmjéről és Nyírő Józsefről:
„(...)
Bár gondosan ügyeltem arra, hogy semmiféle mérgező propagandával ne fertőzzem meg a havasok tiszta levegőjét, 1945 után mégis a teljes megsemmisítés veszélye fenyegette a filmet. Most az írót, a Nyugatra menekült Nyírő Józsefet vették célba. Őreá hivatkozva próbálták a fasiszta filmek listájára tenni. Ha ezt megvalósítják, a filmnek még az emlékét is eltörlik, mert ebben az esetben a negatívot és az összes pozitív kópiát meg kellett volna semmisíteni! Csupán a koalíció szürke eminenciása, Balogh páter közbelépésével tudtam ezt a kultúrbotrányt megakadályozni. Különben Velence ide, Velence oda, már rég körömlakk lett volna belőle...
Ezért hagytam hát, hogy az Emberek a havasont Szőts-filmként emlegessék! Dehogy akartam én idegen tollakkal ékeskedni! Nyírő József méltánytalan elhallgatása közös munkánk érdekében történt.
1945 után az íróból mindenáron háborús bűnöst akartak faragni. Nyírő meghívott erdélyi képviselő volt, akárcsak Tamási Áron, akivel kolozsvári újságíróként közös albérleti szobában laktak, közös íróasztalnál ültek. A mögöttük felsorakozó hívek tömege azonban zászlót csinált belőlük. Az egyikből jobb-, a másikból baloldalit. Nyírő nem is titkolta németbarátságát, mert meg volt győződve arról, hogy Észak-Erdély csak német győzelem esetén marad Magyarország része. Erdély történetében nem először fordult elő, hogy egyesek török-, mások németpártiak lettek, két malomkő között őrlődtek. De mindkét fél Erdély érdekében cselekedett...
Régi tartozásomat szeretném most törleszteni az íróra, Nyírő Józsefre emlékezve, aki nélkül nem születhetett volna meg az Emberek a havason, s akit oly méltatlanul elfeledtünk. Száműzetés, hontalanság és fizikai szenvedés nehéz évei után egy madridi kórházi ágyon halt meg 1953-ban Erdély nagy írója. Utolsó levele valóságos testamentum, ebből idézek pár sort: »...Uram, Jó Isten! Tégy velem, amit jónak látsz, de áldj meg minden magyart és vezesd vissza őket szép Magyarországba, az örömnek és a békességnek elveszett világába. És mondd meg a búzának, hogy kétszeresen nőjön a számukra, tanítsd meg a madarakat nekik dalolni, töröld el a pusztulás, szenvedés és halál ítéletét a homlokukról, aranyként csengjen a drága anyanyelv ajkukon, szűnjön meg minden igazságtalanság, és áldás fakadjon minden elejtett vércseppből és verejtékből...«
(...)”
Az idézet(ek) forrása: Életrajzi feljegyzések. in: Szőts István: Szilánkok és gyaluforgácsok. Egybegyűjtött írások. Osiris K., Bp., 1999., 37.-39. p.
www.youtube.com/watch?v=_9mpS5fOLPI
[film, magyar film, 1942, YouTube, Nyírő József, Farkas Ferenc, Görbe János, Szőts István, Emberek a havason, Fekete Ferenc, Szellay Alice, Ferenczi Péterke, Bihari József, Makláry János, Szilánkok és gyaluforgácsok]
