A bejegyzés (egy) előzménye: bbjnick.blog.hu/2015/09/10/_ha_valaki_egy_kiszolgaltatottal_valo_egyutterzesre_vagyik_akkor_vele_egyutt_erezhet_566
Az első felvételen tüntető migránsok épp áttörnek egy rendőrkordont. A kordon előtt számos fotós és operatőr dolgozik. Egyikük, L. P. operatőrnő, amikor megnyílik mögötte a rendőrök sorfala, az eseménynek háttal állva forgat. Mikor a kitörés jellegzetes hangjaira odafordul, egy futó migráns nekiütközik. Megfordulni, elfutni nincs sem ideje, sem módja, bal felől egy, a tömeg elől menekülő fotós, jobb felől rohanó migránsok zárják el az utat. L. P. egy ívelt rúgással elrúgja oldalra az abban a pillanatban elé érkező migránst, majd újra emeli a lábát és rúgó lába, egészen pontosan sípcsontja, egy apja kezét fogó s vele együtt szaladó kislány térdével ütközik. Ekkor némi üres tér keletkezik L. P. előtt, lehetőséget adva, hogy megforduljon és elfusson.
A második felvételen rendőrök üldöznek, próbálnak elfogni, összeterelni szétszaladó migránsokat. Egy hétéves forma fiút magához ölelő férfi igyekszik kiszabadítani magát egy, a kabátját markoló rendőr fogságából. Miután kitépi magát a szorításból, futva próbál menekülni. Két operatőr, egyikük L. P., a jelenetet szemből fényképezi és amikor a férfi kiszabadul és félig rohanva, félig már esve megindul feléjük, utat nyitnak előtte (L. P., miközben hátralép, némiképp egyensúlyát veszti és bal lábát kinyújtva próbálja visszanyerni azt). A férfi a két operatőr közötti résen átesik, majd feláll és kiabálni kezd a rendőrrel.
A két felvételt egy magyar balliberált gonzó site nyomán a világsajtó is átveszi, nagy hírportálok, világlapok internetes oldalai közlik, mint a migránsokat sújtó magyarországi terror bizonyítékait: Magyarországon kislányokat rugdosnak és kisfiukat magukhoz szorítva menekülő migráns apákat buktatnak föl náci médiamunkások. A tétel (Magyarország embertelenül bánik a migránsokkal) vizuális megjelenítője: L. P. operatőrnő. A hír nyomán tömeghisztéria tör ki, a humanista közvélemény L. P. méltó megbüntetését, ad absurdum, megsemmisítését követeli; az operatőrnőt néhány órán belül elbocsátja munkáltatója, balliberális politikai szervezetek feljelentést tesznek ellene „közösség tagja elleni erőszak” címén; másnapra már egy radikális iszlám szervezet is vérdíjat tűz ki a fejére…
...A Katharina Blum elveszett tisztessége vagy: miből lehet erőszak, és mit tehet velünk c. Böll-kisregény — ugye, ismerjük valamennyien?! — először 1974-ben jelent meg, s rövidesen kultuszkönyvvé is vált, főként a baloldali értelmiségiek körében, akik a társadalom képmutatására és az előítéletekre mért erős ütésként ünnepelték a művet. Az elmúlt negyven év beláthatatlan mértékű és hatású változásokat hozott a társadalom „nyitottsága” irányába, azonban a Katharina Blum... mégsem veszített időszerűségéből, épp ellenkezőleg, soha sem volt még olyan aktuális, mint épp napjainkban.
(...)
Ma olvasva Katharina Blum története már-már evidensnek tűnik, összehasonlíthatatlanul köznapibbnak, mint a mű születése idején tűnhetett. Hogyan lehetséges az, hogy miközben jogok és szabadságok tekintetében még soha nem voltunk annyira bővében, mint manapság, méltóságunk mégis sérülékenyebb, kiszolgáltatottságérzetünk — tovább megyek: kiszolgáltatottságunk — nagyobb, mint kevésbé individualizált korokban? Talán (Böll nyomán haladva) a kulcs, méltóságunk kulcsa, nem abban keresendő, hogy miként tekintünk magunkra, hanem abban, hogy miként tekintünk egymásra?...*
*bbjnick.blog.hu/2015/06/09/_vagy_mibol_lehet_eroszak_es_mit_tehet_velunk
(…) Semmi sem állhatatlanabb dolog, mint a nép kegye, nincs annál bolondabb reménység, nincs esztelenebb tanács, mint az, amely a benne való bizalomra buzdít. Forduljon szívünk az ég felé, melynek örök törvényében, múlhatatlan fényességében és való szépségében minden homály és kétség nélkül megismerhetjük annak állandóságát, ki mindennek igaz gondviselője; hogy ha kiszabott időnk betelvén, meg kell válnunk e mulandó világtól, benne állapodjék meg minden reménységünk, ha azt akarjuk, hogy ne érjen csalódás bennünket.
