Néhány napja Magyari Péter cikket közölt Utána minden állat szomorú címmel a 444.hu-n (444.hu/2014/07/09/koitusz-utan-minden-allat-szomoru/).
Néhány széljegyzet a cikkhez:
S. tanár egy homoszexuális férfi, aki szakmányban rontotta meg középiskolás korú diákjait.
Ez az ügy nem (klasszikus) pedofil ügy (mert nem kisgyerekekről, hanem 14-18 éves nagykamaszokról van szó), ez (elsősorban) egy homoszexuális ügy.
S.-t (saját bevallása szerint) 12 és 14 éves kora között megrontotta és használta egy homoszexuális fiatalember.
S. felnőve (és helyzetbe kerülve) ugyanezt a gyakorlatot folytatta.
A Kádár-rendszer utolsó évtizedében (középiskolai tanárként) négyszemközti vagy csoportos „beavató együttléteken” (ahol, amennyire a cikkben leírtakból következtethetünk, a lányok leginkább csak csalétkek voltak, hogy a fiúkat odavonzzák) hosszú éveken keresztül rontotta meg tanítványait.
Ami ebben a történetben a legfélelmetesebb, az a mérhetetlen (módszeres és következetes) gonoszság, ahogy/amellyel S. minden képességét (figyelmét, intellektusát stb.) a fiatalok megrontására és sakkban tartására koncentrálta.
Miután S. iskolai üzelmeire fény derült (ösztöndíjjal) az USÁ-ba távozott, majd hazatérve a Magyar Televízióban kapott vezetői állást, ahol 2010-ig dolgozott.
A médiavilágban köztudott volt róla, hogy örömét fiatal fiúkban keresi és leli.
Két Budapest Pride között nem ártana (mind)ezen elgondolkoznunk!
